Nógrádsipek

telefon körzetszám:

lakosság:

688 fő

terület:

2012 km²

Község.
Megye: Nógrád megye.
Észak-Magyarország régió.
Szécsényi kistérség.
Lakosok száma: 688.
Lakások száma: 303.
Terület: 2012 hektár.
Telefon körzetszám: 32.
Irányítószám: 3179.

Nógrádsipek község Nógrád megyében, a Szécsényi kistérségben.

Fekvése

Nógrádsipek Szécsénytől tíz kilométerre délre fekvő zsákfalu. A településen halad keresztül az országos kék túra útvonala. A falut a Cserhát hegyei, dombjai veszik körül.

Története

A honfoglalás korában kialakult helyzetről nincsenek pontos adatok. Szécsény és vidéke későbbi birtokosai a Kacsics nemzetség, akik a 13. századtól a sűrűn települt vidéken várbirtokrendszert alakítottak ki; birtokaik olyannyira egybefüggőek voltak, hogy valószínűleg a honfoglaláskor vagy röviddel utána, egyszerre kerültek a calád tulajdonába. Birtokuknak ez a része az Ipoly két partján, Szécsény és Losonc környékén terült el. A falutól délkeletre mintegy négy kilométerre, a Pusztavár-hegy 457 méter magas csúcsán a 13. század vége felé a Kacsics nemzetségbe tartozó Péter fia Mihály épített kővárat. A Kacsics nemzetség szécsényi ága később Szécsényi néven volt ismert, ez a család férfiágon Szécsényi Lászlóval halt ki; a család 1459-ig birtokolta a területet.

Sipek első okleveles említése 1265-ből való Chipeg alakban, egy adománylevélen: „…cum terra Stephani Comitis filii Martini Comitis, Chipeg uocata…” („Márton comes fia István comes földjéhez, melyet Sipeknek neveznek”). István a közeli Kisvarsány (Kyswassian) ura is volt.

A következő okleveles említések már az Anjou-korból származnak. Mivel a Sipeket birtokló család Károly Róberttel szemben Csák Mátét támogatta, az oligarcha hatalmának megtörése (1321) után a király száműzte őket, birtokaikat elkobozta és hűséges hívének, a Kacsics nemzetség másik ágába tartozó Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Az adománylevélben gyakran előfordulnak a terra Sypek és fluvium Sypek („Sipek földje”, „Sipek folyóvize”, azaz a Sipek patak) szavak. Magának Sipeknek a birtokosát nem említik, csak azt, hogy a határ érinti „Stephani dicti Vrdug” (Ördögnek nevezett István) földjét, aki feltehetőleg az Árpád-kori oklevélben említett Istvánnal vagy fiával azonos. A latin nyelvű oklevelekben gyakran fordulnak elő magyar szavak (tulfa – tölgyfa, Fuzesberuk – Füzesberek, gymelchus – gyömölcsös), bizonyítva, hogy a lakosok magyarul beszéltek. Sipek kétségtelenül lakott hely volt, mert a környező falvak is azok voltak.

Amikor 1327-ben a birtokba iktatás megtörtént, az akkor Sztrahorának (az oklevelekben Ztrahura, magyarul Öreg erdő) nevezett várat már elhagyatottként említette az oklevél. Tehát a kővárat ötven évig sem használták tulajdonosai, ennek valószínű oka az lehet, hogy a családnak szintén birtokába tartozó és előnyösebb helyen épült hollókői vár légvonalban csak két és fél kilométerre van e vártól. Az uradalom központja Szécsény mezőváros volt, védelméről a hollókői vár gondoskodott.

1440 és 1460 közt a huszita harcokat megsínylette a környék. 1454-ben Szécsényi László főispán, az uradalom birtokosa elzálogosította Hollókő várát négy faluval és Szécsény városát 17 Nógrád vármegyei és 8 Heves vármegyei faluval a vejének, Lossonczy Albertnek. Szécsényi fia, János ebben az évben halt meg, hatalmas birtokait így két leánya, Hedvig és Anna, akiket Hunyadi János fiúsított, és férjeik, Lossonczy Albert és Országh János (az akkori nádor fia) örökölték. Szécsényinek nemcsak Nógrád és Heves vármegyékben voltak birtokai, hanem Gömör és Erdélyben is. Az örökösök nem felezték meg a területet, hanem úgy döntöttek, minden várral, mezővárossal és községgel fele-fele arányban rendelkeznek. Ennek az érdekes osztozási módnak köszönetően az uradalomra jellemző lett a kettős birtoklás.

1510-ben Hollókőn kívül még két vára volt az uradalomnak, az eddigre megerősített Szécsény, valamint Somoskővár. Sipek ekkor Váralja, Rimóc, Bátka, Zsúny és Pusztaalmás falvakkal együtt a hollókőihez tartozott.

Nógrád vármegye 1542-től kezdődően fokozatosan török hódoltság alá került. A birtok urai ekkor Lossonczy István és Országh Kristóf voltak, de Lossonczy felét elfoglalta Ráskai István főispán, a füleki vár ura. Nem lehet kideríteni, hogy zálogba vette vagy egyszerűen csak elfoglalta. Az 1542-es adójegyzékben Sypegh faluban Ráskainak 3, az Országh családnak 2 portája volt, 1545-ben a királyi adószedők ismét 5 portát írnak össze. A törökök először 1546-ban írták össze a lakosokat, 6 családot, köztük a későbbi birtokosok, a Balás család első tagját, Balás Mátét. A falu a budai szandzsák váci nahijéhez tartozott, Hasszán bin Bali tímárbirtoka volt és 800 akcse adót fizetett. (A tímár olyan hűbérbirtok volt, melyet 6000 akcse jövedelem alatt a beglerbég adományozhatott, ennél jövedelmezőbbet csak a szultán adhatott.)

Az 1548-as magyar összeírásban már csak 4 portát említenek, viszont mind Lossonczy István tulajdonában volt. Az összeírásból azt is megtudhatjuk, hogy 2 bíró volt a faluban, 6 elhagyott ház állt, és a települést felégették a törökök és a portyázó magyar katonák. 1559-re az eredeti lakók közül csak Balás Máté és fiai maradtak meg a faluban, mindenki más meghalt vagy elmenekült, de 28 új lakó is érkezett családostul (az összeírás csak a felnőtt férfiakat számlálta). 1559-ben már 3511 akcse adót fizettek. Lossonczy István 1552-ben Temesváron hősi halált halt, Sipek új birtokosa a leánya, Anna lett.

A falut sokáig sújtotta a kettős adóztatás. 1563. augusztus 19-éről fennmaradt, hogy váltság címén jelentős összeget fizetett a falu Ibrahim bin Hassszánnak, Esztergom mizlivájának. 1564 augusztusában 22 238 akcse adót fizettek. A királyi kamarai adókiivetésnek megfelelően 3 népes és 1 szegény ház után fizettek adót.

Balás Máté és Doman Péter leszármazottai ma is itt élnek.

Magyar tulajdonosok 1570-től a Lossonczy félen Forgách Zsigmond, az Országh félen Nyáry Pál. A reformáció nem érintette a falut, lakói katolikusok maradtak gróf Forgách Zsigmondhoz hasonlóan. A kuruc hadjáratok végén leégett a falu és 1688 körül épült első temploma is. 1726-ban a Nyáry–Haller örökösöktől gróf Grassalkovich Antal vásárolta meg a falu felét, majd az 1635-ben nemesi címet szerzett Balásoknak birtokcserével adta át. 1731-ben 186 katolikus lakót írtak össze, akik Rimóc plébániájához tartoztak, s csak 1745-ben építették fel új templomukat. 1848-ban már 727 lakója volt a falunak, s hamarosan Pulszky Ferenc tulajdonába került a Forgách birtok. 1871-ben kialakították a varsányi körjegyzőséget, ahová Sipek is tartozott Varsány, Rimóc, Nagylóc és Hollókő mellett. Az 1900-as évek elején dr. Gross Jenő megvásárolta a Pulszky-uradalmat, a Balás földekből 700 k.h. a hatvani Deutsch család birtokába került.

Nevezetességei

A Balás család tagjai, a falu birtokosai négy népies barokk stílusú kúriát is építtettek Nógrádsipeken.
A római katolikus templomot 1917-ben teljesen felújították és átépítették.