Törökbálint

telefon körzetszám:

lakosság:

12651 fő

terület:

2939 km²

Nagyközség.
Megye: Pest megye.
Budapest-Közép-Dunavidék régió.
Budaörsi kistérség.
Lakosok száma: 12651.
Lakások száma: 4442.
Terület: 2939 hektár.
Telefon körzetszám: 23.
Irányítószám: 2045.

Törökbálint (németül Großturwall) a budapesti agglomerációhoz tartozó község Pest megyében, a Budaörsi kistérségben.

Fekvése

Budapest nyugati határától kb. 15 kilométerre, erdővel borított hegyek között fekszik. Közlekedési kapcsolatai nagyon jók. A kilencvenes évektől már az M7-es és az M1-es autópálya, valamint az M0-ás autópálya is eléri Törökbálintot.

Története

A honfoglalásig

A település területén az 1. század előtt kelta avariszkok éltek, akiket a rómaiak váltottak fel. A telep (kasztrum) fejlődése a 2.-3. században, Pannónia útjainak kiépítésével indul meg. A 4. és 5. században különféle barbár törzsek (kvádok, szarmaták, hunok, gótok, osztrogótok, majd langobárdok és gepidák) támadásainak eredményeképp a területet éhínség és pestis pusztította, és az itteni települések a népvándorlások következtében egészen a 6. századig eltűnnek. Ezt követően az avarok telepedtek le, akiknek uralma egészen a Honfoglalásig (896) tartott.

Anonymus szerint Árpád fejedelem ajándékozta a területet Kond vezérnek, akinek fia, Csörsz a közelben építtetett várat, melyből feltehetően Torbágy (Turobag) kialakult, ami talán Törökbálint (Turwall) eredeti neve.

A középkorban

Törökbálint nevét Török Bálintról kaphatta, aki a 14. század végén valószínűleg a csiki völgyre néző hegyre épített egy várat. Vagyonát és hatalmát úgy szerezte, hogy mindig próbált a megfelelő uralkodó oldalára állni, és így az ország egyik leghatalmasabb urává vált; életét mégis az isztambuli Héttoronyban fejezte be, az 1550-es években. Sajnos, az 1541-1686 közötti török uralom majdnem minden múltra vonatkozó írást, épületet megsemmisített.

A 18. században a település neve Groß-Turbal, a szomszédos Torbágytól (Turbal) való megkülönböztetés érdekében.

Törökbálint a török uralom után a jezsuiták tulajdonába került (1693), akik nagy erőkkel láttak neki az ország újjáépítéséhez. Az elnéptelenedett vidékre először rácok (szerbek), majd a Fekete–erdő környékéről sváb telepesek (németek) érkeztek, és a német anyanyelvű lakosság hamarosan meghaladta a szerbek létszámát. Ekkoriban (1699) épült újjá a falu barokk stílusú temploma a 15-16. századi gótikus templom maradványaira. A jezsuiták rendjük feloszlatásáig, 1773-ig birtokolták a települést. Ekkorra a lakosság 160-ról 31-re csökkent, többek között azért, mivel a helyiek adójára két vármegye is igényt formált.

A 18. században

A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia Majláth József királyi kamarai tanácsosnak adományozta a falut, aki lelkesen nekiállt szépítésének. Sajnos, fia nem volt méltó hozzá, mivel apja halála után pénzzavarainak köszönhetően a falut hamarosan elzálogosította, így az a Festetics család tulajdonába került. Festetics Ágoston helyreállíttatta a kastélyt és a templomot és mintaszerűen gazdálkodott, iskolaépítéssel is segítette a községet, és a család jelenlétével „úri fényt” is kölcsönöztek neki. Kegyúri kötelességeit elköltözése után sem hanyagolta el.

A 19. században

A település fejlődését segítette az 1884-ben átadott Budapest - Újszőny közötti vasútvonal. A település a század végére nyaralóhellyé vált, helyi omnibusz- és bérkocsi járatai voltak.A sváb és a rác lakosság jól megfért egymással, eltérő szokásaik, egyházi és iskolai viszonyaik ellenére. A 20. század elejére a rácok beleolvadtak a német lakosságba. Lassan a magyar nyelv is terjedni kezdett, egyre többen iskoláztatták gyermekeiket magyar nyelvű iskolákban.

A 20. században

1900 őszétől a település neve Török-Bálint helyett hivatalosan is Törökbálint lett. A népesség elérte a háromezret, és a falu jó levegője miatt népszerű üdülőhellyé vált. Budapest közelsége egyre inkább érezhető, 1912-ben megindult a HÉV a budapesti Gellért térig, a főúri kastély tüdőbeteg szanatóriummá alakult, a faluban fiú- és leányiskola is működött, zenekarok és színjátszó csoportok, mozi szórakoztatták az itt élőket.

Az idilli képnek a II. világháború vetett véget. A háború után megindult a kitelepítés, és 1946-ban a sváb (német anyanyelvű) polgárok nagy részét kitelepítették, összesen 2143 embert [1].Helyükre az Alföldről és a határokon túlról érkeztek betelepülők, ami az addig homogén, közös történelemmel rendelkező lakosságot felváltotta egy heterogén népességgel, amelyen belül a svábok mint kisebbség szerepelnek.

A mai Törökbálint

Törökbálint innentől a budapesti agglomeráció része. A hetvenes-nyolcvanas évektől a település kiszolgálta Budapest lakossági igényeit, miközben sokáig nem rendelkezett csatornával, gázhálózattal és telefonhálózattal, és a HÉV-csatlakozást is megszüntették. Adottságai és jó levegője miatt ennek ellenére egyre több budapesti család költözött ki a településre és egyre több külföldi állampolgárságú németajkú magánszemély vesz itt ingatlant.

Megépült a Depó raktárváros. A törökbálinti bevásárlóközpontban az országban az elsők között létesültek hipermarketek. A település dinamikus fejlődésnek indult, egyik legszebb részén, Tükörhegyen közel 300 új családi ház épült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a községben a telekárak megemelkedtek.A település a fejlődés ellenére nem veszítette el falusias–kisvárosias jellegét: utcáin járva találkozhatunk (a Faluszépítő Egyesület munkájával) felújított kutakkal, kis parkokkal.Noha nincs városi rangja, Törökbálint gazdasági szempontból valószínűleg Magyarország legnagyobb költségvetéssel rendelkező községe. (A várossá válásról tartott 2004. évi népszavazáson csak pár szavazattal tért el az „Igen” és a „Nem”.)