Kőröstetétlen

telefon körzetszám:

lakosság:

875 fő

terület:

3265 km²

Község.
Megye: Pest megye.
Budapest-Közép-Dunavidék régió.
Ceglédi kistérség.
Lakosok száma: 875.
Lakások száma: 360.
Terület: 3265 hektár.
Telefon körzetszám: 53.
Irányítószám: 2745.

Kőröstetétlen község Pest megyében, a Ceglédi kistérségben.

Fekvése

Az alábbi írást, melyet a Hazafias Népfront Cegléd Járási Bizottsága adta közre(felelős kiadó: Zsemlye János),1972-ben. Pár lapos brossúrára emlékeztető, gépírásos anyagban,(legalábbis, ami hozzám került). Mindösszesen 300 példányban jelent meg. Az adatgyűjtés, öszerendezése és a megírása PATAKI FERENC érdeme. Pontos címe és alcíme: ADALÉKOK KŐRÖSTETÉTLEN KÖZSÉG TÖRTÉNETÉHEZ.(az Árpád-halom története)Az írást szószerinti másolatban közlöm, mely a következő:

Kőröstetétlen község történetét keresve kevés forrásanyagot találunk. Az első okleveles emlékeink a XV.század második feléből való, itt is szerény nyomokat találunk Tetétlenről, a Cegléd és Nyársapát közötti határvillongások, pereskedések anyagában. Ezt megelőzőleg Anonymus III Béla király jegyzője említi Tetétlent a "Gesta Hungarórum" c. munkájában: "Árpád vezér és nemesei pedig a Zagyva vizétől megindulva, egész seregökkel táborba szállnak a Tetétlen-hegy mellett a Tiszáig, azután a Tisza partján menének Alpár homokjához..."A honfoglalás utáni időkben a magyar nép birtokba vette a Duna-Tisza közét,s a mocsaraktól, lápoktól körül vett halmokon a kis települések (faluk) százait teremtette meg.

Ilyen téli-szállás rendszeű település volt Tetétlen is, mely először 1091-ben pusztulhatott el, amikor a kunok átkelve a Tiszán Ceglédig minden települést elpusztítottak. Második és végleges pusztulás 1241-42-ben következett be, először Kötöny királyuk meggyilkolásáért a kunok pusztították el a vidéket, majd több mint egy évig a tatárok dúltak, fosztogattak. A környék a tatárjárás előtti sűrű lakottságát bizonyítja, hogy Cegléd 1368-as határjárásában - a várotól keletre - több elpusztult falu templomának romjait említik meg. Tetétlent nem találjuk közöttük, a szörnyű pusztulás még a nyomát is eltüntethette a falunak. Ha e határjárás iratait Bártfai Szabó László kitűnő munkája nyomán (Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp.1938) áttanulmányozzuk, azt látjuk, hogy Tetétlen határa Cegléd területére esett. 1368 szeptember 07-i bejárás és határmegjelölés szerint Cegléd keleti határa Tószeg falu földjével volt határos, s a határjelként említett Feketehalom és Szentlászló halma Tetétlentől keletre feküdt, a jenői tiszai rév út felett.A határjárás után, illetve annak következményeként megindult a hosszú birtokper Cegléd új birtokosai, a klarissza apácák és a környékbeli földesurak, főleg a szomszéd Nyársapát földesura, valamint Vezsenyi László, királyi főtisztviselő - Abony, Paládics, Tószeg birtokosa - és utódaik között.Nyársapát birtokosa a XIV század második felétől a Nyársapáti-család, akik a szomszédos Tetétlent is birtokolták. 1465 májusában megtartott határjáráson Nyársapáti László és György Fekete-halomnál és Szentlászló-halomnál ellent mondtak. Fltehetően a ceglédi apácák (Budán laktak) nem fogadták el az ellentmondást, mert 1466 tavaszán Vezsenyi László özvegye, több birtokossal - köztük Nyársapáti Györggyel - szövetkezve, erőszakkal visszafoglalták a Fekete-halom pusztát. A Budai káptalan az apácák panaszára megvizsgálta a támadást, s a királynak küldött jelentésében először szerepelt Tetétlen neve, mivel az erőszakos visszafoglalásban tetétleni jobbágyok is fegyveresen vettek részt. A végsőkig kiélezett állapoton a hatóság úgy próbált enyhíteni, hogy még ez év okóberében az esztergomi érsek közbejárására, az apácákat és Nyársapáti Györgyöt a király előtt kibékítették, s birtokait Nyársapáti György visszakapta.

Az összetűzések ezek után sem értek véget. 1476 július 28-án kelt oklevelében azt olvashatjuk, hogy Pest megye szolgabírái jelentik Mátyás királynak, hogy Dabasi András szolgabíró vizsgálatot tartott, s igaznak találta az óbudai apácák panaszát, mely szerint az elmúlt év Szentgyörgy-napja körül Nyársapáti György udvarmestere Éliás, tetétleni embereivel lekszáltatta Palásta-réte nevű kaszálóját. Ez már második oklevél, melyben Tetétlen neve szerepel.

II.

Nyárapáti György hamarosan meghalt, fia nem lévén; birtokait leanya Klára örökölte, kit Jakchy János vett feleségül. Klára asszony hamar megözvegyült, s 1504-ben 135 Ft összegű kölcsönért zálogba adta birtokait - Tetétlent is - Werbőczy Istvánnak, olyan kikötéssel, hogy ha a kölcsönt szeptember 29-ig nem fizeti vissza, a birtokok Werbőczi tulajdonába mennek át.Nincs arra adatunk, hogy az elzálogosítás után rögtön, vagy csak később került Tetétlen Werbőczy kezére, de II Lajos 1522-ben , amikor Werbőczy fiának, Imrének testi gyengesége miatt leányait erősíti meg birtokaiban, a birtok felsorolásában Tetétlent is említi.A hirhedt birtokszerző Werbőczy is pénzhiányban lehetett, mert 1535 január 29-én Budán kelt oklevél arról tanúsít, hogy Werbőczy István 200 Ft-t kölcsönvett Mártonosi P.Gergely királyi udvarmestertől, amit húsvétra igért visszafizetni. Ha nem tudná, az udvarmester elfoglalhatja zálogul Tetétleni birtokát Külső-Szolnok megyében.Tetétlen a Werbőczy család leány-ágán öröklődött tovább. 1564 január 31-én kelt oklevélben azt olvassuk, hogy Borsiban lévő udvarházban Henye Miklósné két lánya: Margit (aki továbbiakban Zeleméri Miklósné) és Borbála előtt úgy rendelkezett, hogy nagyapjától , Werbőczi Istvántól örökölt birtokait - köztük Nyársapátot és Tetétlent - férjére és annak örököseire hagyja. Ez a birtoklás azonban nem zavartalan. Miksa császár 1567 szeptember 7-én kelt rendeletében meghagyta Forgách Simon egri várnagynak, hogy Tetétlen és Nyársapát birtokokat Henye Mikós nejének és lányának, Margitnak, Zeleméri Miklósnénak adja vissza haladéktalanul.

Mivel Tetétlen neve nem szerepel a váci püspöki tizedösszeírásban, nem szerepel továbbá a XVI.századi megyei összeírásokban, sem a török defterek kimutatásaiban; feltehetően a tetétleni határban elszórtan élő néhány pásztor behúzódott, bemenekült a közeli falvakba, vagy mezővárosokba, így Tetétlen a XVIII.század elején már teljesen néptelen...

III.

A Zeleméri család férfi ága a XVI.század végén kihalt, Zeleméri Miklós lánya Borbála, Lorántffy Mihályhoz ment feleségül. Leányuk Lórántffy Zsuzsanna és Rákóczi György 1616-ban történt házasságkötésekor kerül Tetétlen a Rákócziak birtokába.1625-ben Rákóczi György Nyársapátot - feltehetően Tetétlent is - zálogba, árendába adja Kőrös városának kettő évre. Az adományozás Ónod városban történt.1690-es összeíráskor Tetétlen az elpusztult települések között szerepelt, nagyobb része Rákóczi birtok, kisebb része Forgách grófoké volt. Rákóczi birtokot 1711-ig Vay Ádám birtokolta, zálog címén. A szabadságharc bukása után Tetétlen puszta fele gróf Aspremont családé, másik fele az államé lett. Mindkét részt továbbra is Körös város bérelte. A kincstár s tetétleni határ egy részét eladta Csikvári Kalocsa Ádámnak, aki 1740-ben utód nélkül halt meg, ekkor a birtok 1741-től Halász Jánosé lett. Az állami rész negyedrészét Beretvás István vette, majd 1788-ban Farkas Sándorné (Beretvás Ilona) szerzi meg a Beretvás birtok egy részét.Gróf Aspermont Góber Jánostól Tetétlen felét 1795-ben Kőrös város ismét zálogba vette, majd 1818-ban megvásárolta örökre az Aspremont és Frogách család birtokait.Ekkor az alábbi dűlők voltak Tetétlenen: Felső-Tetétlen: Halász-,Farkas-,Kalocsa-dűlők, Alsó Tetétlenen: Csárdás-, Kecskés-, Szikes-,Homok-, Kis-Pengyom-, Nagy-Pengyom-dűlők.

IV.

1851 őszén, ezen a tájon szekerezett halhatatlan költőnk Arany János, Szalontáról Kőrös felé.Voinovich Géza, Arany életrajzírója szerint három napiog tartott az út. Vezseny községben Ádám Mihály református lelkésznél pihentek meg éjszakára. Harmadnap - egész nap esett az őszi eső - a tetétleni csárdánál megpihent, a halomról szóló mondákat meghallgatta.

A tetétleni halmon c. költeményét csak 1855-ben írta, amikor ezen a tavaszon néhány tanártársával kirándult Tanárky Gedeon birtokára. Tanárky Gedeon 1848-ban Kőrös város országgyűlési képviselője volt és kormányt Debrecenbe is követte. Világos után haditörvényszék elé állították, de 1850-ben kegyelmet kapott. 1861-től újra Kőrös képviselője, majd a kiegyezés után Eötvös József felkérésére, államtitkár lett.Tanárky tanyáján ismét meghallgathatja Arany, a Halomról szóló mondákat. Ekkor nagyon sokat foglalkozott az ősmagyar eposz tervével, a halomtól és mondától ihletet kapott. Lelki szemeivel szinte látta Árpádot, látta a tábort és csak a szomszéd község kanászának "mulatása" zökkentette vissza a valóságba.

A TETÉTLENI HALMON

Még áll a domb, s én állok a felettJátszik velem bűbájos képzeletCsekély a domb alig emelkedőOrmán csak, fű nem bérc fenyve nő.Csak mintha szélfiak szeszélyeEkkor magát mulatta volna véle.Midőn a porba játszván, mint szokottFövényből a pusztán csibét rakott.Vagy mintha ember hányta volna nem rég...Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!Hogy éppen e halmon verette sátrátHonunk szerzője, diadalmas Árpád!Innen tekinte szét uralkodóSzemekkel, a vitéz honalkotóLe a Tiszáig, melyen túl amaBereg sötétül, a táj karamaS le Alpárnak, hol kevély ZalánFöldönfutóvá lesz...holnap talán!Ma még a zászló mind nyelére függ,Ma még a harclovat békozza nyüg.Békén legelnek a halom körülRopogva, mint láng, mely avarba dűlEgy ménes ez, egész a látókörigHol a nap fénye játszva megtörik.Csúcsos süveggel a tengernyi sátrakElszórva mindett, s a dali bátrak,Mint köpüből a méh, ha rajt ereszt,Körül dongják a szellős ereszt.Itt ősi dal zeng bujdosó CsabárulBús vigalomba a szív öble fájulOtt kancatejnél, mely borrá megerjed,Harsány mulatság nyers lámája gerjed.Míg ösztörű fán egy-egy vizsga kémFügg, mint árbócz felett hajós legény,Vagy egy vezér hadnak pásztoraVágtat, s nyomán föl kel a föld pora.Megszólal egy kürt napnyugta feléCsatára hívó - ez lesz Lehelé.Nem, nem, - csak szomszéd Abony, TörtelKanásza mulatá magát a kürttel.Gulyát növel a tábor helye, s őkAlusznak régen a honkeresők.De te virulj lábuk nyomán TetétlenBársony füvet, sarjut tenyéssz a réten.Hogy a kaszás, ha egymást sarkalá,Kövér rend dűljön a csapás alá.Terhes kalászok habzó aranyaBorítsa földed, - csinos tanyaMely ott fehérlik a zöld fasor megettHordjon magán jól léti bélyeget;Körözze mindég színtelen majorságHogy lássa hasznát isten, ember ország.És álljon a domb a múltak jele,Kímélve bánjon a vész is vele.

Egy másik tetétleni tanyára is ki-kijárt Arany János. Deák József tanártársa ki előzőleg nevelő volt Inárcsi Farkas Eleknél, a költő és Szilágyi Sándor gykran hívta Farkasék tanyájára. Itt ismerte meg s költő az öreg gulyást, Csonka Mártont, ki még Farkas Elek nagyapjánál kezdte a szolgálatot. Elbeszélgetett s költő a vén gulyással, ki magát százévesnek mondta, s "A vén gulyás" c. költeményében halhatatlanná tette. Idézzünk néhány sort a tetétleni múltat idéző költeményből:

A vén gulyás

Egy pohár bor a kezébenBora elfoly, keze reszketVén gulyás ül a karosszékenMúlt időkre emlékeztet...

Hosszú évsor nyoja vállát,Százesztendőt emlegetnekElég volna hagyománynakElég volna történetnek.