Szuhakálló

telefon körzetszám:

lakosság:

1026 fő

terület:

696 km²

Község.
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Észak-Magyarország régió.
Kazincbarcikai kistérség.
Lakosok száma: 1026.
Lakások száma: 394.
Terület: 696 hektár.
Telefon körzetszám: 48.
Irányítószám: 3731.

Szuhakálló község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben.

Fekvése

Története

Első írásos említése 1317-ből származik, Carlon, Karlou, Karlo alakban. A település a Rátót nemzetséggel rokon Jolsvai család birtoka volt. 1356-ban itt tartották Borsod vármegye nemesi gyûlését.

Később, a XV. században vámszedőhely, a Jolsvai család kihalása után a Rédey és Thornai család is igényt tartott rá. Ezidőtájt saját malma volt a Sajón, írásban Karlow, Karloy, Kallo néven emlegetik. (Egyes források szerint a kallózó, ványoló vízimalomra vezethető vissza a név, amit a kender feldolgozása során használtak.)

A török hódoltság idején a törökök többször kifosztották a falut, 1555-ben leégett, majd a harcok után a környéken pusztító pestisjárvány is elérte. Egészen a XVII. századig pusztaként tartották számon, ekkor a régi településtől északabbra, a Szuha patak mellett épült újjá, ahol a Sajó áradásai elől is menedéket találtak. Ekkor már Kálló a falu neve, mely később (1783) a területén keresztülfolyó patak után Szuhakállóra módosul.

A XIX-XX. században a fő megélhetési forrást a szénbányászat jelentette. Az elsõ bányákat 1869-ben nyitották meg (Kisházy Kálmán, Kantner Adolf), de a várt siker elmaradt. A szénbányákat ettõl kezdve a második világháborúig a kereslet függvényében hol megnyitották, hol bezárták. A bányászat csak az államosításokat követõen lendült fel, ekkor nyitották meg a Szeles aknákat, amiket egészen a rendszerváltásig aktívan használtak.

1952. december 15-én az I.-es aknán történt vízbetörés volt a magyar szénbányászat egyik legsúlyosabb balesete. Tizenheten rekedtek a föld alatt (mentésük sikerrel járt), illetve hárman vesztették életüket. A balesetről film is készült Életjel címmel.

1969-ben a községet Mucsonyhoz csatolták, önállóságát 1991-ben nyerte vissza.

A település történetéről részletesebben pl. a Barcikai Históriás Online XI. évfolyam 2000. évi 1. (18.) számában lehet olvasni.