Tiszanagyfalu
Község.
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Észak-Alföld régió.
Tiszavasvári kistérség.
Lakosok száma: 1963.
Lakások száma: 705.
Terület: 2705 hektár.
Telefon körzetszám: 42.
Irányítószám: 4463.
Tiszanagyfalu község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tiszavasvári kistérségben.
Fekvése
Tiszanagyfalu földrajzi koordinátái:szélességi: 48 fok, 5.48958 perc hosszúsági: 21 fok, 28.3224 percTiszanagyfalu a Nyíri-Mezőségben fekszik.A Nyíri-Mezőség a Nyírségtől nyugatra eső terület, mely a Hajdúhát északi részére és a Tisza-mente egy kisebb szakaszára terjed ki.Az itt megtelepült hat helység -Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszavasvári és Tiszanagyfalu - néprajzát tekintve (is) elüt a szomszédos területektől. Jellemzőjük a majd mindenütt kialakult kétbeltelkesség. A halmazos településmagban épültek a lakóházak, a tölcsérszerűen kiszélesedő utcák sugárirányban indultak a település szélei felé. A falumagot védően fogta körül az ólaskertek övezete. Ott csak istállók épülhettek és a takarmányt raktározhatták, állandó kintlakást nem engedélyeztek az elöljárók. Az ólaskertek beépülése a XIX. sz. közepe után indult meg, amikor oda is építettek állandó lakóépületeket.E terület sok rokon vonást mutat a Tisza túloldalán elterülő Taktaközzel, s kapcsolatai is inkább Tokajjal és a többi hegyaljai településsel fejlődtek ki.
Története
Neve méretére utal. A település neve a XIII. századtól fordul elő az írásos emlékeinkben. A XIII. század közepén Magna villa és a szabolcsi várispánság birtoka. A település a tatárjárás alatt megsemmisült, mert a tatárok a Tisza bal partján lévő falvakat felégették, elpusztították.1245-ben IV. Béla király a lakatlan, korábban a szabolcsi várhoz tartozó földet Guth Keled nembeli Istvánnak adományozta.A pápai tizedjegyzékben a XV. század elején Nagfalu néven szerepelt, melynek temploma és papja volt. 1342-ben a besztereci monostor bírta, de korábban a Hont-Pázmán nembeli Dersé volt.A XIV. század folyamán több, e helyről elnevezett birtokosról tudunk. Egy 1364. május 19-én kelt oklevél szerint az egri káptalan előtt Nogfalu-i család tagjai az ottani, Szűz Máriáról elnevezett parokiális egyház kegyúri jogán egymás között megosztották. 1353-ban a Báthory, 1420-ban a Baktay, 1444-ben a Rohody, 1451-ben a bogdányi Farkas, 1445-ben a Tuzséry, 1463-ban Csúry Pál Szabolcs megye akkori alispánja és Lasztóczky család a birtokosa.1459-ben ugyancsak a leleszi elenchusok Eghazas Nagfalu-nak említik.A XV. században a Téthy és Jékey családok is bírták, bár lehet, hogy más esetben valami Nyírtéthez közel eső birtokról van szó.Az egykori monostori földesurasági bírtok a XV. században is fennállhatott, legalábbis a falu egy részére, mert 1465-ben Újfalu, alio nomine Apáthszeg néven említik.Határát egy 1347-ből való oklevél írta le; a határjárás során egy romba dőlt várhelyet is említenek jelként. Ez alkalommal Batthyáni Szalók unokáját és Újfalusi Lukácsot iktatták be birtokba.A XVI. század közepén Téthy Györgyé volt, de más birtokosa is lehetett, mert 1565-ben Horváth Ferenc birtokát Zay Ferenc kassai főkapitány foglalta el. 1556-ban 69 dézsmafizető jobbágya volt, tehát mintegy 345-350 lakosa.A XVI. század második felében hol Nagyfalu, hol Újfalu néven emlegetik, de mindig ugyanazon helyről van szó; a birtokosok a Téthy és Csomaközy Boldizsárnak 13, Rózsa Gáspárnak 7 jobbágya élt itt. A XVII. században a Csomaközyek bírták, de 1683-ban Thököly Imre hívének, Hatházi Gergely kapitánynak adományozta.
A XVIII. században nagyobb részét báji Patay Sámuel bírta és némi részben népesítette is. 1756-ban Patay Sámueltől a tolcsvai Bónis család szerzi meg birtokcserével. Ekkor újratelepítik a falut. (Református egyház anyakönyve)Később mintegy 20 kisebb-nagyobb nemes család között oszlott meg, a jobbágyfelszabadulás körül 900-950 lakosa lehetett.A XVIII. század végén, a XIX. század elején a Bekény, Bónis, Máriássy, Csoma, Klobusiczky, Szemere, Jármi, Bernáth, Majer, Korda, Somos és Pózer családok kezén volt.A falut 1888-ban az árvíz teljesen romba döntötte.A mai határba olvadt be egy Dicse nevű birtok Nagyfalu és Eszlár határának találkozó pontján; a birtokot az 1347. évi határjárás említi.A XIX. század elején itt lelkészkedett Terhes Sámuel a nyíriek kedvenc poétája.A községet 1908 óta nevezik Tiszanagyfalunak. A településre az 1930-as években jellemző, hogy szalagtelkes, eredetileg egyutcás útifalu a Tisza mellett, a nyíri mezőségben. Fő utcája (ma Kossuth utca), amely a "tiszai út" része, É-D irányú. A falu a századforduló óta kelet felé terjeszkedett. A telkek egysoros beépítésűek. A lakóház népi építészetére jellemző volt, hogy háromosztatú, oldaltornácos. A konyhát boltív választja ketté. A szabadkémény aljából fűtötték a szobabeli kemencét. A helyiségek földpadozatosak. A nád és zsúpfedeles nyeregtető az utca felé felső csonkakontyos.
