Nagyszénás

Nagyközség.
Megye: Békés megye.
Dél-Alföld régió.
Orosházai kistérség.
Lakosok száma: 5454.
Lakások száma: 2365.
Terület: 9556 hektár.
Telefon körzetszám: 68.
Irányítószám: 5931.

Nagyszénás nagyközség Békés megye Orosházi kistérségében.

Története

A település a kilencvenes években ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját. A pontos dátum természetesen nem ismert, hiszen az első írásos emlék csak évszázadokkal később kelt, viszont a helyiek úgy gondolták: a millecentenárium éve kiváló alkalom a visszatekintésre. Arra, hogy itt már a XI. század végén is volt élet, sejtések már régről táplálkoztak, azonban a bizonyosság 1994-ben született meg: a Helytörténeti Munkacsoportba tömörült lelkes lokálpatrióták kezdeményezésére folytatódott az a régészeti feltáró munka, amely a negyvenes évek végén abbamaradt. Ennek során egy román kori templomot, illetve egy hozzá tartozó temetőt találtak a szakemberek a település határában, mely a XI. század második, illetve a XII. század első felében épülhetett a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A templomot két-három évszázaddal később újjáépítették, majd a XVI-XVII. század fordulóján a műemléket elpusztították. Többről a leletek nem tanúskodnak, ugyanis magát a korabeli falut még nem sikerült feltárni.

Az első említések a faluról

Az első írásos emlék 1403-ból való: ajándékozta Fehérváron Zsigmond király Maróthy János macsói bánnak Zenaseghazt. A beiktatást az aradi káptalan végezte egy esztendővel később. Zenaseghaz/Szénásegyház nevének eredetére több elképzelés is létezik. Ezek közül a legvalószínűbb, hogy a templom építtetőjét nevezték Szénásnak. Ugyancsak elképzelhető lehetőség, hogy – utalva megélhetésükre és hitükre – a széna és az egyház szót használták névadásra a korabeliek. 1461-ből származó a leírások szerint a Maróthy-család az akkor meglévő Zeleméres községet próbálja meg visszaszerezni. A krónika azt is feljegyezte, amikor viszály tör ki a megye két birtokos családja, a Maróthyak és az Ábránffyak között, ennek során szénási jobbágyok is részt vettek a korabeli Kétsoprony éjszakai lerohanásában. Ismert az akkori bíró neve is: Bánya Lukács.Amikor 1476-ban kihal a Maróthy-család, a falu a király tulajdonába kerül, majd 1490 táján Corvin János Várkonyi Mihálynak adományozza. Később a föld – nem tudni, milyen körülmények között – visszakerül az udvarhoz, 1506-ban pedig II. Ulászló Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak és lányának, Corvin Erzsébetnek ajándékozza. Haláluk után Brandenburgi György lett az új földesúr.A feltárt adatok egyértelművé teszik, hogy a XVI. században a gyulai várhoz tartozó Szénás a térség legjelentősebb faluja, 1559-ben például közel száz jobbágy és húsz zsellér él itt családostól. Azt is tudjuk, hogy a földeken búzát, árpát és kölest termesztettek, sőt Szénás úgynevezett asztagrakó hely volt, vagyis ide hordták a környékről is az összeszedett gabonatizedet, s a falu bírája volt a felelős ezért.1572-ben a király a Pozsony megyei Felsőszécsényből származó Szénásy Istvánnak adományozta a falut. Két évvel később a régi tulajdonos egyik leszármazottja, Várkonyi Aba Gáspár jelentkezik jussáért, melyet a király meg is ítél számára. Hosszú pereskedés kezdődik, amelynek a török dúlása vet véget. Az utolsó feljegyzés 1578-ból származik, ekkor még Szénás létező település, tehát sem keletkezéséről, sem elpusztításáról nem állnak rendelkezésre hiteles források, ugyanis az utolsó feljegyzés még létező településről ír. Történetírók egybehangzó véleménye szerint a tizenöt éves háborúval (1593-1606) hozható kapcsolatba a hanyatlás és a pusztulás: 1596-ban Szolimán pasa seregei hatalmas pusztítást vittek végbe a Körös déli oldalán, később tatár segédcsapatok is csatlakoztak a török seregekhez. Minden bizonnyal ezekben az években néptelenedett el Szénás, melynek későbbi sorsáról csak annyit tudunk, hogy az 1600-as, 1700-as években pusztaként emlegetik. 1720-ban – a többi Békés megyei pusztával együtt – az uralkodó báró Harruckern János Györgynek adományozza, aki bérlőknek adja ki a földet. 1798-ban a Harruckern-család közel 20 ezer hold földet ad át a Károlyi-családnak és csak közel 1500 holdat tartanak meg maguknak. Később ez a föld is gazdát cserél: 1860-ban már a Bolza családot jegyzik tulajdonosként.

Nagyszénás a XVIII. századtól

Az új Szénás alapítása a Károlyiak nevéhez fűződik: 1818-ban a régi, úgynevezett mihálytelki gazdaság területén 200 telekből álló napszámos falut alapítottak. Minden telek 825 négyszögöl belső jobbágytelekből és tizenkét hold szántóföldből állt. 1854-ben alakult meg a mai Nagyszénás, amely húsz évvel később, 1874-ben váltotta meg magát. 1850-ben alakul meg Kisszénás, másként Lajosszénás, mely a későbbiekben beolvadt az akkor még Nagykurtics néven emlegetett Nagyszénásba. Fennmaradt viszont régi pecsétje, melyen sarló és búzakalász látható, illetve az 1879-es évszám. Ebben az időszakban alakult ki Nagyszénás határrészeinek elnevezései: Apponyiráta, Czifra, Érparti major, Geszti-major, Malmos, Mihálytelek. Lakóinak száma a múlt század derekán 1744 fő, negyven évvel később 2817. Az I. világháborút követően már több mint hatezren élnek a településen.A szénásiak részvételéről az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban kevés adat áll rendelkezésre. Irattári források szerint Nagy- és Kisszénásról 19 legény áll be honvédnak. Más Békés megyeiekhez hasonlóan ők is Hódmezővásárhelyre kerülnek a 30. honvéd zászlóaljhoz. Ezt követően csak feltételezéseket találunk a meghatározó helytörténeti munkákban. Annyi vehető csak bizonyosra, hogy a szénási újoncok nem maradtak együtt, különböző alakulatokhoz osztották szét őket. Egy részük valószínűleg Kiss Ernő tábornok valamelyik hadosztályában harcolt a magyar szabadságért. A forradalom és szabadságharc leverése után Károlyi Györgyöt is elfogják és súlyos pénzbüntetésre ítélik hazafias magatartásáért.A már említett napszámosfalu alapítói között számos olyan családot fedezhetünk fel, akik Orosházáról települtek át, így hát joggal feltételezhetjük, hogy már az alapító ősök is Luther Márton követői voltak (hiszen a szomszédos Orosházát a Dunántúlról elüldözött evangélikusok alapították alig hetven évvel korábban). Ekkor még a vallásgyakorlásnak nem alakultak ki a megszokott formái, azaz nem volt papjuk és templomuk az embereknek. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt élőket Orosházán anyakönyvezik, minderről a gondosan megőrzött iratok tanúskodnak.1832-ben megalakul az orosházi anyaegyház kisszénási filiája, azaz fiókegyháza, mely lehetőséget nyújt a hit gyakorlására, illetve a születési és a halálozási adatok regisztrálására. A bejegyzések szerint az első újszülöttet Birkás Mihálynak hívták, míg az elhunytak listája egy testvérpárral kezdődik: Sándor Juliannával és Sándor Gyulával. Hogy mi okozta halálukat, sajnos nem derül ki a feljegyzésekből. Érdemes megjegyezni az első szénási egyházi szolga nevét is: Győri Imrének hívták, akivel később olyan elégedettek voltak elöljárói, hogy a szomszédos Bánomfalva (ma Gádoros) filiáját is irányította. Fontos róla tudni, hogy ő volt a település első tanítója is. Sajnos a helyi oktatás kezdeteiről nem állnak rendelkezésre megfelelő források, azonban egy dokumentum 1841-ben említi először Győri Imre nevét tanítóként is. Azt sem tudhatjuk, hogy volt-e egyáltalán iskola a régi Szénáson, az viszont egyértelmű, hogy a napszámosok gyermekei megismerkedhettek a betűvetés világával. Győri Imre viszonylag fiatalon, 1848-ban halt meg, őt Hanzel Mihály követte.Igazi iskoláról csak évtizedekkel később, már az áttelepített Szénáson beszélhetünk: 1877-ben merül fel először vasárnapi ismétlő iskola felállításának gondolata, majd a következő év elején megszületik a beleegyező egyházi döntés. Az 1879-es első osztályt húsz-huszonöt kisdiák kezdi meg. 1884-ben épül fel az új iskola, melynek épülete ma is áll: óvoda működik falai között. Az 1890-es évek elején felmerül, hogy az iskolát át kellene adni a községnek. Erre azért került sor, mert a helyi gyülekezet elé kitűzték az anyaegyházzá válás célját, ami komoly megtakarítást igényelt. A község azonban elutasította az egyház kérelmét, ám a Közigazgatási Bizottság határozatára mégis kénytelen volt átvenni az iskolát úgy, hogy az épület az egyház tulajdonában marad. Ám a falu elöljárósága nem tudta fenntartani az intézményt, így az 1898-ban állami kezelésbe került. (Adalék a település iskolatörténetéhez: 1930-ban négy állami és két katolikus népiskola, három állami és két katolikus általános továbbképző, egy állami gazdasági továbbképző, valamint egy iparostanonc iskola működött. A kisebb gyermekeket két óvodában készítették fel a tanulóévekre. Ezek túlnyomó része tanyasi iskola volt, melyek az évtizedek alatt becsukták kapuikat. Mára egy intézménybe tömörültek az iskolák, az óvodák száma pedig három.) Az anyaegyház vágya a múlt század utolsó éveiben teljesül, s részben ennek gyümölcseként 1900-ban felépül a község máig is egyik legékesebb épülete, az evangélikus templom. A katolikusoknak negyed évszázadot kellett várniuk: 1926-ban megépült az ő templomuk is. A történelmi egyházak mellett nazarénus és Hit Gyülekezete közösségek is működnek.Nagyszénás gazdaságának története szorosan összefügg a majorok történetével egészen e század derekáig. Mára már szinte nyomtalanul eltűntek ezek az egykori népes gazdasági központok. Szám szerint nyolc majort jegyeznek: Czifra, Malmos, Székes, Pálmatér, Mihálytelek, Lajosszénás, Kismajor és Kisszénás. Pálmatér és Kisszénás neve annak köszönhetően maradt fenn, hogy vasúti megállóhely őrzi nevüket. Lajos-majorban az utolsó cselédházakat is lebontották az utóbbi évtizedben, egyedül egy kút emlékeztet a hajdani gazdálkodás színhelyére. Közülük kiemelkedett a Czifra-major, mely a Károlyi-család pihenőhelyéül is szolgált gyönyörű parkkal és erdővel övezve. A korabeli szénásiak elsősorban földműveléssel foglalkoztak, a gabona és a kukorica mellett meghatározó növény volt egyebek mellett a kender és a dohány is. Állattartásukról feljegyezték, hogy koruk legmodernebb technológiáját alkalmazták, például az önitatót és a tejmennyiség szerinti takarmányozást. A tulajdonviszonyokat elsősorban a nagybirtok jellemezte, de jellemző volt a törpebirtokosság is.A téeszesítést követően négy szövetkezet kezdte meg működését a faluban, melyek a hetvenes években egyesültek. 1944-ben szűnt meg a szénási aszalóüzem, majd az államosítás után a tégla- és cserépgyár, így számottevő iparról nem beszélhetünk.

Nagyszénás híres emberei

A település lakói a mai napig tisztelettel emlékeznek meg Czabán Samuról (1878-1942). A tanító mindössze négy évet töltött a községben 1911-től, ám ténykedése meghatározó maradt. A visszaemlékezések tanúsága szerint a Rozsnyón született tanító igen szigorú, ám rendkívül igazságos ember volt.Nevét országszerte ismerték, hiszen 1912-ben megválasztották az Állami Tanítók Országos Egyesületének élére, s színdarabíróként, pedagógiai szakíróként is jegyezték. Politikai szerepet is vállalt: a szociáldemokrata párt tagjaként síkra szállt a felekezeti és a települési iskolák államosítása mellett. Állásából izgatás miatt bocsátják el. Ezt követően a Felvidékre költözött, ahol 1942-es haláláig élt. Emlékét utcanév, dombormű őrzi, s róla nevezték el a két legfontosabb nagyszénási közintézményt, az általános iskolát és a művelődési házat. Ugyancsak fontos pedagógus személyiség Bucskó Gizella óvónő. Ő volt az 1901-ben, Békés megyében elsőként alapított állami óvoda első hivatásos, szakképzett pedagógusa.Nagyszénás talán legismertebb szülötte Mendöl Tibor földrajztudós, a helyi evangélikus lelkész 1905-ben született fia. Mendöl a debreceni és a budapesti tudományegyetemek oktatójaként elsősorban a településföldrajz kutatásában jeleskedett. Néhány munkája fontos tankönyvvé vált: Táj és ember (1932), A kárpát medence földrajza (1945 - Bulla Bélával közösen), Általános településföldrajz (1963). Munkásságát elismerendő a Magyar Földrajzi Társaság alelnökévé választja a szakmai közvélemény. 1964-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját. A kiváló tudós 1966-ban Budapesten hunyt el. Szülőháza, az evangélikus lelkészlakás falán 1980 óta áll emléktábla, melyet az akkori nagyközségi tanács és a Magyar Földrajzi Társaság Körösvidéki Osztálya állított közösen. Nevét tér is őrzi Nagyszénáson.

Nagyszénás napjainkban

Napjaink legfontosabb megélhetési forrása a mezőgazdaság: a legnagyobb munkaadó a holdingszerűen működő Október 6. Szövetkezet, illetve az azon belül működő korlátolt felelősségű társaságok. Ugyancsak jelentős munkaadó a TOOLEX Kft., a Tsz. volt vágóhídi épületében kialakított pulykafeldolgozó-üzem, a hódmezővásárhelyi Apolló Cipőipari Szövetkezet helyi üzeme, a megyei önkormányzat szociális otthona és rehabilitációs központja, illetve természetesen a nagyközségi önkormányzat. Számos gazda élt a kárpótlás adta lehetőségekkel és mára saját földjén gazdálkodik. A helyiek közül többen a közeli Orosházán vállalnak munkát. A település ellátásában mind több egyéni vállalkozó veszi ki részét. Nagyáruháza nincs ugyan a nagyközségnek, azonban szinte minden árucikk beszerezhető. Külön kiemelendő, hogy két melegkonyhás vendéglátóhely működik: a reprezentatív Platán Étterem és Panzió, illetve a Park, melynek szórakoztató diszkó programjai több megye fiataljait vonzzák csütörtöki és szombati napokon. Az idegenforgalom fejlesztésére nagy hangsúlyt fektet az önkormányzat: a térség kiváló vadászterület, melyet külföldiek is szívesen látogatnak. Vonzó turistacélpont a kiváló gyógyvizű Parkfürdő, melyben kemping is működik rendszeres visszatérő német és holland vendégekkel. A föld mélyén rejlő termálvizet 1954-ben tárták fel a kőolajkutatók, majd az akkori tanács 1959-ben fogott hozzá a gyógyfürdő megépítéséhez. A létesítmény ma is az önkormányzat tulajdona, az üzemeltetőket pályázat útján választották ki. Jelenleg gyermek-, gyógy-, és egy 33 méteres úszómedence fogadja a strandolni vágyókat, továbbá három kis fedett medence, kádfürdő és a hozzá tartozó szolgáltatások állnak rendelkezésre. A környék is bővelkedik látványosságokban: a kiscsákói kastély, a gyopárosi strand, illetve az ásatások nyomán feltárt leletek kellemes kirándulások célpontjai lehetnek. A nagyközségen belül látható nevezetességek: a már említett evangélikus és katolikus templomok, az első és a második világháború áldozatainak emlékműve. Az egészségügyi ellátásra nincs panaszuk a helyieknek: a korszerű, nemrégiben felépített központi orvosi rendelőben három háziorvos, egy gyermekorvos, két fogorvos és védőnői szolgálat áll a betegek rendelkezésére. A települést 1962 és 1998 között Kaczkó Mihály irányította, 1970-ben az ő vezetése alatt kapott nagyközségi rangot. Az országban elsők között élt a helyi településvezetés a lakossági erő bevonásának lehetőségével még a hatvanas években, s ez a gyakorlat a mai napig eredményes Nagyszénáson. Beruházásaik sikeressége köszönhető még eredményes részvételeiknek a különböző központi pályázatokon. A település vezetőiben már többször felvetődött a várossá nyilvánítás kérelmezésének gondolata. Ehhez több feltétel is rendelkezésre áll: az infrastruktúra - a minden igényt kielégítő szennyvízhálózat kivételével - kiépült: a belterületi utaknak szinte száz százaléka szilárd burkolattal fedett, villany-, gáz-, víz-, és telefonhálózatok szolgálják a helyiek komfortját. A helyi vezetésnek azzal a jelenséggel is meg kell birkóznia, hogy láthatóan csökken a lakosságszám: az 1950-es csúcsponthoz képest, amikor valamivel többen, mint nyolcezren éltek a faluban és a környező tanyavilágban, tíz évvel később már csak 7442-en éltek itt, s a folyamat - azaz a tíz évente ötszáz fős csökkenés - továbbra is meghatározó. Az önkormányzat úgy próbálja meg a kedvezőtlen tendenciákat ellensúlyozni, hogy kedvezményekkel teszi vonzóvá a fiataloknak a fészekrakást.