Szálláshelyek
Wellness hotelek
Vendéglátóhelyek
Fürdők
Települések
Események
Látnivalók
Múzeumok
Útvonaltervező
Fotógaléria
Fotó feltöltése
Ajánló
Ismertető
Szállásadóknak


Partnereink:


Salgótarján

telefon körzetszám:
32
lakosság:
39640 fő
terület:
10080 km2


Megyei jogú város.
Megye: Nógrád megye.
Észak-Magyarország régió.
Salgótarjáni kistérség.
Lakosok száma: 39640.
Lakások száma: 18271.
Terület: 10080 hektár.
Telefon körzetszám: 32.
Irányítószám: 3100.

Salgótarján megyei jogú város Észak-Magyarországon, Nógrád megye székhelye.

Fekvése

A Cserhát-hegység északkeleti részén, a Karancs hegy tövében, a Karancs és a Medves között terül el. A várostól keletre Salgó várának romjai egy bazaltkúpon találhatók.

Története

A település már a középkorban is létezett, de kevés ismeretünk van róla, feltehetőleg kis falu volt. Nevének Tarján része az azonos nevű magyar honfoglaló törzs nevéből származik, a salgó régi magyar szó jelentése pedig: „fényes”.

Vára, melyről Petőfi Sándor Salgó című versét írta, a 13. században épült.

A településnek temploma már a 13. században is volt. A középkor folyamán "kenyeretlen Tarjánként" említik először a település állapotát jelezve. A 17. században már kovácsműhelye és malma is volt a falunak, amelynek ekkor 247 lakója volt. Fülek várának 1682-es ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt. A lassan újra benépesülő település még sokáig nem tartozott a jelentősebbek közé.

1850-ben barnaszenet fedeztek fel a falu közelében. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexum alakul ki elsősorban az itteni szénelőfordulásoknak köszönhetően: a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. Ez akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata volt. Az ide özönlő idegen munkások miatt ekkoriban a város etnikai viszonyai is jelentősen változni látszottak. A megszervezett oktatásnak köszönhetően azonban sikerült egységes magyar munkásréteget kinevelni. 1922-ben kapott városi rangot. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán. 1950-ben az addigi Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye. Ez újabb fejlődéshullámot indított meg. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvaapátfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket.

1996-ban Salgótarján a megyei jogú városi rangot is megkapta.

Etimológia

A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a sajgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikéknek a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.

Gazdaság

A város fejlődésében sokáig döntő szerepe volt a bányászatnak, amellyel az 1970-es évek elején felhagytak. Azóta a gépipar és a könnyűipar a jellemző. A több mint 100 éves múlttal rendelkező acélárugyártás gyakorlatilag megszűnt, egyedül a hideghengermű és a szöggyártó részleg üzemel. A város életében meghatározó volt az üveggyártás (sík- és öblösüveggyártás), azonban a síküveggyártás az 1990-es évek elején megszűnt. Ma már csak járműüveg készítése folyik, melyhez az alapanyagot az orosházi üveggyárból szállítják. A városban jelenleg egy ipari park található.(Mitsuba üzem, Szolgáltatóház melyet irodák részére tartanak fenn, és még pár kisebb cég)

Kultúra

  • DŰVŐ Zenekar - nemzetközi elismerésnek örvend
  • Nógrád Táncegyüttes
  • Győzike

Látnivalók

  • Salgó vára
  • Római katolikus templom (barokk stílusú, 18. század)
  • Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma
  • Nógrádi Történeti Múzeum
  • Somoskő vára
  • Karancs kilátó
  • Radnóti szobor (Varga Mihály alkotása)
  • Képek Salgótarjánról, Nógrád megyéről [1]

Testvérvárosok és partnervárosok

Besztercebánya (Szlovákia), Gliwice (Lengyelország), Losonc (Szlovákia), Vantaa (Finnország), Vigarano Mainarda (Olaszország), Doncaster (Nagy-Britannia), Nacka (Svédország), Valenciennes (Franciaország)

Külső hivatkozások