Sajómercse

telefon körzetszám:

lakosság:

238 fő

terület:

1117 km²

Község.
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Észak-Magyarország régió.
Ózdi kistérség.
Lakosok száma: 238.
Lakások száma: 130.
Terület: 1117 hektár.
Telefon körzetszám: 48.
Irányítószám: 3656.

Sajómercse község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi kistérségben.

Fekvése

Sajómercse község Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Ózdtól északkeletre helyezkedik el, a Borsodbótát Putnokkal összekötő közút mentén. Meglehetősen elzárt település, a nagyobb forgalmú utaktól viszonylag távol. Határában halad el a Putnok-Eger vasútvonal, ennek ellenére vasútállomása nincs. A község az Upponyi hegység északi részén alacsony hegyvonulatok közé zárva, a Királd patakon át, a Sajóba ömlő Mercsei-patak völgyében épült fel. Felszínét döntően felsőmiocén riolittufa fedi, hasznosítható nyersanyaga a barnaszén, területén jelentős az erdők aránya.

Története

A borsodi várföld része volt, neve a királyi várszervezet kiépítése során, személynévből alakult ki. A római katolikus templom belülről Még a XIV. század elején is említik például Merse fiát. Első okleveles említése az 1281-es bótai határjárásban található, ekkor már a bélháromkúti monostor birtoka. A Bükk aljára telepített kunok a XIII. század elején még pogányok voltak, megtérítésükre Kilit egri püspök 1232-ben behozta a cisztercita rendet és megalapította a bélháromkúti apátságot. Nekik ajándékozta mindazokat a községeket, amelyeket a várbirtokok közül megszerzett, köztük Mercsét is. Ezt Csanád egri püspök egy 1330-as oklevélben megerősítette. Területének egy része királyi birtok maradt és a szarvaskői vár tartozéka volt. A középkorból keveset tudunk róla. Általános helyzetére az a jellemző, ami a bélháromkúti monostor többi községét is jellemzi, fejlődése a tulajdonos válságos helyzetétől meghatározott.

A XV. század közepén a cseh huszita csapatok fosztogatták a Sajó völgyét, akik Borsod vármegye területén rövid idő alatt öt várat építettek ki: (Sajó)Galgócot, Vadnát, (Sajó)Németit és Velezdet, valamint a Putnok melletti Zsuponyót. A Sajótól távolabb, a hegyvidék belsőbb részein is emeltek kisebb erődítményeket, amik búvóhelyként, jól védhető ágyúállásként szolgáltak: ilyennek tarthatjuk a sajómercsei Vár-hegy sáncépítményét. Ezek a váracskák a várnai csatavesztést (1444) követően Giskra és alvezérei, Komoróczky és Walgatha megerősített főhadiszállásaiként szolgáltak. A trónra lépő Mátyás első feladatának tekintette Giskra és a pártütő főurak megfékezését. Hű embere, Rozgonyi Sebestyén 1458-ban Sárospataknál vereséget mér a husziták vezérére, aki behódol, de alvezérei a Sajó menti várakat továbbra is megtartották. Rozgonyi és Hédervári László egri püspök először Vadna várát és Galgócot foglalta el, majd sorra bevették Sajónémeti várát és a többi kisebb erődítést, fokozatosan északra szorítva a huszitákat.

A XVI. század közepén, még a török hódítás előtt, csakúgy, mint minden bélháromkuti birtok, Mercse is a Balassák kezében volt. A XVII. században az egri káptalan birtokaként szerepel. Amikor Telekessy István egri püspök az egri papnevelő intézetet létesítette, az 1700. október 17-én kelt királyi adománylevél alapján Sajómercse a papnevelő birtoka lett. Minthogy egyházi birtok volt, a protestantizmus nem terjedt el, a község római katolikus maradt. 1840-ben, a határban régi pénzeket, II. Ulászló és II. Lajos ezüst pénzeiből mintegy “meszelynyi mennyiséget” s egy Corvin aranyat találtak.

A XX. század első felében az ózdi járáshoz tartozó településen az 579 lakos közül 570 római katolikus volt. A lakosság őstermelésből élt, az ipar nem jelentett számottevő erőt. A középkorban jelentős lehetett bortermelése, mert a töröknek borral is adózott, de erre utalnak nagyszámú régi pincéi is, és a címerében megjelenő szőlőfürt.

A XX. század második felében a település jelentős változáson ment keresztül, 1950-ben a putnoki, 1962-ben ismét az ózdi járáshoz csatolták. 1966-tól közös tanácsúvá vált Sajóvelezddel, önállóságát az 1990-es évek elején nyerte vissza. Lélekszáma 1960-ig folyamatosan növekedett, azóta egyre csökken. Ebben jelentős szerepe van az elvándorlásnak, amit az utóbbi évtizedekben felerősített a munkalehetőségek beszűkülése, a környező szénbányák bezárása. Csupán négy működő vállalkozásából mindegyik egyéni vállalkozás. Az infrastrukturális fejlettség jó. A 285 fő lakosa 133 lakásban él, ezek 50%-a rendelkezik vezetékes ivóvízzel. A gázbekötés megtörtént, a háztartások 70 %-ban van vezetékes telefon.