Tolna

telefon körzetszám:

lakosság:

11849 fő

terület:

7108 km²

Város.
Megye: Tolna megye.
Dél-Dunántúl régió.
Szekszárdi kistérség.
Lakosok száma: 11849.
Lakások száma: 4480.
Terület: 7108 hektár.
Telefon körzetszám: 74.
Irányítószám: 7130.

Tolna egy város Tolna megyében, Szekszárdtól 15 kilométerre keletre.

Története

A terület már a római korban is lakott volt. A honfoglalás után a fejedelmek fiainak és unokáinak szálláshelye volt a területen, I. Istváné is; később is a trónörökösök birtoka volt, egészen a 12. századig. A települést 1055-ben, a tihanyi apátság alapítólevelében említik először. Neve valószínűleg a telona, azaz „vámok” szóból ered.

A vár – valószínűleg földvár – Szent István uralkodása alatt épült. A települést a 15. század végéig Tolnavár néven említik. A tatárjárás után a Kőszegiek birtoka volt, tőlük foglalta vissza Károly Róbert. 1279-ben jelenik meg először egy oklevélben külön a vár és a falu.

A 15. század második felében Tolnavár település már mezőváros, megyegyűléseket is tartottak itt. Valószínűleg a pálos szerzetesrend is megtelepedett a városban, színvonalas iskolája is lehetett a városnak, de erről kevés az adat. A század közepén a város ímerhasználati jogot kapott V. Lászlótól.

Mátyás király országjáró útjai idején gyakran megszállt Tolnaváron, 1463-ban országgyűlést is tartott a városban, a török elleni hadjáratra készülve. 1466-ban újra országgyűlésre került sor a városban.

A 16. századtól Tolnavár helyett Tolna néven említik a települést, ami ebben az időben gyorsan fejlődő, virágzó város volt, színvonalas iskolával, és mezővárosként is szabad királyi városi kiváltságokkal. A török időkben a fejlődés megtorpant. II. Lajos király innen indult a mohácsi csatába. A győztes törökök hamar megszállták a várost. A következő évtizedekből kevés adat maradt fenn, de több utazó is nagy városként említi, 8000 lakossal, ami kiemelkedően nagynak számított. A 16. század végi és 17. század eleji török elleni harcok során azonban Tolnát többször is feldúlták, lakosai elmenekültek, a város elnéptelenedett. 1696-ban már csak mintegy harminc család élt a városban.

A 18. század első felében III. Károly a Wallis grófoknak adományozta a területet. Az új urak német telepeseket hívtak a mezővárosba, aminek újra volt vásártartási joga is. Tolna hamarosan újra gazdát cserélt, az Apponyiaké, majd a Festeticseké lett. 1745-ben tűzvész pusztított a városban, de ez csak rövid időre akasztotta meg a fejlődést.

A 19. században szabályozták a Duna déli szakaszát, a tolnai ág eliszaposodott, így a város megmenekült az állandó árvízveszélytől, de kikötőjét elveszítette, a halászatot jelentősen sújtotta az intézkedés, és a vízimalmokat is át kellett telepíteni.

A selyemfonó 1900 és 1971 között működött, ma kis múzeum állít neki emléket.

1989-ben Tolnához kapcsolták Mözs községet.