Szirmabesenyő

telefon körzetszám:

lakosság:

4581 fő

terület:

1575 km²

Nagyközség.
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Észak-Magyarország régió.
Miskolci kistérség.
Lakosok száma: 4581.
Lakások száma: 1603.
Terület: 1575 hektár.
Telefon körzetszám: 46.
Irányítószám: 3711.

Szirmabesenyő nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben.

Fekvése

Felszíne sokszínű és változatos. A község és a környező földek átlagos tengerszint feletti magassága 115-120 méter.

Története

Gróf Szirmay Alfréd / 1852-1900 / sokoldalú érdeklıdésének és adományozásikészségének, továbbá a múlt században történı, számos ásatásnak köszönhetıen ma amiskolci Herman Ottó Múzeum régészeti tárában bıségesen találhatók olyan újkıkori, réz-ésbronzkori leletek, amelyek bizonyítják, hogy Szirmabesenyı mai közigazgatási területén márkb. Kr. e. 6000-tıl földmőveléssel is foglalkozó emberek. telepedtek meg. A koravaskoridején a Bükk lábánál található földvárak egyikét is itt építették meg, amelynek sáncai egy1997-ben készült légi felvételen még ma is jól kivehetıek. Mindezek alátámasztják azt afeltevésünket, hogy a mai település felszíni adottságai, éghajlata a térséget alkalmassá tettékemberi letelepedésre, s az akkori viszonyoknak megfelelı életvitelre.Az élet folytonosságát a szkíták, a kelták megjelenése, megtelepedése biztosította, akikmég a római császárkor idején is a hódításokon kívül esı Barbaricum területérıl feltehetıenkereskedelmi kapcsolatban álltak Pannónia lakóival. Két lakóházuk leletei alapján jólrekonstruálhatók 2-3. századi életük mindennapjai. 1950-ben rendkívül értékes leletre bukkanta múzeum egyik régésze, egy hún harcos sírját találták meg, és tárták fel. Kora a 4. századratehetı. A népvándorlás idején tehát valahol e tájon, a Sajó-Hernád folyók vonalán húzódhatotta germán és hún népeket elválasztó határ, amelyet ez a harcos és társai ellenırizhettek,védhettek. Talán az avarok voltak e táj utolsó nem magyar lakói, talán a szlávok, errıl ma mégel nem döntött vita folyik, annyi bizonyos azonban, hogy a 9. században leletekkelbizonyíthatóan megjelentek a magyar honfoglalók, ezzel megkezdıdött a konkrét településÁrpád-kori és középkori története.

Az 1332-es, elsı írásos pápai tizedjegyzékben szereplı elnevezés újabb problémátvetett fel, hiszen egyértelmően a „besenyı” különféle variációit mutatta: Bessemi, Besenen,Besenev stb. A régészet még ma sem tisztázta megnyugtatóan, hogyan kerülhettek a Sajó emeszakaszára a besenyık, akik mai ismereteink szerint a 10-11. sz-ban jelentek meg a magyarkirályság területén. Nem sikerült a korabeli sírok maradványai alapján elkülöníteni sem amagyar és besenyı leleteket, fel kell tételeznünk, hogy a Miskolc nemzetséghez tartozóBesenyı család volt a település elsı középkori tulajdonosa, és névadóként besenyı közösség/ is ?/ lakta a mai település elıdjét. Szirmabesenyı ma a Sajó folyó nyugati oldalán fekszik,az Árpád-kori, majd a 13-14. századbeli bıséges leletanyag azonban a Sajó keleti partjárólszármazik, meglehetısen szétszórt nagy területrıl. Mindez arra utal, hogy a középkoriBesenyı település valószinüleg nem is mai területén helyezkedett el. A folyó másik oldaláravaló áttelepülés idıpontja nem állapítható meg.A 14. századtól számos okiratban követhetık a település kegyúri tulajdonjogánakváltozásaira, a település nagyságára, vallására vonatkozó adatok. Az alig néhány telketszámláló „falu” / 4-5 egész,- 1-6 fél,- 2-4 harmad-porta, néhány zsellércsalád, 10-13 ház / holnagybirtokosok, hol a kincstári uradalom tulajdonát képezve a szendrıi, ónodi, diósgyıriváruradalomhoz, illetve a szepesi kamarához tartozva adózott. Többször elzálogosították, ígya 17. sz.-ban Miskolc városa is birtokolta. A földesúri tulajdonosok közül jelentısebbekvoltak a Szécsiek, Bebekek, Gyulaiak, vagy maga I. Rákóczi György erdélyi fejedelem,Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc is. Az elnevezések: Alsó,-Vámos,-Sajóbesenyı, Kelecsénystb. már a település késıbbi elnevezéséhez közelítenek.

A törökök folyamatos támadásainak kitett, egyre inkább elnéptelenedı település 1556-után a hódoltsági területhez csatolva a hatvani, füleki szandzsákhoz ill. a miskolci nahijéhoztartozott. A hódoltsági peremvidéken általában kettıs adózás sújtotta a lakosságot, adóztak amagyar államnak, a volt magyar földesúrnak, az egyháznak, továbbá a török javadalombirtokosoknak/szpáhik/ és a szultánnak. Ezek a cenzusról, adóról, tizedrıl, kilencedrıl, egyébajándékokról szóló összeírások jelentıs paraszti terhekrıl vallanak, de a kötelezettségek /pénzés naturáliák/ sokfajtasága egyúttal korai árutermelésre, továbbá a termelés sokszínőségére isutal. A robot azonban nem jelentett komoly terhet, hiszen földesúr/szpáhi csak virtuálisan voltjelen. Fontos megemlítenünk, hogy a 16. századtól minden összeírásban szerepel a bor -kilenced vagy hegyvám, ami jelzi, hogy ebben az idıben már jelentıs szılı-és bortermelésfolyt a „hegyen”, azaz a Sajó nyugati partján fekvı bükki lejtıkön. Ennek megközelítése agyakran áradó Sajó miatt úgy volt célszerő, ha a házak is a jobb-parton, azaz a település maihelyén épültek. A korszak drámájaként említhetjük, hogy 1670-ben már csupán egy jobbágyszerepel az urbáriumban, de „ezen szegény ember is Miskolczon lakik az pogány inségemiatt”. 1689-bıl pedig ez olvasható:..” az idevaló jobbágyok….elhaltak.” A középkori falutehát pusztává válva, lényegében elpusztult.

Az új fejezetet, az újjászületést a török uralom alól történı felszabadulás jelentette,továbbá az, hogy a település történetében a 17. sz. végén megjelentek az ország számoshelyén birtokokkal rendelkezı Szirmayak. Az udvarhoz hő szirmai és szirmabesenyıiSzirmay ág az egykori Rákóczi birtok két pusztán maradt falvát Bessenyıt és Alsó-Kelecsényt megszerezve, azok betelepítéséhez fogott. Az 1693-tól báró, 1707-tıl grófSzirmay István I. Lipót 1694-ben kiadott privilégiuma alapján az ellehetetlenedett Szirmalakosait telepítette át a puszta telkekre, továbbá annak jogát is megkapta, hogy az újonnanbenépesülı települést Szirmabessenyınek nevezhesse. / Ettıl kezdve 1939-ig két településrılbeszélhetünk: Szirmabesenyı és /Sajó/Besenyı elnevezéssekkel./ Az 1694-es esztendıtekinthetı tulajdonképp a mai település megszületése évének!A következı, mintegy két-és fél évszázad immár a falu és a grófi családelválaszthatatlan együttes története, szimbiózisa, ennek megítélése folyamán pedigmindenképp óvakodnunk kell a jobbágy / késıbb paraszt /-földesúr viszonyát hosszú idın áturaló negatív sztereotípiáktól. A Szirmayak – miközben az 1848-as jobbágyfelszabadításigkétségtelenül éltek földesúri jogaikkal, majd azt követıen tıkés nagybirtokoskéntfel/kihasználták a szabad paraszti munkaerıt, azaz a magyar nagybirtokosok tipikuséletvezetési, magatartási mintáját nyújtották – egyúttal sokat tettek azért is, hogy, a késıbbegyesülı két településen újra megteremtsék az élet-, majd pedig a paraszti-és polgárosodófalusi társadalom létrejöttének feltételeit.A Szirmayak elsıdleges célja a puszta telkek benépesítése volt A korabeli különbözıösszeírások, egyházlátogatási feljegyzések alapján jól követhetı a lakosság számánakemelkedése, amely két forrásból eredt. Mint láttuk az elsı jövevények a szomszédosSzirmáról érkeztek, számuk nem nagy, 1715-ben mindössze 11 családot conskribáltak a kétfaluban. Nyilvánvalóvá vált, hogy további betelepítésre van szükség, amelyet a század elsıharmadában Sáros-megyei szláv /tót/ ajkú lakosok áttelepítésével oldottak meg. Az eredménymagáért beszél, hiszen a század végén II. József felmérései alapján Sajó-Bessenyınek már434, Szirma-Bessenyınek pedig 869 fı lakosa volt, a lakóházak száma pedig meghaladta a200-at! A helyi társadalom strukturálódását jelzi, hogy a paraszti és zsellér rétegek mellettnemesek, polgárok is megtelepedtek már.Az életmódra, a két falu gazdasági életére, árutermelési kapcsolataira Mária Teréziaurbáriumának 9 pontjára adott válaszok világítanak rá. A rendkívül súlyos és alapjaibanrendezetlen jobbágyterheket a gyakori árvíz, a kevés legelı és az építési fa hiánya növelte, amiskolci piac közelsége, a szılı-és bortermelés viszont némileg enyhítette. Az akkor mintegy7-8 km-re esı Miskolc, az abból származó elınyök máig végigkísérték, pozitívanbefolyásolták a település fejlıdését.A szellemi-intellektuális életet hosszú távra alapvetıen meghatározta a szláv /tót/kultúrájú, nyelvő lakosság dominanciája. Fordított asszimiláció zajlott, a magyar lakosság”eltótosodott”, ugyanakkor Szirmayné Barkóczi Klára grófnı hatására a település csaknemminden lakója áttért a római katolikus hitre. Kezdetben a miskolci minoriták látták el a hitéletfeladatait, 1762-re végül megépült a katolikus templom is, önálló plébánia alakult. Iskolárólmár az 1746-os egyházlátogatási jegyzıkönyvbıl tudunk. A kántor- harangozó látta el atanítás feladatait, az oktatás nyelve tót volt. A század közepén épült fel a grófi barokkkastély, amely mindmáig jellegzetes épülete a községnek.A Szirmabesenyı történetében tehát a 18. századot az egyik legjelentısebb szakasznakkell tekintenünk, amikor a törökök által teljesen elpusztított 2 település újra benépesült, ésmegteremtıdtek a késıbbi növekedés gazdasági, társadalmi, szellemi feltételei.

A 19. sz. a további fejlıdésé, a kapitalizmus lassú kibontakozásáé elsısorban amezıgazdaság területén. 1900-ra Szirmabesenyı lakossága 1406, Sajóbesenyıé 497 fıre nıtt,a vezetı-szerepet egyre inkább Szirmabesenyı vette át. A lakosság differenciálódásamegindult, a mezıgazdaság dominanciája mellett mind többen keresték kenyerüket a közelivárosban kialakuló iparban, a környék bányáiban, a helyi kisiparban, kiskereskedelemben, aközszolgálatban.

A mezőgazdaságban a század első felében a hagyományos majorsági termelésiviszonyok lassú felbomlásának lehetünk tanúi, jelentéktelenné vált a robot, az úrbéresszolgáltatások legfontosabb formája a készpénz lett, a majorsági földeket egyre inkábbbérletté, árendává, a jobbágyokkal együttes használatú területekké alakították át. Ígyvalójában az 1848-as jobbágyfelszabadítás, illetve az azt követı birtokrendezés egy, máralapjaiban felbomlott feudális rendre tett véglegesen pontot. De az új rend nem eredményezettlátványos gyors fejlıdést sem a grófi nagybirtokon, sem a paraszti birtokokon. A Szirmayakleginkább bérlık útján hasznosították földjeiket, a paraszti birtokokon pedig hagyományosanönellátó és a miskolci piacra irányuló kisárutermelés folyt.A település infrastruktúrájában új elemek jelentek meg: vasúti megállóhely, posta,takarékpénztár létesültek Szirmabesenyın, a modern közigazgatás és a társadalmi önigazgatásfeltételei pedig az 1886 után megalakuló helyi képviselıtestületek, illetve jegyzıi hivataloklétrejöttével teremtıdtek meg. A közoktatás az 1868-as Eötvös törvény alapjánmodernizálódott, mindkét községben 6 évfolyamos, katolikus egyházi népiskola mőködött.A század végére megfordult az addigi asszimilációs folyamat, immár a „tót” lakosság„magyarosodásának” tanúi lehetünk. /Szirmabesenyın 1900-ra a lakosság 89.4 %-a,Sajóbesenyın pedig 1910-ben 97.8 % magyarnak vallotta magát./ A tanítási nyelv, azegyházi liturgia is magyar nyelven folyt immár.A vallási megoszlás lényegében alig változott, a katolikusok dominanciája mellettmind a református, mind a görög katolikus egyház csak filiaként mőködött, új színt jelentett azsidóság megjelenése / 3,6, ill. 2.2 % / mezıgazdasági bérlıként és a helyi kereskedelemben.

A 20. század története két jelentıs cezúra mentén osztható több részre. 1945-igjellegzetesen kapitalista-polgári szerves fejlıdés tanúi lehettünk, lassú növekedéssel,gazdasági-társadalmi modernizációval, amelyre azonban a nagybirtok torzítóan hatott. 1945után viszont – bár épp a nagybirtok megszőnése hárította volna el a fejlıdés útjában állógátakat - a polgári fejlıdés megakadt. 1948-cal kezdetét vette a szovjet típusú gazdaság,társadalom, államszervezet kialakítása, amely látványos eredményei ellenére épp a történelmipolgárosodó, szerves fejlıdés gátjává vált, ennek hatásait mindmáig érezzük. Végül 1990-bena szocialista kísérlet összeomlása újabb pályára állította a község életét, ennek hatása a helyitársadalomra, gazdaságra, szellemi életre még nem elemezhetıAz elsı szakaszban folyamatosan nıtt a lakosság száma, 1944-ben, az immáregyesített településen 2671-en laktak, csaknem 500 lakóépületben. Erısen differenciálódott ahelyi társadalom szerkezete. A Szirmayak mintegy 400 holdas nagybirtoka mellett még kb. 20család 25 hold feletti birtoka jelezte a gazdag paraszt-polgárság megjelenését, ugyanakkor az1 hold alatti birtokkal rendelkezık a mezıgazdasági lakosság 42, ill. 36 %-át tették ki.Megerısödött a kisiparos-kiskereskedıi réteg, 1941-re kb. 30 kisvállalkozó mőködött.Miskolc ipara, kereskedelme, közlekedése csaknem 500 embernek adott munkát. Különkategóriát jelentettek a közszolgálatot ellátó tisztviselık, orvos, védını, tanítók, a század eleji5 fıs számuk megsokszorozódott. A nagy krízisek itt is hatással voltak a lakosság számánakalakulására: 1906-07-ben 40-en vándoroltak ki Amerikába, az elsı világháború 41 halottatszedett, a 40-es évek elején 31 család Kúnbajára költözött, 1944 tavaszán 23 izraelita lakosthurcoltak el. A második világháborús veszteségek csak késıbb váltak tragikus valósággá.A szellemi élet fejlıdése az önszervezıdı egyesületek alapításában és mőködésébenmanifesztálódott, amelyek száma 5 volt. Az egyesületek tagsága között épp úgymegtalálhatók voltak Dabasi Halász Zsigmond és felesége, gróf Szirmay Eszter, mint afıjegyzı, körorvos, plébános, a tanítók, iparosok, földmővesek, gyári munkások. A hosszútéli estéken az iskolák tantermei megtöltıdtek a mőkedvelı elıadásokra készülıkkel, adalárdásokkal, a különbözı tanfolyamon résztvevıkkel. Nyáron pedig ünnepélyek, versenyekjelezték a kulturális élet pezsgését a községben.Az infrastrukturális fejlıdés is jelentıs volt. 1902-ben megépült a vasúti megálló, de ateherforgalom továbbra is a közeli Gömöri pu. rakodója igénybe vételével folyt. A 30-asévtized elején létesült a Miskolc-Sajószentpéter megyei útból a faluba ágazó bekötı kövesút,1937-re elkészült a korszerő Sajó-híd, amely végre biztonságossá tette a túlparti földek és aszomszédos Sajóvámos megközelítését. 1930-ban nevezték el a két település 10 utcáját.1907-re elkészült az új fıjegyzıi lakás, 1938-ban gyulladtak fel az elektromos világításfényei, megjelent a közvilágítás, ezt követıen mozi is nyílt. 1929-ben körorvosi és körbábaiközpont lett Szirmabesenyı. A 20-as évek elején létesült a 8 fıs csendırırs, ugyanezenidıben épült fel a közvágóhíd. Az önkéntes tőzoltó egyesület mintegy 50 taggal mőködött,1935-ben két korszerő fecskendıt vásárolt a község vezetése, 1937-re elkészült atőzoltószertár is. A két túlzsúfolt katolikus népiskola mellé 1909-tıl községi iskola létesült,amely 1913-tól új épületben állami népiskolaként folytatta mőködését.Az egymástól alig 1.5 km. távolságban fekvı Sajó-és Szirmabesenyı közigazgatásátaz utóbbi településen mőködı körjegyzı látta el, 1939-ben került sor a két településközigazgatási egyesítésére, a település neve Szirmabesenyı lett.A második szakasz a szocialista kísérlet idıszaka volt hatalmas társadalmi, gazdasági,politikai változásokkal.

Az addig kialakult hagyományos falusi, döntıen paraszti társadalom széthullt, jelentısátrétegezıdés történt. Ez a folyamat egyrészt a gazdasági szerkezet átalakulása, másrésztnagyarányú beköltözés kereteiben zajlott. Miközben a Miskolc, a Borsodi-iparvidék jelentısmunkaerı-szükségletének növekedése miatti beköltözési hullám eredményeképp 1989-ben alakosság száma 5290 fıre nıtt, addig a foglalkozási struktúra is átalakult. 1989-re akeresıképes lakosság mindössze 5 %-a maradt a mezıgazdaságban, 57 %-a az iparban, atöbbiek a kereskedelem, közlekedés szektorában helyezkedtek el, bizonyos értelmiségicsoportok mintegy 2 %-ot meghaladó arányt képeztek Ennek megfelelıen megváltozott azéletmód is, a nagyközségben a keresık alig 1.5 %-a dolgozott, a többiek elsısorbanMiskolcon találtak munkahelyet. Ezek a körülmények nappal a városban dolgozó, csak estéreés az ünnepekre hazatérıknek kertvárosi életstílus jelleget kölcsönöztek és tettek lehetıvé.Ehhez igazodott a családi környezet átalakulása is, modern házak, utcák jelezték a kádárirendszer megnyíló kispolgári lehetıségeinek útját. A lakások száma 1990-ben 1482-reemelkedett, ezek nagy része új építéső családi ház volt.A lakosság jelentıs növekedése természetesen igényeket támasztott a településinfrastruktúrájának modernizációja iránt. Az 1950-ben kialakuló tanácsi rendszerre nagynyomás nehezedett, hogy korszerő, minıségi településsé fejlıdjön Szirmabesenyı. Kultúrház,könyvtár, 1952-tıl óvoda nyílt, késıbb még kettı épült. Az államosított iskola a Szirmaykastélyban folytatta mőködését, majd megkezdıdött a több lépcsıs új iskola építése. Újtanácsháza létesült, a 70-es években kiépült a vezetékes vízhálózat, takarékpénztár segített apénzügyek helyi intézésében. 1976-tól állatorvos kezdte mőködését, megnyílt a másodikorvosi körzet, 1983-tól a fogászati szakrendelés is, hamarosan korszerő egészségügyiközpontban elhelyezve. 1985 óta helyi gyógyszertár mőködik. Sorra korszerősödtek azélelmiszerboltok, a település több mint 30 utcája szilárd burkolatot kapott. A sportegyesületszép öltözıben, rendezett sportpályán fejtheti ki tevékenységét. Folyamatosan szépültek atelepülés parkjai, terei. A városba történı utazást sőrő buszjárat bonyolítja. 1990-re a migrációerısen lecsökkent, a lakosság 5000 fı körül stabilizálódott, a település nagyközségi rangbanléphetett a rendszerváltást követı idıkbe.

A község gazdasági életének, iparának, kereskedelmének fejlıdése – Miskolcközelsége miatt – nem volt olyan lendületes. Paradoxonként említhetjük, hogy a településlegnagyobb üzeme épp a lakosság alig 5 %-át foglalkoztató mezıgazdaságban jött létre aBéke, késıbb Bükkalja Termelıszövetkezet alakjában. Egyéb jelentıs ipari létesítmény nemépült. A helyi ellátást biztosító kiskereskedelem és kisipar a 80-as évtizedben indultjelentısebb fejlıdésnek, az ezzel foglalkozók száma 87 fı volt. Mindez nem változtatott atelepülés alapvetıen ipari fejletlensége jellegén.A rendszerváltás utáni kor, mint harmadik fázis a további modernizáció jegyében telteddig. Megvalósult a gáz- a szennyvízhálózat; kábel TV, teleház program teszi lehetıvé akorszerő információs rendszerekhez való hozzájutást. Az önkormányzat konzekvensentörekszik a helyi hagyományok, értékek mentésére, a település infrastruktúrájának, külsımegjelenésének folyamatos fejlesztésére, a lakosság komfort-érzetének növelésére. Nı atelepülés presztízse, az ide település igénye, amelynek bizonyítéka, hogy 2007-ben újabbépítkezésre alkalmas telkek, utcák nyíltak.Minden remény megvan arra, hogy Szirmabesenyı lakói otthonos, szép körülményekközött éljék mindennapjaikat és tervezzék jövıjüket.

/ A település történetének alapmővei: Fejezetek Szirmabesenyı múltjából Studio Kft.Miskolc 2000. Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesenyıi Szirmay család történeteDebrecen 2005. /

Dr Lénárt Béla