Sajókaza

telefon körzetszám:

lakosság:

3607 fő

terület:

3071 km²

Község.
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Észak-Magyarország régió.
Kazincbarcikai kistérség.
Lakosok száma: 3607.
Lakások száma: 1049.
Terület: 3071 hektár.
Telefon körzetszám: 48.
Irányítószám: 3720.

Sajókaza: község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben.

Fekvése

Miskolctól 26 km-re északnyugatra a Sajó bal partján fekszik.

Nevének eredete

Neve vagy magyar törzsnévből, vagy az ótörök eredetű Quaz személynévből származik, mások szerint azonban szláv eredetű és az ószláv koza (= kecske) főnévből való.

Története

1231-ben Kaza néven említik először.  Református temploma 13. századi román eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették, a 19. században tornyát magasították. 1562-ben körítőfallal erősítették meg, mely részben ma is áll. Középkori monostorát a Rátold nemzetség építtette, keletkezési ideje ismeretlen, de 1343-ban már állott. A település a 14. századtól élte virágkorát, ekkor többször tartottak itt megyegyűlést.

Később királyi birtok lett, majd Zsigmod Serkey Györgynek adta zálogba. 1461-ben már mezővárosként említik. A fejlődésnek a török megjelenése vetett véget. 1552-ben Eger ostromakor kifosztották. 1558. október 18-án határában csata zajlott. A sorozatos török sanyargatások miatt lakói elmenekültek és 1564-ben lakatlan pusztaság lett. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész város leégett.

A 17. században Rákóczi birtok lett. A szabadságharc leverése után mint Rákóczi birtokot lefoglalta a kincstár. 1756-tól 1945-ig birtokosai a Radvászkyak voltak. 1910-ben 2367 lakosa volt, ekkor Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott. 1945 után lakói nagy része szénbányászatból élt, de az 1960-as évek elején a bányákat bezárták.