Szálláshelyek
Wellness hotelek
Vendéglátóhelyek
Fürdők
Települések
Események
Látnivalók
Múzeumok
Útvonaltervező
Fotógaléria
Fotó feltöltése
Ajánló
Ismertető
Szállásadóknak


Partnereink:


Pilisborosjenő

telefon körzetszám:
26
lakosság:
3475 fő
terület:
927 km2


Község.
Megye: Pest megye.
Budapest-Közép-Dunavidék régió.
Pilisvörösvári kistérség.
Lakosok száma: 3475.
Lakások száma: 1186.
Terület: 927 hektár.
Telefon körzetszám: 26.
Irányítószám: 2097.

Pilisborosjenő község Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben.

Fekvése

A fővárostól északra, a Pilis-hegység délkeleti lábánál lévő település a természetjárás szerelmeseinek kedvelt helyszíne. Megközelíthető a 10-es főútról. Lakossága: 2850 fő, belterülete: 124 ha, külterülete: 800 ha.

Története

Pilisborosjenő északnyugati határában lévő Mackó-barlang már a jégkorszakot követően menedéket adott az embernek. Az őskori leleteken kívül, bronz-, római és Árpád-kori leletek is előkerültek az ásatások során.A rómaiak idejében Pilisborosjenő északi határában lévő Nagy-Kevély csúcsa alatt húzódott egy római út, amely Aquincumba vezetett.A népvándorlás korában avarok jöttek erre a vidékre és csaknem 300 esztendeig éltek a környéken. Az előttük itt megfordult népekhez hasonlóan ők is a dunai átkelőhelyek és az onnan nyugatra vezető utak mentén mozogtak. ĺgy jutottak el a mai Pilisborosjenő környékére is, ahol avar temetőt találtak a téglagyár területén.A honfoglalás idején Borosjenőt a Jenő törzs tagjai vették birtokukba. Majd különböző családok magánbirtoka lett. Első okleveles említése 1284-ből való, ekkor Burusjenew néven szerepel. A szőlőművelést az itt lakó királyi szolganép már ismerte. A falu 1351-ben a pálosoké lett, majd 1357-ben a domonkos apácáké. Az 1490-es években a solymári várhoz tartozott. A török uralom idején teljesen elnéptelenedett. A törökök visszaszorítása után németek népesítették be Borosjenőt. A település a kincstáré lett, majd a budai klarissza apácáké. XVII. század első felében Budai Bornemissza Bolgár Pál pest megyei nemes birtokai közé tartozott, amelyet Muslay Barnabás komáromi vitéz vett át. Az 1695-ös összeírásban a települést már Weindorf néven említették. 1800-ban József nádor vásárolta meg Borosjenőt Ürömhöz és Piliscsabához hasonlóan.A falu neves bortermelő helynek számított. Valószínűleg innen kapta a "boros" jelzőt a nevében. Majd a XIX. század második felében lett Pilisborosjenő, megkülönböztetve az ország más azonos nevű falvaitól.A község lakosainak a bortermelésen kívül még a tejgazdálkodás jelentett fontos megélhetési forrást. A betelepült német lakosokat a szorgalmas és kitartó munkavégzés mellett buzgó vallásosság is jellemezte. ĺgy a környékből sokan keresték fel a pilisborosjenői búcsújáróhelyet.A II. világháború után a lakosság 90%-át kitelepítették, helyükre a Felvidékről és Erdélyből jöttek magyar családok. Napjainkban német nemzetiségi falu, mely része a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének.

Pilisborosjenői MedenceNagy-Kevély (537) Kis-Kevély, Ezüsthegy (405), Kőhegy (337), szemben Kövesbérc és más dombok kőzetszerkezetében dolomit, mészkő, pannonüledék homokkő breccsa és lösz 200 millió év időrendjében mutatható ki. A felszíni talaj agyagos, vagy meszes. Utóbbi évmilliók földmozgásai ÉNY-DK Nagy-Kevély vonulatot és lezökkenéssel ugyanilyen irányú, mély medencét hoztak létre, ebben alakult ki Pilisborosjenő község. Az „ófalu” fővárostól ÉNY-ra, „0” km kőtől 13 km-re, erdős hegyekkel övezve, völgy mélyén csordogáló, hajdan bővizű patak két oldalán települt. Mára új stílusú házaival felkúszott az erdőkig. Pilisborosjenőhöz tartozik hosszan a 10-es főútvonal - a Bécsi út - egyik oldala.Pilisborosjenő ófalu részének látképét ma is uralja a templom. A Nagy-Kevély csúcsáról csodás panoráma nyílik hegy-völgyekre, környező falvakra, a Duna szalagjára.

ŐsidőkKutatások bizonyítják a solymári és a Mackóbarlang eszköz-leleteire alapozva, hogy e vidéken ősember is élt. Késő bronzkori urnasírok kerültek elő a község Malomdűlő nevű részén. A római korból több útvonal, pl. a mai Szőnyből Aquincumba vezető egyik út településünkön át vezetett, ép részlete található a Nagy-Kevély alján. Lazareth településrészen római sírokat, másutt érméket találtak. E korból származik a település Vinidinum neve is.

1000-tőlJenő honfoglaló törzsből származók letelepedése miatt került a település nevébe, Boros már a római időktől bortermelésre utalást viszi tovább. Levéltári anyagokban sok névváltozat lelhető fel. (pl: Borusieneu, Borusienew, és még sok írásmóddal Borosjenő, majd Weindorf. Ma Pilisborosjenő. Több települése felvette nevébe a „Pilis” előtagot, megkülönböztetésül hasonló nevű más településektől) Legkorábbi oklevél 1284-ből való, majd levéltári birtok-csere, és adólajstromok tartalmazzák Borosjenőt, mint lakott helységet. 1351-ben adták el a pálosok a borosjenői szőlőbirtokot óbudai Klariszáknak, kiket, majd egymást a birtoklásban többször és többen háborgattak. 1525-től a király visszaadta szigeti premontrei prépostságnak a Podmanitzky Mihály által elfoglalt Borosjenőt, melyhez ekkor 4 jobbágytelek tartozott. Egyházi forrás még 1770 körül is a Szt Klára apácák birtokaként jegyzik, ahogy az a török időkben is maradt e forrás szerint.

Török-korMohácsról Budára vonuló törökök felégették a falut, mint sok sorstársát. 1580 körül Borosjenőt a Budai szandzsákhoz tartozóként említik, Üröm és Solymár ekkor puszta.ÚjratelepítésBudától Eszékig elnéptelenedett vidékekre a földesurak kérésére a császár telepeseket hozott, földműveseket, kézműveseket, úton, vagy a Dunán 1696-tól. A századforduló nem kedvezett a folytatásnak. A Rákóczi szabadságharc, spanyol örökösödési háború után a 20-as években újra lendületet kapott és III. Károly, Mária Terézia, II. József alatt zajlott a 3 nagy betelepítési hullám. Zömmel katolikus, vagy arra áttért németség – nem mind svábok – érkeztek.

Pestis, tűzvész, kolera1739-ben érte el Weindorfot a pestis járvány. Amíg élt, vezette a falu papja az anyakönyvet, a későbbi áldozatokat, kihalt családokat levéltárból lehetett azonosítani. Az újraindult fejlődést Mária Terézia Urbáriumának birtok-adatai mutatják. 1782-ben József nádor tulajdonába került Weindorf is. 1826 áprilisban nagy tűzvész pusztított. 1831-ben a Galíciából behurcolt kolera járvány ide is elért.Forradalom, szabadságharc1848-as összeírásban 3 borosjenői honvéd van jegyezve.

FiloxéraA faluban jelentős erdőgazdálkodás folyt, völgyfekvéssel korlátozott szántó- és legelő-terület szűkössége miatt csak átlagos mennyiségű az állatállomány. A lakosság száma növekvő, a határ szűkös, sok borosjenői vásárolt a környező települések földjeiből. 1895-ös összeíró bizottság kifejezetten jómódúnak, szorgalmasnak, józan életűnek nevezi a lakosságot, mely egész évre talál munkát, sőt „nagy munkaidőben más községekből jönnek ide”, írják. 1895-98 közötti sertésvész után már csak kevés disznót tartottak. Szőlőtermelés római kortól jellemző, de a századvégi filoxéra járvány után a 244 kataszteri hold szőlőterület, harmadára csökkent. Nagyobb telepítés csak most 20 éve történt, az Ezüsthegy oldalán.1898-ban írják Borosjenőről: a falu inkább „Steindorf”, mint „Weindorf”, sokkal többen élnek kőfaragásból, mint bortermelésből.

I. VilágháborúAz I. világháborúban a falubeliek olasz, orosz, szerb és román frontokon harcoltak, 372 főből 67 halt hősi halált, hadiözvegyeket és árvákat hagyva hátra. 1925 óta áll a hősök emlékköve a templomkertben. A csonkult trianoni Magyarország és az 1929-es gazdasági világválság nehéz helyzetet teremtetett. Monarchia felbomlása, a kommün és a millpengő után Horthy 25 éve alatt a közigazgatás helyreállt. 30-as évek elején a német nevek magyarosítása elvárt volt, ez volt az első magyarosítási hullám.

II. VilágháborúA Felvidékre bevonulás, Észak-Erdély visszacsatolás után a Balkánon már háború, majd 1941-től a II. világháború dúlt. 16-44 éves kor között minden férfi katona lett. 1942-43 telén sok borosjenői fiatal halt hősi halált, vagy esett fogságba a Donnál, vagy a visszavonulás alatt. A szovjet megszállás Borosjenőt a Karácsony előtti és utáni napokban érte, Buda elfoglalásáig front mögötti hadtáp-terület lett a falu. Pilisborosjenő a II. világháború után is 70 hősi halottat gyászolt. A II. világháborúból a monográfia sok információt tartalmaz. E kor történeteit még őrzik a túlélők és családjaik.

KitelepítésA kitelepítési törvény szerint Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek, vagy német anyanyelvűnek vallotta magát, vagy tagja volt a Volksbundnak, a Magyarországi Németek Népi Szövetségének, vagy aki visszavette eredeti német nevét. 1941-ben a népszavazáskor Borosjenő lakossága 1862 fő, ebből 1541 német. A nem németek az orvos, tanítók, tisztviselők, illetve az újtelep a Bécsi úti településrészen lakók között voltak. 1946 április 27-én, az ürömi búcsú szombatján csatolták a borosjenőieket a második ürömi transzporthoz. A solymári vasútállomásról marhavagonokban indították őket. A második borosjenői transzportot május 2-án indították. A kitelepítettek leszármazóinak zöme Steinheim am Albuch-ban és környékén él. Hogy az országból összesen hány főt telepítettek ki, azt a történelem tartja számon. Pest Pilis Solt Kiskun vármegyéből, mintegy 30 községből, több, mint 40 ezer főt. Kevesen tudtak mentességet szerezni, kikerülni valamiképp a kitelepítést. Még kevesebben voltak - s már nem élnek - a hazaszököttek.

BetelepítésA kitelepítettek ingatlanaiba, ingóságaikba, 195 házába, földjére több turnusban hoztak Szigetmonostorról, Mezőkövesdről, Erdélyből, Felvidékről családokat. Neves művészek is kaptak itt – kitelepítés után megüresedett - házat akkoriban. Negyvenes évek végére a lakosság mindössze 10 %-át tette ki az „őslakosság” Borosjenőn.

1956Közel zajlottak hozzánk a lelkesítő események, de helyben nem voltak fegyveres harcok. Elvittek 2 ávóst, épségben hamar hazatértek. Három borosjenőit elhurcoltak és majd egy évig fogva tartottak Kistarcsán. 1957-ben vitték el papunkat, gyógyszerészünket és még két férfit. Mára ők már nem élnek.

RendszerváltásigA Kádár korszak szegénység, de relatív létbiztonság, félelem, hangadók, besúgók jegyében telt, vagyis úgy, mint másutt az országban. 1948 szeptemberben alakult az első TSZ „Szikra” néven, 1959- re többek beléptek, másokat kényszerítettek. Sokan gyári munkásnak álltak, de voltak helyi iparosok, kereskedők is. 1965-ben egyesült az ürömi és borosjenői MGTSZ „Magyar-bolgár barátság” néven, hamarosan megszerezte a murvabányát. Több környező települési TSZ csatlakozásával, egyesülésekkel hatalmas lett a Rozmaring TSZ, melyből 1990-ben Üröm és Pilisborosjenő kivált. A megszűnés után felosztott vagyont 1996-ban kapták meg a borosjenői tagok, mintegy 200 hektárt. Nyugdíjasok kapták a Malomdűlőt, és hamarosan el is adták. 1950-től 70-ig külön Tanácsa volt Pilisborosjenőnek, 1970-től Ürömmel közös tanácsa, Üröm központtal, mely idő alatt itt helyben csak néhány „helytartó”, tanácstag vitte az ügyeket. 1989 vége óta Pilisborosjenő ismét önálló község. A szétválást sok erőfeszítés előzte meg, de a kitartást siker koronázta, s nyilvánvalóan sok kompromisszum kísérte. Mint minden szétválást, ezt is úgy élte meg – valószínűleg – mindkét település, hogy megrövidítették. Pilisborosjenő közigazgatási területe ma azonos az egyesítés előttivel.

Nevezetességei

Külső hivatkozások

<!--* Pilisborosjenő Önkormányzatának honlapja-->






Fotók a régióból

Szentendre
Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
Töltsd fel te is fotóidat!