Martfű

telefon körzetszám:

lakosság:

6997 fő

terület:

2308 km²

Város.
Megye: Jász-Nagykun-Szolnok megye.
Észak-Alföld régió.
Szolnoki kistérség.
Lakosok száma: 6997.
Lakások száma: 2905.
Terület: 2308 hektár.
Telefon körzetszám: 56.
Irányítószám: 5435.

Martfű város Jász-Nagykun-Szolnok megye Szolnoki kistérségében.

Adottságok

Fekvése

A város Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tisza bal partján, a Szolnok-Tiszatenyő-Szentes vasútvonal, a 442. számú főút és a folyó találkozásánál fekszik. Bár a Szolnoki kistérséghez tartozik, a megyeszékhely és a Tiszazug között önálló térségszervező és foglalkoztatási funkciókat lát el. Vonzáskörzetébe hat község tartozik, melyek népessége együttesen meghaladja a 30 ezer főt. Martfű jó közlekedés-földrajzi fekvése vonzotta ide az ipartelepítést és tette vonzóvá az ideköltözők számára. A város keleten Mezőhékkel, délen Tiszaföldvárral, északon Rákócziújfaluval határos. A Tisza jobb partján Vezseny a legközelebbi település. A Tisza kanyarulata Martfűnél mélyen bevágódott a Szolnoki löszös hátságba, ezért a folyó szabályozása során Vezsenynél kiásott mederátvágás nem tudott kifejlődni és a víz a hatalmas mederben folyt tovább. Mivel a magas partfalak az árvíz ellen természetes védelmet nyújtanak, gátépítésre nem volt szükség. Jász-Nagykun-Szolnok megye városai közül Martfű határa a legkisebb, belterülete 280,3 hektár külterülete mindössze 2027,6 hektár.

Megközelítés

A 442.számú főút Szolnok és Kunszentmárton felé biztosít a városnak összeköttetést, amelyből a vasútállomás mellett található körforgalomnál ágazik ki 2 mellékút, a régi 442-esen Tiszaföldvár felé, a vasútvonalat keresztezőn pedig Öcsöd felé lehet eljutni. Szolnok után Martfű a távolsági autóbuszforgalomba leginkább bekapcsolt település Jász-Nagykun-Szolnok megyében.Az 1885-ben kiépült Tiszatenyő-Kunszentmárton vasútvonalon (ami ma Makóig meghosszabbítva a 130-as számú vasútvonal) közlekedő mind a 10 személyszállító vonatpár megáll Martfűn.A vonatok Szolnok-Szentes viszonylatban közlekednek, de napi közvetlen összeköttetés is létezik a fővárossal.A vízi áruszállítás a város iparvállalataira nem jellemző, azok elsősorban közúton és vasúton fuvaroztatnak. A Tisza adta lehetőségek a jövőben mindenképpen fejlesztésre méltóak.

Éghajlat

Éghajlati szempontból a város mérsékelten száraz területen fekszik. Az évi napfénytartam 1970-2010 óra közötti. A nyári évnegyedben 810-820, a télen kb.190 óra napsütés valószínű. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 Celsius fok, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,3-17,4 Celsius fok 192-195 napon keresztül. Április 9-11 és október 20-21 között a napi középhőmérséklet magasabb 10 Celsius foknál. A fagymentes időszak kb.196 napos. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga 34,4-34,7 Celsius fok, a legalacsonyabb minimumhőmérsékleteké -17,0 és -17,5 Celsius fok között várható. A település az ország legszárazabb vidékén fekszik. Az évi csapadék 500 mm körüli, a vegetációs időszak csapadéka csupán 280-290 mm. A téli időszakban 32-34 hótakarós nap várható, az átlagos hóvastagság 15-16 cm. A leggyakoribb szélirány észak, északkeleti, illetve déli. Az átlagos szélsebesség 2,5 m/s.

Környezete

A martfűi határ sík felszínéből csupán a 442.sz.főút keleti oldalán lévő Papp László-halma emelkedik ki. Élővize a Tisza folyón kívül a város külterületének északkeleti részét érintő Csorcsány-ér A Tiszát fűz-nyár-éger ligeterdők övezik. A Tisza egész hullámtere védett, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része. Gazdag növény- és állatvilág népesíti be a festői szépségű partszakaszt. Martfű határának talaja nagyobb részt löszön képződött réti csernozjom, de a déli részen kisebb homokos folt is található.

Természeti kincsei

Martfű természeti kincsei a kisebb mennyiségben előforduló földgáz, melyet az 1987-ben fúrt gázkúttal termelnek ki, és a város melegvizes strandját tápláló körülbelül 60 Celsius fokos termálvíz. A nátriumhidrogén-karbonátos és kloridos, jódos héviz fluoridtartalma is jelentős. Martfű csendes zöldövezetében, a Tisza folyó és a sporttelep között található a jelenleg teljes felújjításon áteső gyógyfürdő ami a Martfű Egészség és Rekreációs központ része

forrás (nagyrészben) Martfű városa

Infrastruktúra

1996-ban Martfűn 2680 lakást tartottak számon, melyek közül 90 lakás az önkormányzat tulajdonába tartozott. A lakásállomány közel fele, több mint 1300 lakás többszintes épületekben, lakótelepeken van. 1960-tól rendkívül gyors ütemben építették a lakótelepeket, ezért a lakások száma az elmúlt négy évtizedben megnégyszereződött. 1991 és 1996 között 83 lakást építettek a város területén és mindössze 6 lakást szüntettek meg. Ez ugyan jóval kevesebb, mint a korábbi időszakban, a lakótelepek létesítésekor átlagosan 5-6 év alatt épített lakások száma, de az átadott új lakások száma a megyében még mindig itt a legmagasabb.

Martfű településszerkezetében 2 városrész különül el egymástól élesen, melyeket a vasútvonal választ el. A keleti részre a kertes, családi házas, falusias jellegű építkezés, míg a vasúttói nyugatra eső területre az emeletes épületek jellemzők. A nyugati városrészben a régi 442.sz. úttól északra fekszik a Tisza Cipőgyár által építtetett lakótelep nagy területű zöldövezettel, értékes parkokkal. A lakótelep folytatásaként az 1970-es években esztétikus megjelenésű, többszintes lakóházak épültek. Ezen a területen található a város közintézményeinek nagy része (iskolák, óvodák, rendelők stb.). A régi főútvonaltól délre terül el a városközpont. Itt épült fel a két templom, az 1996. augusztus 17-én átadott, egyedi szépségű városháza, 2 új építésű lakóház és egy hipermarket is. Tiszaföldvár felé haladva a régi és az új 442. számú fóút körzetében is új lakónegyed van kialakulóban modern családi házakkal, újonnan nyitott és most beépülő utcákkal.

A lakásépítések ellenére megyei viszonylatban Martfű lakásai a legzsúfoltabbak. Az önkormányzati lakásállományból mindössze három 4, vagy többszobás nagy lakás. Túlnyomó többségben vannak a 2 szobás lakótelepi lakások és a 2-3 szobás családi házak. A többszintes lakások 23%-a 50 éves, a cipőgyár alapítása utáni időszakban épült, a többi 5, 10, 30 és 40 éves. A lakások 90%-a komfortos, 10%-a félkomfortos.

A város közműellátottsága magas színvonalú. A gyártelep létrehozása előtt az 1930-as évek végéig a Tiszától távolabbi tanyákon az ásott kutak, a Tisza közelében pedig a folyóból meregetett vizet itták. 1958-ig azonban már 11 ártézi kutat fúrtak, majd 1959-ben törpevízművet létesítettek. 1991-ben egy 400 m talpmélységű ártézi kutat fúrtak a Május I. úti garázsok mögött.A Tisza Cipő RT. gyári lakótelepet ellátó 4. számú ivóvíz kútját a város 1992-ben átvette és ezzel Martfű ivóvízellátása hosszú időre biztosítottá vált. A vízvezetékhálózatot a gyártelepen 1943-ban kezdték kiépíteni. Jelenleg a lakások 99%-a be van kapcsolva a vezetékes ivóvízhálózatba, melynek hossza 46,1 km, a közterületi kifolyók száma pedig 12. Az ivóvíz minőségének javítására a vízműtelepen gáztalanító berendezést helyeztek üzembe.1992-93-ban 36 km hosszú szennyvízcsatornát építettek, és ezzel Martfű szennyvízcsatorna-hálózata teljessé vált.Az összesen 46,3 km hosszú hálózatra a lakások 98%-át rákapcsolták. 1992-ben egy újabb, 1000 köbméteres tisztítóművet is építettek, ahol a szennyvizet korszerű biológiai rendszerrel tisztítják. Tervben van egy új korszerűbb szennyvíztisztítótelep is a város keleti határában, mert a régi zavarhatja a gyógyfürdő és környéke környezetét.

A város belterületén a villanyvezeték és a közvilágítási hálózat 100%-osan kiépített, a villanyt minden lakásba bekapcsolták.

Martfűn a belterületi utak 100%-a szilárd burkolattal ellátott. A forgalmas közutak mellett kiépülőben vannak a kerékpárutak is.A városban a közterületeken ún. szelektív hulladékgyüjtőszigetek találhatóak. A város viszonylag csekély alapterületéhez képest sok parkkal, zöldövezettel rendelkezik. Napjainkban 90 ezer négyzetméter közhasználatú zöldterület volt Martfűn, ebből 80 ezer négyzetméter belterületi parkok, 6 ezer négyzetméter pedig a játszótér. A parkok összterületéből 37 ezer négyzetmétert belterjesen gondoztak. 1995-ben Martfűn komplex fásítási program kezdődött. Több ezer kiöregedett fa helyett facsemetéket telepítettek, hogy ezzel megőrizzék a város zöldövezet jellegét.

forrás (nagyrészben) Martfű városa

Története

A város rövid története

Martfű Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik legfiatalabb települése, 1950-ben lett önálló község, 1970-ben nagyközség, 1989-ben pedig városi rangot kapott. Kialakulásában és fejlődésében legnagyobb szerepe kedvező földrajzi adottságának volt, az ember megtelepedése azonban a Tiszának köszönhető. A szabályozás előtt a kiáradó Tisza valóságos mocsárvilágot teremtett. A vízinövényzet számos fajtája élt a tájon. A szabályozással megcsappant a vízinövényzet, a füves, bozótos térséget szántóföldek foglalták el, alkalmassá téve a letelepedésre, halászatra, tiszai átkelésre.

Martfű határában, Hékpusztán és Zsófiamajorban szarmatakori, a cipőgyár területén avarkori, a vasútállomás környékén honfoglaláskori régészeti leletek kerültek elő. A Martfű elnevezés eredete nem egészen tisztázott. A "Mart-" nyelvjárásilag kiemelkedő helyek jelölésére szolgált. A "fű" a fej, fő ősi finnugor eredetű szavunk nyelvjárási alakja. Valaminek a kiemelkedő része. A Martfű szóösszetétel valószínűleg arra utal, hogy itt fontosabb tiszai átkelőhely lehetett. A XV. századig oklevelek nem említik, de 1467-ben már Marthfew névalakban faluként tűnik fel. 1556-ig a település a csanádi káptalan tulajdona. Ekkor azonban ideiglenesen Ocharovith Demeter és Földváry István kapta meg királyi adományként. 1571-ben a szolnoki török defterben, mint Szolnok várának tartozéka, került összeírásra. A falunak ekkor 14 háza volt. 1573-ban, amikor a csanádi káptalan megszűnt, Martfű és Földvár végleg a Földváry család kezére került. 1578-ban még több portás falu, később azonban teljesen elnéptelenedett. Elpusztulásának időpontját nem ismerjük. Lakói feltehetően 1658-ban az akkor még népes Tiszavarsányba húzódtak. A település a török időkben még Csongrád megyéhez tartozott.

Martfű a XVIII. század elején Varsánnyal együtt a Rákócziak kezére jutott, majd a szabadságharc után, amikor II.Rákóczi Ferenc elvesztette birtokait, a Podmaniczky család tulajdona lett. Ugyancsak a XVIII. század elején csatolták át Martfűt véglegesen Csongrád vármegyétől Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez. A XIX. század közepéig a Podmaniczkyak birtokolták, majd leányágon a Kövér és a Wodiáner család kezére került. Ugyancsak leányágon lett itt részbirtokos a Vigyázó család is. Adásvételek történtek, illetve a Vigyázó család birtokának egy részét a Montág családnak adta bérbe. 1930 táján a Kövér Szobotka, Somich, Keszlerffy és Gottesch családoknak volt itt majorüzeme részben bérlet, részben saját tulajdon formájában. A Szobotka Pál tulajdonát képező 593 kh-as ingatlant 1940-ben a csehországi Bata cég megvásárolta, hogy létrehozza itt a Martfűi Cikta Cipőgyárat. Az építkezés 1941-ben kezdődött meg és 1942-ben már meg is indult a termelés. Martfűpuszta ekkor közigazgatásilag Tiszaföldvár községhez és a Tiszai alsójáráshoz tartozott.

1942-ben a még csak részlegesen elkészült cipőgyárat hadiüzemmé nyilvánították. A Cseh protektorátusból érkezett cseh munkások azonban a háború vége felé szabotázsokat szerveztek, a nyersanyaghiányra hivatkozva akadályozni igyekeztek a folyamatos termelést. A hadiszállítmányokkal megrakott vagonokat pedig többször az ellenkező irányba indították. Ennek ellenére a gyár termelése csak 1944. október 6-án állt le, amikor a szovjet csapatok már Martfűt megközelítették. Ekkor hajtották végre az üzem kiürítését és elrendelték a gyár felrobbantását. Haering Károly mérnök vezetésével azonban egy öttős csoport megakadályozta, hogy a visszavonuló magyar és német csapatok az üzemet felrobbantsák. A cipőgyár mégis súlyos károkat szenvedett, mivel október 7-én a Tisza-parti raktárat bombatalálat érte és leégett az I. számú duplacsarnok a cipőraktárral együtt. Ezenkívül sok gép és egyéb berendezés is súlyosan megrongálódott.

A szovjet hadsereg 1944.október 8-án, délután foglalta el Martfüt. Az 1945-ös földreform végrehajtásakor a lakosság követelését elutasítva a cipőgyárhoz tartozó 500 holdas területet nem osztották fel. A gyárat gyorsan helyreállították, melyet 1949-ben Cipőipari Nemzeti Vállalat néven államosítottak. Ezzel egyidejűleg megkezdődött Martfű községgé szervezése is. 1949. november 2-án a tiszaföldvári képviselőtestület rendkívüli közgyűlése tudomásul vette a belügyminiszter és az alispán rendeletét, melynek értelmében Martfű 3349 kh területtel és 1447 lakossal önállóközséggé alakult. 1950. október 22-én megválasztották a községi tanács tagjait, melynek első elnöke B. Hegyes János lett. Az önállóvá válás nehézségeire jellemző, hogy kezdetben a községi tanács a vasútállomás melletti általános iskolában működött. A tanácsháza épülete csak 1951. július 8-ra készült el.

Az 1956-os forradalom idején a Martfűi Tisza Cipőgyár, mint a megye egyik legjelentősebb ipari üzeme, fontos események színhelye volt. A munkások a gyár udvarán lévő szovjet emlékművet már október 26-án lerombolták, majd megalakították a munkástanácsot. Gyárőrséget is szerveztek, hogy a készletek széthordását megakadályozzák. Marosfalvi Ernő és Debreceni Béla, a Martfűi munkástanács vezetői felvették a kapcsolatot a Szolnok Megyei Forradalmi Bizottsággal. A gyár üzemi lapjában és a környező községekben tartott népgyűléseken ismertették a megyei forradalmi bizottság és a cipógyári munkástanács követeléseit. A martfűi munkások 1956. november 24-25-én és december 11-12-én a Budapesti Központi Munkástanács felhívásához csatlakozva sztrájkkal tiltakoztak a forradalom vérbefojtása és a Kádár kormány intézkedései ellen. 1957 januárjában a karhatalmisták csak a vezetők letartóztatásával és tömeges megfélemlítések, fizikai bántalmazások eszközével tudták az újabb munkabeszüntetéseket megakadályozni.

Martfű korszerű infrastruktúrája az 1950-es, 60-as években kezdett kialakulni, melynek eredményeként 1970-ben a Szolnok Megyei Tanács nagyközségi rangra emelte a települést. 1989-ben pedig elsősorban térségi szervező funkciója és fejlett ipara miatt várossá nyilvánították Martfűt.

forrás Martfű városa