Nagyigmánd

A környék eseménynaptára
Nagyigmánd térképe

telefon körzetszám:

lakosság:

3120 fő

terület:

5143 km²

Nagyközség.
Megye: Komárom-Esztergom megye.
Közép-Dunántúl régió.
Komáromi kistérség.
Lakosok száma: 3120.
Lakások száma: 1170.
Terület: 5143 hektár.
Telefon körzetszám: 34.
Irányítószám: 2942.

Nagyigmánd: nagyközség Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi kistérségben.

Fekvése

A Kisalföld keleti szegletében helyezkedik el. Az M1-es autópályával 5 km-nyi távolságban a 13-as főút köti össze.

Története

Nagyigmánd elnevezése a német Wigman személynévből ered, mely egykori tulajdonosára, a Gizella királynéval ideérkezett bajor lovagok egyikére utal. Legkorábbi okleveles említése 1233-ból származik. 1241-ben a tatárok elpusztították, de 1257-ben már királyi udvarnokok laktak a területén. 1332-ben Róbert Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. Az 1400-as évek elején a Zichyek tartottak igényt a falura. A 15. század közepén pedig már a Hédervári család volt itt a birtokos. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként. A török a szomszédos Csanak és Csicsó településekkel együtt többször is elpusztította, így elnéptelenedett és csak nehezen települt be újra. A török korban elpusztult Csanak falu nevét őrzi Kiscsanak-puszta. 1676-ban a Ghyczyek is birtokosok lettek a településen, majd a 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt ez is az Esterházy család birtokába került. A szabadságharc alatt Haynau Igmándon rendezte be főhadiszállását. 1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész a csicsó lelegelőn rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első forrására. A Komáromban palackozott keserűvízzel Nagyigmánd országos hírnévre tett szert. 1908-ban létesült a községben az egyedüli gőzmalom; a Halom-malom.

Thalypuszta

A széchy-szigeti thaly család Pozsony vármegyei eredetű, nevüket az ottani Máratál (Mária-Thal, Marienthal) helységről vették. A mohácsi vészt követően - mivel a család a református valáásra tért át, és Szapolyai János királyt támogatta - a máratáli barátok elűzték őket ősi birtokaikról, ekkor költözött a família Komárom vármegyébe.Itt Csépen, Szentmihálypusztán, Neszmélyen és (Rév)Komáromban szereztek birtokokat, e területeken kúriákat is építettek.

Thaly-kúria

Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 2V+A+(1+A+1)+3 osztűsú, középen rizalit lép ki a fal síkjából, felette timpanon látható kör világítóablakkal. A rizalit előtt terasz húzódik, melynek egykor pillérek által tartott vaskorlátja volt.Hátsó homlokzata átalakított, két eredeti ablaka még látható. A jobb oldali oldalhomlokzat szintén átalakított,a bal oldalin két dupla ablak látható eredeti rácsozattal. A sarkok kváderes díszítésűek, a falak többi része sávozott.Belseje kéttraktusos elrendezésű. A kúria alatt húzódó pince ablakai a lábazatban nyílnak, a pinceajtó szegmensíves záródású.

Ghyczypuszta

Ghyczypuszta és a kúri jelenleg Nagyigmándhoz tartozik,egykor azonban a mára elpusztult Szentmihály faluhoz, majd a Kisigmándhoz kapcsolt Szentmihálypusztához tartozott területe. 1580 körül Kisigmánd és Szentmihálypuszta területén a Kincsy és a (galánthai és ) nebojszai Balogh famíliák osztoztak, Balogh Ferenc lányát, Borát vette feleségül giczi-,assa- és ablanczkührthi Ghyczy Pál. Nagyigmándon 1676-ban lett a Ghyczy család birtokos, ezen birtokuk nagy része azonban a XVII.század végén a galánthai gróf Esterházy család birtokába került, a Ghyczyek viszont továbbra is birtokosok maradtak - az akkkor Kisigmándhoz tartozó - Szentmihálypusztán. Itt 1715-ben rajtuk kívül a Mészáros, a Molnár és az abai Fördős családok voltak birtokosok. Ezen a Pusztaszentmihálynak is nevezett területen Komárom vármegye nemességének egyik legerősebb, legtekintélyesebb bázisa alakult ki a nemesi közbirtokosoknak köszönhetően. Szentmihályon később ét puszta alakult ki, melyek birtokosaikról kapták nevüket, ezek a Bóday-, a Csejthey-, a Ghyczy-, a Milkovics-, a Thaly-, a Szarka-,és a Baloghpuszták voltak. 1896-ban az országos millenniumi ünnepségek mellett szinte minden település tartott saját megemlékezést is. Így volt ez Szentmihálypusztán is, ahol a helyi birtokosok, a Bóday, a giczi,assa- és ablanczkürthi Ghyczy, a méhkerti Milkovics, és a széchy-szigeti Thaly családok tagjai - azaz Ghyczy Elemér, Milkovics Imre, Thaly Ferenc..