Szeged

telefon körzetszám:

lakosság:

164883 fő

terület:

28100 km²

Megyei jogú város.
Megye: Csongrád megye.
Dél-Alföld régió.
Szegedi kistérség.
Lakosok száma: 164883.
Lakások száma: 74278.
Terület: 28100 hektár.
Telefon körzetszám: 62.
Irányítószám: 6700.

Szeged (szlovákul Segedín, lengyelül Segedyn, románul Seghedin, törökül és szerbül Segedin, olaszul Seghedino), helyi nyelvjárás szerint Szöged) megyei jogú város, Délkelet-Magyarország regionális központja, az ország negyedik legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye.

Fekvése

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza folyó és a Maros folyó találkozásához közel. Távolsága Budapesttől kb. 171 km az M5 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa, Szeged déli oldalán, a magyar–román–szerb hármashatár közelében, Tiszaszigetnél található az ország legmélyebben fekvő pontja.

Demográfiai adatok

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 163 699 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,9% egyéb. A városban 70 845 lakás van.

Története

Szeged környéke az újkőkor (Kr.e 5000) óta lakott. Legrégebbi nevét (Partiscum) Ptolemaiosz említi. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt. A Szeged nevet 1183-ban, III. Béla király egyik oklevelén említik először. Városi rangot 1246-ban nyert.

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

A török sereg először 1526. szeptember 28-án fosztotta ki a várost. Szeged az oszmán birodalom egyik közigazgatási székhelye lett. A város 1686. október 23-án szabadult fel a török uralom alól, 1715-ben pedig visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károlytól. Ezt a napot a város polgárai „Szeged Napja”-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 közt több boszorkányper is zajlott a városban.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.

Szeged mai belvárosa széles sugárutakkal és gyönyörű épületekkel büszkélkedhet. A mai városkép az 1879-es nagy árvíz után alakult ki. 1879. március 12-én a Tisza áradása során gyakorlatilag a teljes város elpusztult, az 5 723 házból csak 265 maradt épen, és 165 ember is életét vesztette. ( Darvasi László: Szeged a tengerben) Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár éven a romok helyén új, modern város épült. A európai nagyvárosok (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) újjáépítésben nyújtott segítségének emlékét a róluk elnevezett körutak is őrzik.A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt az ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, 1923-ban pedig Szeged Temesvár helyét vette át püspöki székhelyként.

A második világháború sok szenvedést hozott, a város 6000 lakója meghalt, a zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborok vitték, majd a szovjet hadsereg foglalta el a várost 1944-ben. A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében olajat találtak; ez jelenleg az ország olajszükségletének 67%-át fedezi.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljes új városrészek épültek, és, ahogy a szocialista évtizedekben gyakori volt, a városhoz több közeli települést is hozzácsatoltak.Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok [1] (1931 óta.)

Oktatás

Felsőoktatási intézmények

a Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. A sanghaji által készített ( Academic Ranking of World Universities - 2005, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme: holtversenyben a 203–300. helyezést érte el, Európában a megosztott 80–123. helyet szerezte meg.
A Hittudományi Főiskola 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való áthallgatásra.

Gimnáziumok

Szakközépiskolák, szakképző iskolák

Gazdaság

Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. A szegedi fűszerpaprika méltán világhírű. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás is a Pick cégnél. A környéken kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a gazdasági szerepe jelentősen visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei.

Nevezetességek, látnivalók

Városközpont, Dóm tér
Fogadalmi templom (neoromán, 1913–1930) és a Dömötör-torony
Püspöki palota (katolikus püspöki székhely)
Ferences templom (gótikus, 15. század vége)
Minorita templom (barokk, 18. század)
Görög-keleti szerb templom (18. század)
Móra Ferenc Múzeum honlapja
Somogyi Könyvtár honlapja
Szegedi Nemzeti Színház honlapja
Dorozsmai szélmalom (ipari műemlék)
Zsinagóga honlapja
Fekete ház múzeum
Virág cukrászda
Egyetemi Füvészkert honlapja
Szegedi Csillagvizsgáló honlapja
Szegedi Vadaspark honlapja

Híres szegediek

Szegedhez kötődnek

Budó Ágoston (1914–1969) fizikus
Kalmár László (1905–1976) matematikus
Király Levente (1937) színművész
Magyar Ede (1877–1912) építész
Mihalik Kálmán (1896–1922) a „Székely himnusz” zeneszerzője
Móra Ferenc (1879–1934) író
Radó Tibor (1895–1965) matematikus
Sík Sándor (1889–1963) író, tanár
Vaszy Viktor (1903–1979) zeneszerző, karnagy

Szegeden születtek

Agárdy Gábor (1922–2006) kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Nemzet Színésze
Álgyay Hubert Pál (1894–1945) mérnök, Duna- és Rajna-hidak tervezője
Annus Adrián (1975) olimpikon
Baghy Gyula (1891–1967) eszperantó nyelven alkotó író, költő
Balázs Béla (1884–1949) színész, rendező, filmesztéta
Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató
Békeffi István (Békefi, Békeffy) (1891–1962) színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas
Boldoczky Gábor (1976) trombitaművész
Csáky József (1888–1971) szobrász
Cserzy Mihály (1865–1925) író
Csongor Győző (1915–1997) muzeológus, várostörténész
Csonka János (1852–1939) gépészmérnök, feltaláló
Dankó Pista (1858–1903) nótaszerző, zenész
Dinnyés József (1948) daltulajdonos
Dobsa Sándor (1934–2005) zenész, zeneszerző [2]
Dugonics András (1740–1818) az első magyar regény írója, a magyar matematikai nyelv megalkotója
Durkó Zsolt (1934–1997) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
Endre Béla (1870–1928) festő
Fejes Tóth László (1915–2005) matematikus, az MTA tagja
Gera Zoltán (1923) színész
Gregor Bernadett (1972) színésznő
Hevér Gábor (1969) színész [3]
Horvai István (1922–2004) rendező
Huszár Lajos (1948), zeneszerző [4]
Huszka Jenő (1875–1960) zeneszerző
Janikovszky Éva (1926–2003) író
Joachim Ferenc (1882–1964) festőművész
Joachim József (1897–1954) szobrász és festőművész
Jobba Gabi (1947–1983) színész
Juhász Gyula (1883–1937) költő
Kalmár Márton (1946) szobrász
Kass János (1927) grafikus
Kontraszty László (1906–1994) festő
Kopasz Márta (1911) grafikus
Kopasz Tamás (1958) festő
Kotányi János (1858–?) a fűszercég alapítója [5]
Körmendi János (1927) színész [6]
Lőw Immánuel (1854–1944) főrabbi, orientalista
Maróczy Géza (1870–1951) nemzetközi sakknagymester
Nagy Natália (1970) színésznő
Nyilasy Sándor (1873–1934) festő [7]
Ördögh Szilveszter (1948) író
Paskai László (1927) esztergomi érsek
Pick Márk (1843–1892) szalámigyáros
Rózsa Sándor (1813–1868) főállású betyár [8]
Sándor Károly (Csikar) (1928) válogatott labdarúgó ([9])
Számvald Gyula (1825–1912) amerikai altábornagy
Szegedi Kis István (1502 körül – 1572) református püspök, író
Temesi Ferenc (1949) író
Tokody Ilona (1953) operaénekes
Vedres István (1765–1830) mérnök
Zerkovitz Béla (1882–1948) zeneszerző
Zsigmond Vilmos (1930) operatőr

Szeged díszpolgárai

2004 - Agárdy Gábor színművész, A Nemzet Színésze
1995 – Boda Domokos (1921) Széchenyi-díjas gyermekgyógyász professzor [10] [11]
1990 – Buday György (1907–1990) fametszőművész, újságíró, tipográfus [12] [13]
2003 – Gregor József (1940) operaénekes [14]
2000 – Gyulay Endre (1930) Szeged-Csanádi megyéspüspök
1993 – Ilia Mihály (1934) szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész [15]
1994 – Kass János (1927) grafikusművész [16]
1997 – Kopasz Márta (1911) festő- és grafikusművész [17]
2001 – Kovács Gábor (1929) orvosprofesszor [18]
1998 – Kristó Gyula (1939–2004) történész,akadémikus [19] [20]
2005 – Lékó Péter (1979) [21] sakknagymester
2002 – Mészáros Rezső (1942) geográfus, rektor [22] [23] [24]
1992 – Péter László (1926) ny. egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista [25] [26]
Simon Miklós (1916–) orvosprofeszor [27]
Sina Simon báró (1810–1876) [28]
1999 – Solymosi Frigyes (1931) akadémikus [29]
1990 – Straub F. Brunó (1914–1996) biokémikus [30]
? – gróf Széchenyi István, Szeged első díszpolgára
1991 – Szőkefalvi-Nagy Béla (1913–1998) matematikus [31] [32]
Teleki Pál gróf (1879–1941) [33]
Tisza Lajos gróf (1832–1898), az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa
1990 – Varga Mátyás (1910–2002) díszlettervező [34] [35]
2004 – Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr [36]