Lajoskomárom
Nagyközség.
Megye: Fejér megye.
Közép-Dunántúl régió.
Enyingi kistérség.
Lakosok száma: 2264.
Lakások száma: 892.
Terület: 7567 hektár.
Telefon körzetszám: 25.
Irányítószám: 8136.
Lajoskomárom nagyközség Fejér megyében, az Enyingi kistérségben.
Fekvése
Története
Lajoskomárom község hazánk egyik legfiatalabb községe. A 18. század végén még egy hatalmas, sűrűn benőtt erdő terült el a mai Lajoskomárom helyén.Ezt a területet az enyingi székhelyű Batthyány család birtokolta, akinek Mezőkomáromban is voltak birtokai, s Lajoskomáromot, azzal a szándékkal hozta létre, hogy viszonylag hatalmas átmérőjű földjeit gazdaságosabban meg tudja műveltetni jobbágyaival. Ezért herceg Batthyány Lajos egy országos körlevelet tett közzé, jófajta kedvezményeket ígérve az ide letelepülni szándékozóknak. A földesurat szolgáló betelepülők 1803-ban kezdték megszállni a kijelölt területeket; ezért a fentiek szerint telepített község a Lajoskomárom nevet kapta. Az ozorai úttól nyugatra elterülő földterület már nem Lajos hűbérúré, hanem öccséé, Fülöpé volt, ezért ez a terület a Fülöp-hegy nevet kapta. Ide szőlőt telepítettek, amely mind a mai napig művelés alatt áll, sőt kellemes kikapcsolódást nyújt a pincesori séta az ide látogatóknak.
A Batthyány család Lajoskomárom házhelyeit főúri rangjának megfelelően a "H" betű alakjában jelölte ki. Itt kaptak egy kis magyar hold területű házhelyeket, szessziót, páskomot, szőlőföldet az ország minden tájáról érkezők; svábok, tótok és magyarok, sváb többséggel. Az itt lakók már a 19. század végén megalapozták szakmai hírnevüket az állattenyésztés és a növénytermesztés területén, és a 20. század első harmadában -az országban először -önsegélyező egyesület alakult a termelők között, egymás kárainak enyhítésére.A falu címerét és zászlaját 1993-ban készítették, amely a három felekezetre, és a mezőgazdaság túlsúlyára utal.
A falu mély talajvizű löszös síkságon fekszik, a löszréteg vízi hordalékra és homokos, agyagos pliocén rétegekre épült. Vizei a hátakat határoló asszóvölgyben futnak, a felesleges csapadékvizet a község déli határán átfolyó Kutas-ér vezeti le. A patakon 1879-ben hozták létre az első tavat, melynek zsilipjét 1880-ban készítették el. A kútvölgyi tó nyugati részén jelölték ki 1879-ben a kenderáztató helyet, a többi részén a lovakat úsztatták. 1941-ben kérte Hahn János, hogy újabb halastavat hozhasson létre. Ma öt horgásztó szolgálja a szabadidős tevékenységet. A Kutasi tavon az 1931-ben az elhatározott leeresztés és tisztítás kapcsán 1932-ben strandfürdőt alakítottak ki. Ekkor természetesen a kenderáztatás megszűnt. A strand kialakítását a község jegyzője igen jó megfigyeléssel indokolta: "A községnek közfürdője nincs, így évente a nyári időszakban valóságos népvándorlás indul meg a Balaton felé, hogy ott felüdüljenek. A Kutasi tó hozzáférhetőségénél, pormentes, vadregényes fekvésénél fogva egy közfürdő létesítésére rendkívül alkalmas." A Kutasi hidat 1878-ban áthelyezték, majd a strand építésekor újjáépítették. A határban talált hévízforrás még kiaknázásra vár, nagy reményeket fűznek hozzá a községbeliek.
Az I. világháború után, a lakosság a temető felé vezető út mentén gesztenyefákat telepített, a háborúban elesett lajoskomáromi emberek emlékére. Minden áldozatnak egy-egy fát ültettek. Ez lett a gesztenyefasor, ide épült az óvoda majd később az iskola is, amely előtte a háború előtti egyházi iskolák különféle épületeiben szétszórva működött. Ha tovább sétálunk a fasorban, a temetőbe érünk. Itt találjuk az 1991-ben áthelyezett – a védett Gesztenye fasor háromszögébe- emlékparkot, amelyben az I., és II. világháború, valamint az 1956-os hősi halottak emlékoszlopát állították fel. Az első világháborúban 80, a másodikban 88, az 1956.os forradalomban egy lajoskomáromi személy vesztette életét.
Lajoskomáromnak hátrányos a közlekedés-földrajzi adottsága: csak alacsonyabb rendű közúton érhető el, illetve a 64-es számú főközlekedési úthoz bekötőúttal csatlakozik, annak ellenére, hogy a község mindenkori vezetése igen erősen szorgalmazott minden közelebbi vasútépítést. 1891-ben például nagy részvényvásárlást ígértek, ha a Veszprém-Enying-Dombóvár között tervezett helyiérdekű vasút megépül, és az a község határát érinti. Ez a terv azonban az uradalom tiltakozásán megbukott. Vasútvonal tehát nem érinti a községet.
A falu három temploma közül az evangélikus épült fel elsőként, 1817-1822 között a hívek erejével. Ezt az épületet 1911-ben 1967-ben, majd 1999-ben renoválták. A templom 400 férőhelyes. A harangokat az I. világháború idején beolvasztották. Helyettük 1922-ben készültek az új harangok. Az evangélikus templom orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Oltárképe Jézust a Gecsemáné kertben ábrázolja.
Az órapárkányos, hagymasisakos tornyú református templom 1912-ben épült. Harangjait az I. világháborúban szintén beolvasztották, és 1924-ben illetve 1929-ben öntöttek új harangot.A falu római katolikus templomát Hornig Károly költségén építették. Alapkövét 1900. június 13-án helyezték el, a harangokat és az új templomot 1901-ben áldották meg. Az orgonát a püspök támogatásával a hívek vásárolták. A templomot 1943-ban, majd 2000-ben tatarozták.
Lajoskomáromnak napjainkban 2493 lakója van ebből 550fő Középbogárdon, 54fő pedig Sáripusztán él, többségük a mezőgazdaságban dolgozik, ám egyre többen kényszerülnek az iparban elhelyezkedni.
A falu -szemre és lélekre kellemes benyomást téve-, széles utcáival, ápolt parkjaival és örökzöldjeivel rendkívül látványos,. Közbiztonsága jó, szolgáltatásai magas színvonalúak, a Balatonhoz való viszonylagos közelsége, az egykori melegvizes fürdő lehetőség szerinti újraindítása, és a környezetében kialakítandó szabadidős park egy vonzó idegenforgalmi hely lehetőségét hordozza magában." A hivatalos honlapról idézve.
Nevezetességei
A lajoskomáromi honlapon "gyógyfürdő" megnevezés található. De ez csak a polgármester fejében létezik, terv szinten. Eddig még egy pohár vizet sem tudtak felmutatni.
