Ólmod

telefon körzetszám:

lakosság:

87 fő

terület:

366 km²

Község.
Megye: Vas megye.
Nyugat-Dunántúl régió.
Kőszegi kistérség.
Lakosok száma: 87.
Lakások száma: 50.
Terület: 366 hektár.
Telefon körzetszám: 94.
Irányítószám: 9733.

Ólmod (Plajgor, Bleigraben/Pleigram) község Vas megyében, a Kőszegi kistérségben.

Fekvése

A Kőszeghegyalja északi részén, Kőszegtől 10 km-re északkeletre az osztrák határ mellett fekszik. Területén a Répce folyik át. Megközelítése Horvátzsidánynál nyugatra letérve egy mellékuton lehetséges.

Nevének eredete

Korábban németül Bleigrabennek hívták, melyet ólomszínű talajáról kapott. A "bleigraben" szó szerinti fordítása: ólomszínű árok. Az Ólmod név a német név alapján keletkezett szándékos magyarítással.

Története

A község területe ősi vaslelőhely. A vas kitermeléssel együtt valószínűleg ólom is került a felszínre, mely talaját ólomszínűre festette. Ez alapján keletkezett a település neve is.A település első írásos említése 1234-ben Pilgrium néven történik. A borsmonostori apátság birtoka volt. Egy 1397-ből származó oklevél Bajka alakban említi, mely a magyar Vajk személynévből való. Az 1532. évi török hadjáratban elpusztított települést 1533-ban Jurisics Miklós királyi adományként kapta. Az 1533 és 1544 közötti időben horvátországi birtokairól, az Una a Kupa és a Tengermellék által határolt területről horvátokat telepített ide, akik kezdetben kiváltságokat kaptak.

Vályi András szerint "PLEJGRABEN. Plaigraben. Horvát falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pereszneghez közel, mellynek filiája, Sopronhoz 3 7/8 mértföldnyire, határja 2 nyomásbéli, erdeje van, legelõje is elég." <ref></ref>

Fényes Elek szerint "Bleigraben, horvát falu Sopron vármegyében, Kõszeghez 1/2 órányira, 186 kath. lak. Határa kicsiny, s csak 5 urbéri telekbõl áll; gyümölcskertjei, s kis erdeje van, de szõleje nincs. Birja herczeg Eszterházy." <ref></ref>

1910-ben 270, túlnyomóan horvát nemzetiségű lakosa volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A Trianonnal meghúzott új országhatár elvágta a községet a környező településektől, egyedül a Horvátzsidány felé menő úton lehetett megközelíteni. A II. világháború után elszigeteltsége tovább fokozódott, mivel a határsávba került. A községbe belépni csak külön engedéllyel lehetett, lakoságának száma jelentősen csökkent. A rendszerváltást követően kedvező változások következtek be az életében. Házai közül sokat felújítottak, közművek, utak, járdák épültek. Lakói közül a gyerekek óvodába és iskolába Horvátzsidányba járnak, a felnőttek nagyrészt Szombathelyen, Kőszegen dolgoznak.