Mérges

lakosság:

83 fő

terület:

651 km²

Község.
Megye: Győr-Moson-Sopron megye.
Nyugat-Dunántúl régió.
Téti kistérség.
Lakosok száma: 83.
Lakások száma: 53.
Terület: 651 hektár.
Irányítószám: 9136.

Mérges község Győr-Moson-Sopron megyében, a Téti kistérségben.

Fekvése

A település a Rába folyó völgyében, annak bal partján, egy patkó alakú kanyarulatban fekszik. A Győr–soproni 85-ös számú főútról lekanyarodva, az Enese – Rábaszentmihály úton 4 km-re található meg a település.

Története

Már a honfoglalás előtt lakott hely volt. Ásatások bizonyítják, hogy veterán római katonák telepe volt itt. A község határában, több ízben találtak avar sírokat. Mérges a honfoglalás után benépesült. Első ismert birtokosa a téti Pok (Poky, Puk) család volt. A község ura a XV. században Mérges Miklós lett. Várat emeltetett, és kőhidat építtetett a Rábán. 1509-ben Nádasdy Tamás foglalta el a községet. Úgy látszik, a Pokyak ismét visszaszerezték, mert az 1582. évben a török csapások elhárítására a Tóköz védelmére itt várat emeltek. Az első kapitánya Poky Mihály lett. E vár a községtől keletre, mintegy 4–500 m-re, a Rába folyó mellett állt egészen 1683-ig, amikor is a Bécs ellen vonuló török had a községgel együtt elpusztította. Később több földesúri család szerzett itt birtokot. Közülük nevezetesebb az Ostffy család. A várral egyidőben kellett a templomnak is megépülnie. Valószínű, hogy a templom vagy az 1852. évben, vagy kevéssel később épült meg. Az evangélikus gyülekezet hozta létre, kelet-nyugati tájolással, félkör alakú szentéllyel és toronnyal. Erős bolthajtása volt, s mivel védelmi célokat is szolgált, kőfal, sánc és mély árok vette körül. Mellette régi szokás szerint a temető és a cinterem állt. 1787-ben a régi templomfalakra felépülő templom közepén ásott nagy meszesgödörből tömérdek hadianyag, régi kard, puska, dárda és mintegy 30 db kisebb- nagyobb ágyúgolyó került elő. A legnagyobbat egy 34 fontos ágyúgolyót – örök emlékezet okából – befalaztak a templom tűzfalába, majd egyet az 1835-ben épült torony oldalába is. Az 1698. évi katolikus egyházlátogatás alkalmával 21 házat, 22 házaspárt, összesen 83 főt, ebből 41 felnőttet számláltak. A vallási megoszlásuk 10 fő katolikus, 5 fő református, 26 fő evangélikus volt. Az 1763. évi földrengés a már romos templomot teljesen tönkretette. Az új templom felavatása 1788-ban Vízkereszt napjára esett. Iszonyú volt az 1806. évi himlőjárvány, melynek egy év alatt 52 áldozata volt. Az 1832. és 1857. évben kolera tizedelte a lakosságot. Ezeknek a nagy járványoknak, továbbá a határt gyakran elborító árvizeknek, majd később a szerencsétlenül megoldott Rába-szabályozásnak tulajdonítható, hogy a község visszafejlődik, s később a kivándorlások miatt elnéptelenedik. Az 1782. évben 232 lakosa volt a falunak, míg 1930-ban már csak 216 fő. 1809-ben a franciák Mérgest is megszállták, de senkit nem bántottak és nem is sarcoltak. Csupán a község ládáját törték fel, a pénzt magukhoz véve távoztak. 1827-ben hagyaték útján vált lehetővé a templom renoválása, s az új toronyépítés is. 1873-ban tűz ütött ki a községben. A falu nagyobb része, a lelkészlak a tanítólakással együtt, porig égett. Az ismétlődő nagy árvizek a lakosság nagy részét koldusbotra juttatták. Emiatt kivándorlásra kényszerültek. 1905-ben fejeződött be a 4 évig tartó Rába-szabályozás, melyből a mérgesieknek nem sok hasznuk volt, mert a mederrel a községet elvágták határától. A hidat oly lelkiismeretlenül építették meg, hogy az másfél év múlva leszakadt. A hosszú pörösködés vége az lett, hogy a falu híd nélkül maradt, s meg kellett elégednie a bizonytalan, vesződséges kompjárattal. Ezzel ismét megkezdődött a község visszafejlődése, haldoklása. A XX. század első évtizedeiben a település a rábacsécsényi körjegyzőséghez tartozott. Az I. világháborúban, 52 férfi vett részt. Hősi halált halt 12 fő, többen megrokkantak, illetve hadifogságba estek. A II. világháborús veszteségek nem ismertek. A kis település sorsa 1945 után osztozott, sőt egybeforrt a szomszédos községekével.

Látnivalók

A település mezőgazdasági jellegű. A termelőszövetkezetesítés miatt sokan vándoroltak az iparba. A falu a tanácsrendszer alatt Rábaújfaluval (Rábacsécsény, Rábaszentmihály) közös tanács társközsége volt. A falunak önálló önkormányzata van. Jelenleg a rábacsécsényi körjegyzőség látja el az igazgatási munkát. A községben a háziorvosnak rendelőt alakítottak ki. A felújított rende-lő külső alakja emlékeztet a kisalföldi házépítési hagyományokra. A falura az elöregedés a jellemző. A termelőszövetkezeti időkben kb. 300 fő vándorolt el a településről. A helybeli mezőgazdasági foglalkoztatáson kívül 10 fő ingázik. Győrbe járnak dolgozni. A községben lévő kisvállalkozások gabonatermesztéssel és állattartással foglalkoznak. Az elmúlt években 40 fő váltott őstermelői igazolványt. A víz és szennyvízelvezetési szolgáltatást a győri Pannonvíz Rt. végzi. A szilárd hulladék elszállítását a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. látja el. Korszerű távhívó rendszerű telefonhálózattal rendelkezik. 1997-ben elkészült a vezetékes gáz gerincvezetéke, és a következő évben a rákötések is megtörténtek. Megvalósult – a község életében legnagyobb beruházás - a csatornázás is. A következő években az utak, járdák helyreállítása, modernizálása képezheti az önkormányzat legfőbb feladatát.