Ruzsa

Község.
Megye: Csongrád megye.
Dél-Alföld régió.
Mórahalomi kistérség.
Lakosok száma: 2626.
Lakások száma: 1435.
Terület: 8468 hektár.
Telefon körzetszám: 62.
Irányítószám: 6786.

A törökdúlás teljesen új képet adott a környéknek. A 150 éves rabság elnéptelenítette a környéket. Az emberek meghaltak, a falvak elpusztultak. A török kiűzése után az egész Dél-magyarország a király tulajdonába került.
Szeged város lakói, a dúlások elől részben megmenekültek, mert a várban húzódtak meg. Az 1700-as években lassan kezdett az állattenyésztés fellendülni, és Szeged város lakói igényt támasztottak a környék legelőire. Ekkor jelölték ki Szeged város határait, és ebbe az akkori Csorva is beletartozott.

1702-ben a környező kun pusztákat 500.000 Ft-ért a német lovagrendnek zálogosították el. Ezt a város peres úton szerezte vissza, a pert 1924-ben indította és 19737-ben egyezséggel zárult. Ám 1729-ben Andrássy Zsigmond Csongrád megyei alispán és neje Kun Zsuzsanna, nádori adózás címén igényt szerzett Keresetre, Csorvára és Öttömösre nézve. A város viszont kiegyezett Andrássyékkal és fent nevezett helyeket megszerezte magának 1731-ben. Ezután 1731. május 11-én adta ki III. Károly király az adománylevelet, amelyben Szeged városnak adományozta a következő pusztákat: Kistelek, Röszke, Zákány, Kereset, Csorva, Öttömös.

Néhány évvel később Szegednek Szabadkával támadt vitája a határok miatt. 1736-tól egyre sűrűbbek, erőszakosabbak lettek a viták a legeltetés miatt. A viszály mindegy 30 évig tartott és végül 1748-ban ez is egyezséggel zárult.

Mivel a város anyagi gondokkal küzdött egyre több legelőt adott ki bérbe. A bérlők tanyákat építettek és a környék egyre jobban benépesedett. A mai Ruzsa területe - mivel ez volt a város legtávolabbi pontja - csak a XVIII. század végén a XIX. század elején kezdett el benépesedni. Ekkor kezdett a földművelés elterjedni a környéken. Egyre nagyobb területek kerültek megművelésre. Majd erdőket kezdtek telepíteni a homok megkötésére. A környéken az első fatelepítések 1800-as évek elejére tehetőek. 1805-ben telepítették a Rukierdőt, Csorván ekkor 413 kh erdőt telepítettek. A második szakaszban települt a Klauzál erdő, és 1869-ben a Pálfy erdő. 

Ebben az időben annyira kezdett benépesülni az Öregcsorvai rész, hogy felmerült az iskolaépítés gondolata. A mai Öregcsorva iskola helyén 1856-ban épült egy iskola. Az iskolának vert fala volt, zsindely teteje és 10 öl hosszúságú volt. Az iskola kb. 750 Ft-ba került. Védőszentjének Szt. Demeter választották, aki a pásztorok védőszentjeként szerepelt.

Az első világháború végére az utolsó maradványait is eltűntek a pásztor életmódnak. A pásztorgeneráció már kihalt, a mai Ruzsán még csak nyomukra sem akadnak ezeknek az embereknek. Manapság már csak mesékben szerepelnek, mint a híres Rózsa Sándor féle betyárok örök ellenfelei vagy segítői. XIX. század tanyavilága volt a betyárok működési területe. A vidéken még mindig őrzik a Rózsa Sándor nyomait a ma élő emberek. Hitelesen bebizonyosodott, hogy a mai Ruzsa területén fogták el 1857. május 1-én.

A népesség elszaporodása szükségessé tette, hogy közigazgatási területek alakítsanak ki. A pusztát két részre osztották: felsőtanyára és alsótanyára. A mai Ruzsa az Alsótanyához tartozott.

XIX. század végén a szegedi nagy árvíz miatt a megmaradt "járások", legelők végleg megszűntek. Mivel a városi élet az árvíz után nagyon megdrágult egyre többen kezdtek el a földműveléssel foglalkozni a külső területeken. Az árvíz után a városi élet nagyon drága lett. Sok lett a munkanélküli, mivel a város gazdasága nem bírta el a város nagy számú lakosságát. A város vezetősége nem tudta mit tegyen és végül a földek bérbeadásában egyezett meg. 10 holdanként 25-30 évre adták ki. De ez nem volt megoldás sem a bérlőnek, sem a városnak. De ennek ellenére a tanyavilág kiépült. Elszórtan apró tanyákon családok ezrei éltek a várostól, a technika vívmányaitól, az iskolától, az úttól, az orvostól távol. Ilyen körülmények között nagy gondot jelentett a családoknak a bérletek kifizetése is.

Az első világháborúra vonatkozóan nem áll adat a rendelkezésünkre. A forrásokból megállapítható, hogy a térség behívott lakosai a 23. gyaloghadosztályhoz tartozó császári és királyi 46. gyalogezredben és a 17. gyaloghadosztályhoz tartozó m. kir. 5. gyalogezred kötelekében harcoltak a Kárpátokban, majd a 1916-tól az olasz fronton. Néhányan közülük harci kitüntetést is kaptak. Pl.: Ábrahám Tandari István csorvai gazdálkodó. A férfi nélkül marad tanyákon még jobban megnőtt a nyomor, és az asszonyok kényszerültek mezőgazdasági munkára, de a haszonbérletet ennek ellenére sem tudták megfizetni.
Mint tudott a Trianoni békekötéskor az ország nagy mezőgazdasági területeket vesztett el. Ez miatt az országnak szüksége volt minden megművelhető földterületre és ezzel nőtt a tanyavilág jelentősége, szerepe. A város azonban azt szorgalmazta, hogy alakuljanak ki tanyaközpontok, épüljenek házak. De a tanyaközpontok kiépítéséhez utakra volt szükség, amire viszont nem volt pénz. Így marad továbbra is a tanyavilág. A földeket továbbra sem adták el, csak bérbe adta ki a város. A világháború hozadéka a nyomor és a kilátástalanság volt. A bérlők nem tudták megfizetni a földek bérleti díját. Az emberek elszegényedtek. Ha valaki az 1920-es évek nyomorúságáról azt mondta, hogy ez a vég, annak az 1930-es esztendő gazdasági válsága bebizonyította, hogy ezt a nyomort még lehet fokozni. A kormány 1923-ban, majd 1932-ben rendeletet adott ki a bérletek árának csökkentésére. A város azonban kijátszotta a rendeletet. Ötezer bérlő adott be a csökkentésre kérvényt, de csak öt ember kapta meg. A többire annyira ráijesztettek, hogy visszavonta a kérvényt. A bérlők sokszor nem tudták fizetni a díjjakat, ezért kilakoltatták őket. A nyomor folytatódott. 1930-ban alakult meg a Szegedi Földbérlők Szövetsége, amely kérte a végrehajtási eljárások megszüntetését. A terhek enyhülni látszottak a város engedményeket tett a megfizetést illetően (hátralék fizetési kedvezmény, bérmunkában való ledolgozhatóság.) 

Nagyobb mértékben növekedett az átokházi terület lakossága 6125-en éltek. A lakosság zöme mezőgazdasági őstermeléssel foglalkozott. Csorva területén 3073 lakosból 2999 a mezőgazdaságban dolgozott.

1936-os népszámlálás adatai Csorván: 3311 lakos. A növekedő lakosság száma maga után vonta, hogy a város kösse össze az "anyavárost" a gazdaságokkal. Így 1927-ben megépül a Szeged-Pusztamérges vasútvonal. A vasútállomások megállójában szívesen települtek iparosok, kereskedők, társadalmi egyesületek. Pl.: Papp József vendéglőt nyitott a Vágó megállóban, ami a harmincan évek kulturális központjává vált (bálak, egyesületi összejövetelek). Dobó János a ruzsajárási állomáson kocsmát nyitott, ugyanitt 1938-ban hentes és húsüzlet nyílt. A csorvai kapitányság fejlődésében az is szerepet játszott, hogy ekkor kezdett el kialakulni az oktatás is. 1926-ban a következő iskolák működtek a Csorva vidéken: Csorva régi, csorva új, honvéderdei, ruzsajárási, ruki iskola. Majd a Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett iskolaprogram keretében 18 új iskola épült.

1936-ban elkészült a Szeged - Csorva - Pusztamérgest összekötő kőburkolatú út. Hosszú idők keserves kínjai után tett pontot 1944. októbere, amikor az első szovjet katona belovagolt a Ruzsajárási vasútállomásra.

A községben 1947. július 1-től közigazgatási kirendeltség működött. Ekkor a település neve Ruzsa-járás volt. Önállóságát 1950. január 1-én nyerte el. Az önálló tanáccsal rendelkező község neve Csorva lett. A jelenlegi Ruzsa nevet 1957. április 1-én kapta. A község 1964. óta dinamikusan fejlődik, infrastruktúrával jól ellátott (villany, gáz, ivóvíz, szennyvízcsatorna, biológiai szennyvíztisztító rendszer). A '70-es '80-as években a lélekszám jelentős csökkenése volt jellemző. Ez a folyamat az elmúlt évtizedben lelassult. A '80-as években tapasztalt jelentős lakásszám emelkedés az elmúlt évtizedben megtorpant. A lakosság jelentős része élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozik. 1999. január 1-től rendelkezik a falu a bőrgyógyászati, pszichiátriai, szemészeti és fül-orr gégészeti szakrendelés működtetésének lehetőségével és április 1-től a szakrendelések megkezdték működésüket. 1986. óta rendelkezünk mentőállomással, 1999. április 1-től a bőrgyógyászati, pszichiátriai, szemészeti és fül-orr gégészeti a szakrendelések megkezdték működésüket. Az egészségházban működik a védőnői szolgálat és a gyógyszertár is. A bölcsőde 1987-ben nyílt meg, az idősek klubja 1985-ben kezdte meg működését, 1996-ban idősek otthona is létesült a településen. Az általános iskola bővítése 1992-ben fejeződött be. 1994. szeptember 1-től alapfokú művészeti oktatás indult az intézményben. A település víz-és csatornaszolgáltatását az önkormányzat 1997. január 1-től saját intézmény fenntartásával biztosítja. A belterület valamennyi utcája vezetékes vízzel, gázzal, villanyhálózattal ellátott. A vásártér kialakítása 1999-ben fejeződött be, s a hónap negyedik vasárnapján megtartott állat- és kirakodó vásár iránt nagy az érdeklődés.

2001. július 4-én kezdte meg működését a Teleház községünkben. Itt Internetezési, számítógép-használati, fénymásolási lehetőségek állnak lehetőségre a falu lakossága számára. Ebben az épületben kapott helyet a TOURINFORM IRODA is, valamint itt tartja összejöveteleit a Ruzsai Ifjúsági Önkormányzat is.