Visegrád

A környék eseménynaptára
Visegrád térképe

telefon körzetszám:

lakosság:

1841 fő

terület:

3327 km²

Város.
Megye: Pest megye.
Budapest-Közép-Dunavidék régió.
Szentendrei kistérség.
Lakosok száma: 1841.
Lakások száma: 717.
Terület: 3327 hektár.
Telefon körzetszám: 26.
Irányítószám: 2025.

Visegrád (németül Plintenburg) város Pest megyében. Magyarország egyik legkisebb, és egyben egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, és nagy régészeti jelentőséggel bír.

Fekvése

A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas.

Címere

A címer leírása a helyi önkormányzat rendelete szerint:

"Kék mezőben ezüst városfal, közepén kaputoronnyal. A nyitott kapuban kék mezőben arany liliom. A városfal felett zöld hegyen kéttornyú ezüst vár, a tornyok között palotaépülettel. A jobb oldali torony mellett álló épülethomlokzatának csúcsán a kapuban lévővel megegyező méretű és megformálású arany liliom."

A város mai címere Visegrád 14. század végéről származó - 15. századi lenyomatokból ismert - kisebbik pecsétjének ábrázolása nyomán készült. A pécsétkép egy "beszélő" kép: hegyen álló várat ábrázol ami megfelel a "magasabb vár" jelentésű szláv Visegrád helynévnek, és a város ugyan ilyen jelentésű 14. századi latin nevének, az Altum Castrumnak

Története

A magyarok bejövetele előtt

Gazdag régészeti lelőhely: neolitikus, rézkori és bronzkori telepek; bronzkori temető; római kori lelőhely.A rómaiaknak hat őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon, a Pone Navata, a 4. században. Ezután rövid ideig a kvádok lakták.A 6. - 9. században a város területén megtelepedtek az avarok és a szlávok.

A magyar királyok kora

I. (Szent) István a Sibrik-dombon hozta létre első vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal, amely a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt Salamon Árpád-házi király börtöne). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó. Károly Róbert magyar király, János cseh király és III. Kázmér lengyel király Visegrádon szövetséget kötöttek. Megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga ellen, kereskedőik részére a bécsi vám kikerülését rendelik el.Mátyás uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja volt.

Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.

A 20. században

1991-ben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország vezető politikusai itt találkoztak.

A település állandó lakosainak száma régóta stagnál: 1910-ben 1506, 1990-ben 1781, míg 2001-ben 1657 volt. Városi rangot 2000-ben kapott.

Nevezetességei

Római erőd, Árpád-kori ispáni vár (4-11. század)

A Duna fölé magasodó dombon a 4. század első felében épült fel a Pone Navata nevű római erőd. A nagyjából háromszög alakú erődítményt U alakú és legyező alakú tornyok védték. A katonák kaszárnyái a falak mentén álltak. A 4. század végén a Duna felöli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a "Praetorium" (parancsnokság) épülete készült el. Az 5. században a rómaiak kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált. A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyésispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet. A 11. század közepén épült fel a falak között az ispán kőháza. 1081-1083 között e várban tartotta Salamon királyt őrizet alatt I. László. A vár a 12. században elvesztette jelentőségét, 1242-ben,a tatárjárás idején pusztult el.

Vár:

Fellegvár (13-15. század)

A Várhegy tetején a koravaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette a fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytata az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási ékszereket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig e vár volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595-1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták. Ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.

Alsóvár / Salamon-torony (13. század, múzeumi kiállítóhely)

A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek)a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután a 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésre 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye, Visegrád története.

Királyi palota (14-15. század, múzeum)

1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes Krónika. A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott. 1405–1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476–1484 között Mátyás király a palotát későgótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruát enteriőrjei.