Szombathely

A környék eseménynaptára
Szombathely térképe

telefon körzetszám:

lakosság:

79534 fő

terület:

9752 km²

Megyei jogú város.
Megye: Vas megye.
Nyugat-Dunántúl régió.
Szombathelyi kistérség.
Lakosok száma: 79534.
Lakások száma: 33043.
Terület: 9752 hektár.
Telefon körzetszám: 94.
Irányítószám: 9700.

Szombathely (németül Steinamanger, latinul Sabaria, szlovénül és horvátul Sombotel,), Magyarország legrégibb alapítású városa, melyet a Nyugat királynőjének is neveznek, Vas megye és a korábbi Vas vármegye székhelye.

Fekvése

A város az Alpokalján, a Perint és Gyöngyös-patakok lapályán fekszik, ott, ahol a Kisalföld sík vidékét az Alpokalja dombos-hegyes tájai váltják fel.

Nevének eredete

Nevét onnan kapta, hogy a városban szombati napokon tartották a hetivásárokat. Német neve, Steinamanger jelentése: kövek a mezőn. A név a földrengésben és a népvándorlás viharában elpusztult római Sabaria romjaira utal. A latin Sabaria a városon átfolyó mai Gyöngyös-patak ókori Sibaris nevéből származik, e név a patak ausztriai szakaszán a mai napig fennmaradt Zöbern alakban. Eredete az indoeurópai seu (= nedv, vizes) szóra megy vissza.Napjainkban a Sabaria elnevezés helyett a Savaria változatot is használják.

Szombathely története

A város ókori története (Sabaria)

Szombathely területe ősidők óta lakott, amelyet az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a Borostyánút melletti fekvése arra ösztönözte a rómaiakat, hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd katonai tábort létesítsenek. A település a katonák és kereskedők folyamatos letelepedése folytán egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor Kr. u. 43-ban Tiberius Claudius császár colonia rangra emelte. Neve ettől kezdve Colonia Claudia Sabariensum (Sabariaiak claudiusi kolóniája) lett. Mint római jogú város polgárai, Sabaria lakói a római polgárok teljes körű jogait élvezték, a város fokozatos virágzása az egész környék fejlődésére jótékonyan hatott. Nerva előbb felmentette a polgárokat az adózás alól, Traianus pedig lándzsás légiót alapított az itteniekből. A város Felső-Pannónia Pannonia Superior tartomány székhelye lett, itt székelt a prefektus, a városnak császári palotája, fürdője, amfiteátruma épült. A tartomány prefektusa volt Septimus Severus is, akit a légiók és a környező tartományok elöljárói itt kiáltottak ki császárrá. A város központi szerepének köszönhetően több római császárt is vendégül látott falai között.

A kereszténység terjedése elérte Sabariát is. Vélhetően az itteni keresztények elrettentését szolgálta Szent Quirinus sisciai püspök kivégzése, akit itt dobtak a megáradt Sibaris-patakba, malomkővel a nyakában. Itt szenvedett vértanúhalált két társával Szent Rutilus, Szent Iréneusz és sok más névtelen keresztény, akiknek nevét nem jegyezte fel a történelem. A keresztényüldözéseknek Nagy Konstantin császár hatalomra jutása vetett véget, ő a szarmaták elleni hadjárata során 356-ban hosszabb ideig időzött Sabariában is. A császár uralkodása alatt átszervezte a tartományokat és Sabariát Pannonia Prima tartomány székhelyévé tette. Ez az időszak a város ókori virágzásának tetőpontja, népessége jelentősen megnőtt, nagyszabású középületek, hivatali épületek, közfürdők, színházak, templomok, bazilikák épültek, melyek közül kiemelkedik a Szent Quirinus bazilika és a pompázatos császári palota. A város ekkor egy valóságos kis Róma képét mutatta. Itt született az egész ókori Európa egyik legnagyobb szentje, Szent Márton, aki később a galliai Tours püspöke lett.

Valentianus császár halála után 377-ben a hunok kezdték elözönleni Pannóniát, Macrinus, a tartomány prefektusa saját seregének feláldozásával sem tudta megakadályozni a hunok és a velük szövetséges barbár népek hódítását, de a falakkal körülkerített város még ellenállt a népvándorlás özönének. A várost csak 441-445 között Attila hun király tudta elfoglalni. A hunok pusztítását a 458-ban bekövetkezett földrengés tetőzte be, amely teljesen lerombolta a várost.

A város a középkorban

A súlyos pusztítások ellenére a város folyamatosan lakott maradt, városfalait helyreállították, a római épületek helyére azok anyagának felhasználásával kevésbé pompázatos lakóépületek épültek. A falak védelmet nyújtottak a lakosság számára. A latin nyelvű lakosság ugyan nagyrészt Itáliába menekült, de helyükre keleti gótok, majd longobárdok érkeztek, akik keveredtek a helyi lakossággal. 567-ben Alboin longobárd király behívta szövetségesül a Baján kagán vezette avarokat, akik segítségével legyőzte a gepidákat. Az új szövetséges azonban túl erősnek bizonyult, így a longobárdok Itáliába távoztak, helyükre avarok, majd azok segédnépeiként szlávok érkeztek. A 8. századra azonban az avar hatalom meggyengült és 795-ben a frank sereg döntő vereséget mért rájuk. A hadjáratból hazafelé tartó Nagy Károly frank király elzarándokolt Szent Márton szülővárosába, Sabariába.

805-ben Nagy Károly az avarok szállásterületéül a Duna és Sabaria közti területet jelölte ki. Arnulf frank király 875-ben a várost a salzburgi érseknek adta. Valószínűleg ekkor épült meg az egykori római központi fürdő épületének felhasználásával a vár is, amely kezdetben egy erődített lakótorony lehetett. Átmeneti morva uralom után 900 körül a várost elfoglalták a magyarok.

1009-ben Szent István a várost az újonnan alapított győri püspökségnek adta. Sokat szenvedett 1042 és 1044 között a III. Henrik német-római császár és Aba Sámuel közötti harcokban, de még többet a tatárjáráskor. Ekkor a tatárok bevették és teljesen elpusztították a várost, a lakosság a környező erdőkben ásott vermekben keresett menedéket – az erdőt a nép sokáig vermes erdőnek nevezte.

1407-ben Szombathely városi rangot kapott. 1440-ben a város mellett győzte le Cillei Ulrik hada I. Ulászló király seregét, majd 1441. április 19-én itt kötöttek a felek békét. Alig fél évszázad múltán III. Frigyes császár fiának, Miksának serege ostromolta meg a várat, de Tamás győri püspök várőrsége az ostromot még visszaverte, 1490-ben azonban a város mégis Miksa birtokába került. 1491-ben a pozsonyi szerződés a várost visszaadta Ulászlónak. A város a győri püspökök kegyéből számos szabadalommal és kiváltsággal rendelkezett. Fejlődősére nagy befolyással volt, amikor 1578-ban az országgyűlés határozata alapján a vasvári káptalant Szombathelyre költöztették át, ettől kezdve Vas vármegye székhelye lett. Ekkor a vár körüli addig üres területekre új épületeket emeltek, iskolái a jezsuiták irányítása alatt nagy virágzásnak indultak.

A fellendülésnek 1605-ben Bocskai István hadjárata vetett véget. A Némethy Gergely vezette több ezres sereg megostromolta és bevette a várost és a várat. A városi levéltár iratait Németújvárra menekítették, de azok az ott keletkezett tűzben megsemmisültek.

A város története az újkorban

Az újkor kezdetén a töröktől való állandó félelem tartotta rettegésben a várost. 1664-ben a a török sereg egészen Szentgotthárdig hatolt be a vármegyébe, de ott vereséget szenvedett. 1683-ban újabb nagy török hadjárat indult Bécs ellen, a Bécs alatt vereséget szenvedett török sereg fosztogatva vonult vissza, de Szombathelyt a városfalak ezúttal is megvédték. A török kiűzése nagy megkönnyebbülést jelentett a városnak is és mivel a 17. század végi kuruc harcok nem érintették, viszonylag békésebb időszak következett.

A Rákóczi-szabadságharc hírére a város a fejedelem mellé állt, 1704-ben 36 hajdút állított ki és nagy mennyiségű ellátmányt szállított Ocskay László táborába. Rövidesen azonban császári hadak szállták meg és 1705 novemberéig császári kézen maradt. Ekkor a Heister tábornokot Szentgotthárdnál megszalasztó Bottyán János kuruc serege szabadította fel. 1706 elején ismét császári kézre került, de az év végén újra a kurucok voltak az urai. 1707 elején maga Bottyán is a városban rendezte be főhadiszállását. Két hónap múlva Rabutin császári serege vonult be a városba, júniusban már újra a kurucoké volt. Bottyán felkelésre szólitotta fel a környék nemességét és a felhívásra 7000 fegyveres gyűlt itt össze, mellyel Bottyán Stájerországra támadott. Válaszul Stahmrenberg tábornok császári serege tört be az országba és a város 1710-ben császári kézre került.

Alig ért véget a hadak pusztítása, júniusban szörnyű pestisjárvány sújtja a várost, melynek 2000 lakos esett áldozatul. A csaknem kipusztult városi népességet a környékről bevándorlókkel pótolták, melyek legnyagyobb része Kőszeg, Rohonc és Pinkafő környékéről bevándorolt német ajkú polgár volt. A város magyar polgárságát elveszítve ettől kezdve német jelleget öltött. Ezzel a város virágzásának új szakasza indult meg. Zichy Ferenc győri püspök támogatásával 1772-ben megépült a gimnázium, majd 1777-ben Mária Terézia királynő megalapította a szombathelyi egyházmegyét, és annak élére egy rendkívül művelt és nagy látókörű embert, Szily János püspököt nevezett ki. Az új püspök máris nagy lendülettel látott munkához, lebonttatta a rossz állapotú várat és a vártemplomot, és helyére nagyszabású épületeket emeltetett. Ekkor épült meg a székesegyház, a püspöki palota és a környező egyházi épületegyüttes. 1793-ban megnyílt a a bölcsleti iskola.

1809-ben I. Napóleon francia hadai vonultak be a városba és város piacterén kisebb harc bontakozott ki a várost védő magyar nemesi sereg és a franciák között. A franciák 110 napig tartották megszállva a várost. Az 1817-ben keletkezett nagy tűzvészben a város kétharmada leégett, 1831-ben pedig kolera pusztított.

Az 1848. márciusi pesti forradalom híre itt is nagy lelkesedést keltett. A megyei közgyűlés március 17-én Horváth Boldizsár főjegyző vezetésével elfogadott egy 16 pontból álló petíciót, melyben hitet tett az új eszmék mellett. Kossuth szavára a város is megmozdult, december 10-én a székesegyházban nagy ünnepséggel szentelték meg a 44. honvédzászlóalj zászlaját. December 28-án császári csapatok szállták meg a várost és a nemzeti jelképek eltávolítására szólítják fel a lakosságot. A harcok Szombathelyt nem érintik, az mindvégig császári kézen maradt.

1866-ban a porosz-osztrák háború költségeihez a város 13 önkéntessel és pénzzel járult hozzá. 1867-ben, a kiegyezés utáni új kormány igazságügyi minisztere a város képviselője, Horváth Boldizsár lett. Neki is köszönhető, hogy a város a 19. század utolsó évtizedeiben gyors fejlődésnek indult, lakossága elérte a 20 000 főt. 1865-ben megépült a nagykanizsai vasútvonal, majd az 1871-es és 1872-es újabb vasútépítések a várost a Nyugat-Dunántúl közlekedési csomópontjává tették. 1885-ben a szomszédos Ó-Perint és Szentmárton községeket egyesítették a várossal.

A város fellendülésének nagy korszaka Éhen Gyula polgármester idején kezdődött. 1895 és 1902 között megépült a vízvezeték- és csatornahálózat, az utcákat szilárd burkolattal látták el. Új közlekedési eszközként megjelent a villamos, mely a vasútállomást a városközponton keresztül kelet-nyugati irányban Kálvária templommal kötötte össze. Felépült a városi Kaszinó és a Nagyszálló épülete. Megalakult a Fehérkereszt Egyesület és megépült a gyermekmenhely, mely a vidéken az első ilyen intézmény. Megalakult a városi Kultúregyesület, a városban pezsgő társadalmi élet alakult ki. Négy évtized alatt a város lakossága megnégyszereződött. Brenner Tóbiás polgármestersége alatt 1904-ben megindult a zenei oktatás a Zeneiskolában, megalakult a város szimfonikus zenekara. Megépült a városi Kioszk épülete, a népfürdő, a múzeum, a domonkosok és a karmeliták kolostora és az erdei iskola. Emellett számos díszes palota épült a belvárosban is.

A modern Szombathely kialakulása

Az I. világháború és annak következményei visszavetették a város fejlődését. A trianoni békeszerződés következtében Vas vármegye elveszítette nyugati – többségben német ajkú – területeit. Az országhatár mindössze 10 km-re került a várostól. Ezzel a város megszűnt Nyugat-Magyarország központja lenni. A város egyik színhelye volt az első királypuccs eseményeinek. Ide érkezett 1921. március 26-án IV. Károly király, és a püspöki palotában tanácskozott a Teleki-kormány képviselőivel. A város hatalmas lelkesedéssel fogadta, innen indult Budapestre, ahol a puccskísérlet kudarcot vall. Kiheverve a hanyatló korszakot az 1920-as évektől újabb fejlődési korszak kezdődött. Új városrendezési terv készült. Ekkor épült az új városmajor, a csendőrlaktanya, a Leánygimnázium, a Női felső kereskedelmi iskola, a gazdasági szakiskola, az új városi bérpalota. Tisztviselői lakások és száz új szükséglakás is épült. Bővítették a városházát és a vízműveket. 1926 és 1929 között megépült a megyei kórház, az egész Dunántúl akkori legmodernebb kórháza.

A II. világháború eseményei nagy megpróbáltatásokat hoztak a városra. A menekülő nyilas államhatalom intézményei Szombathelyen és környékén rendezkedtek be. Ennek következtében 1945. március 4-én a szövetséges légierő nagy erejű csapást mért a városra. A halottak száma több százra rúgott. A belváros épületeinek jelentős része pusztult el, köztük a székesegyház és a városháza. Az épületek több mint fele sérült meg. A támadás következtében Szombathely az ország ötödik legsúlyosabb károkat szenvedő városa lett.

A háború után a város területe a környező községek csatlakozásával növekedett. 1956-ban a város népe is lelkesedéssel fogadta a forradalmi eseményeket. Megalakult a Forradalmi Bizottság és a Nemzetőrség. November 4-én az oroszok váratlanul rajtaütöttek a Nemzetőrség épületén és az ott tartózkodó fiatal nemzetőröket válogatás nélkül meggyilkolták. Az első nagyobb lakótelep a Derkovits-lakótelep építése 1963-ban indult. Ezután egymás után épülnek a modern lakótelepek: a KISZ-, a Joskar Ola-, a Stromfeld-, majd az Oladi lakótelep. A városban új nagyüzemek épültek, melyek közül legjelentősebbek a Latex, a Remix, a Falco forgácslapgyár, majd a 70-es években a Rába futóműgyár.

A 80-as években átszervezték a belváros forgalmát, a Fő térről kiiktatták a gépjárműforgalmat és az új széles Thököly utcára terelték. Megépült a belső, majd a külső körgyűrű is. Megnyílt a Megyei Könyvtár épülete, fedett uszoda, képtár épült. 2000-ben felújították a város hagyományos történelmi karneválját, mely nemzetközi hírű eseménnyé nőtte ki magát.

A városhoz a 20. század folyamán csatolták Gyöngyöshermán, Gyöngyösszőlős, Herény, Kámon, Olad, Szentkirály, Zanat és Zarkaháza községeket.

A rendszerváltás után a városnak SZDSZ -es polgármestere lett Wagner András (1990-1998) személyében akit Szabó Gábor - FIDESZ (1998-2002) majd dr. Ipkovich György - MSZP követett.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással új lehetőségek nyíltak a város előtt, hogy a nyugat-magyarországi és dél-burgenlandi térség központjává váljon.

Sport

Rajczy Imre Sportiskola Kézilabda Szakosztálya

Oktatás

Felsőoktatás

Berzsenyi Dániel Főiskola bdtf.hu
Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar kihelyezett tagozata pte.hu
Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata gdf.hu

Gimnáziumok

Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium bolyai.bdtf.hu
Kanizsai Dorottya Gimnázium kdg.sulinet.hu
Nagy Lajos Gimnázium nagylajos-szhely.sulinet.hu
Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium szent-norbert.sulinet.hu
Szent-Györgyi Albert Gimnázium szentgyorgyi-szhely.sulinet.hu

Szakközépiskolák, szakképzők

Élelmiszeripari és Földmérési Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola sulinet.hu
Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskola gimsz.sulinet.hu
Hefele Menyhért Építő- és Faipari Szakközép és Szakmunkásképző Iskola palya.hu
Herman Ottó Kertészeti, Környezetvédelmi, Vadgazdálkodási Szakképző Iskola
Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola hbsz.sulinet.hu
Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola
Művészeti Szakközépiskola sulinet.hu
Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskola puskas-szhely.sulinet.hu
Savaria Közlekedési Szakképző Iskola és Kollégium savaria-szki.hu
Teleki Blanka Szakképző Iskola és Kollégium
Berzsenyi Dániel Kollégium [http://www.berzsenyikollegium.hu

A város híres szülöttei

Itt született:
1787. november 2.-án Szalay Imre hittudós.
1792. augusztus 2.-án Szaniszló Ferenc hittanár, nagyváradi püspök.
1798. július 8.-án Szenczy Imre író, műfordító.
1809. március 30.-án Nagy János nyelvész, egyházi író.
1819. február 12.-én Horváth Sándor Piusz paptanár, költő, geográfus.
1819. május 23.-án Gyurics Antal nyelvész, műfordító.
1822. január 1.-én Horváth Boldizsár igazságügyminiszter.
1824. január 13.-án Hollán Ernő honvéd altábornagy államtitkár. 1848-49-ben Pétervárad erődítési parancsnoka.
1842. március 11.-én Szkely Ferenc jogász, miniszter
1860. szeptember 10.-én Márkus Emilia színművésznő, Horváth Boldizsár nevelt lánya.
1890. december 10.-én Bárdossy László miniszterelnök, külügyminiszter, (kivégezték, mert hadat üzent a Szovjetuniónak).