Zalaegerszeg

Megyei jogú város.
Megye: Zala megye.
Nyugat-Dunántúl régió.
Zalaegerszegi kistérség.
Lakosok száma: 61898.
Lakások száma: 25103.
Terület: 9985 hektár.
Telefon körzetszám: 92.
Irányítószám: 8900.

Zala megye székhelye, Göcsej központja. Legkorábban 1247-ben említik de Egerscug alakban. Zala folyótól átkarolt és éger fával benőtt 'szegben', 'szegletben' elhelyezkedő települést 1266-ban már Egerzugnak írják. A 'Zala' előtagot a hasonló nevű dunántúli településektől megkülönböztetésként, csak 1704-ben kapta. A XII. században a Kaplony, majd a Kanizsai család birtoka, 1390-től a veszprémi püspökségé. 1446 óta mezőváros, az 1550-as évek elején a megye legnagyobb helyisége, 129 család lakta. Jelentősebb szerephez a török hódoltság elején Nagykapornok 1556. évi elpusztítása után jutott. Ezt követőleg erősítették meg és fejlesztették végvárrá az egerszegi várat is. Ez a vár volt a székhelye az 1600-ban török kézre került Kanizsa ellen emelt végvári láncolat vicegenerálisának is. A törökök a területet a XVII. században többször felégették, de tartósan sohasem birtokolták. 1621-ben rövid időre Bethlen Gábor is elfoglalta. A megyegyüléseket - alkalmas helyiség hiányában - 1690-ig Zala és a vele egyesített Somogy vármegye székhelyén Körmenden tartották. A város lélekszáma ezt követően megfogyatkozott, 1711-ben már csak 42 család élt a városban.

A fejlődés 1732-ben a megyeszékhely visszahelyezése után indult meg. 1740-ben betegházat, 1798-ban kórházat és menhelyet 'agg-ápoldát' létesítettek. A XVIII. században német iparos családok költöztek a városba, ennek következtében fellendült a kisipar, de nem tudott jelentős gazdasági erővé válni. A város ötödszöri leégése (1826) után épült ki Zalaegerszeg magva, szélesebb utcákkal, járdákkal, utcai világítással. A 'vaspálya' építési költségeit nem vállalta a város, így a Szombathely-Nagykanizsa közötti vasútvonal elkerülte. A fejlődés lelassult, a várost községgé minősítették vissza. 1885-ben épült meg a zalaszentiványi szárnyvonal, ekkor ismét várossá nyilvánították. A II. világháború után ipara alig volt, ma hús-, hűtő-, bútor-, ruhaipara országos jelentőségű.

Itt született Keresztúry Dezső ( 1904-1996 ) író, költő, irodalomtörténész. A várost 1975-ben Hild János emlékéremmel tünteték ki.