Köröstarcsa
Község.
Megye: Békés megye.
Dél-Alföld régió.
Békési kistérség.
Lakosok száma: 2718.
Lakások száma: 1250.
Terület: 6280 hektár.
Telefon körzetszám: 66.
Irányítószám: 5622.
Köröstarcsa község Békés megye Békési kistérségében.
Fekvése
Köröstarcsa a Dél-Alföldön, Békés megyében, Mezőberénytől 7 km-re található. A község a Kettős-Körös partján fekszik. Szomszédos települések: Mezőberény, Csárdaszállás, Körösladány.
Története
Egykori halászfalu. A község nevét 1221-ben említik először ( a Váradi Regestrum ). 1400-ban megyegyűlést is tartottak itt. 1500-ban egy Veér nevű földbirtokos udvarházat építtetett ( mai polgármesteri hivatal ), majd a község a török uralom alatt elpusztult, s csak 1700-ban épült újra. A 18-19.-ik században többször pusztított a kolera és a pestis.Az első híd 1880-ban épült. 1881-ben hatalmas árvíz pusztított.1944 októberében a németek legelőnek használták a Csorda legelőt(gerebcsény rész ), majd 6-án a szovjet páncélosok felszabadították a községet.A református templom 1794-96 között épült a kecskeméti Fischer Ágoston által. Tűzfigyelő tornyát 1859-ben egy emelettel megtoldották és körfolyosóval látták el. A templomkertet 1894-ben kerítették körül.1728-ban volt Köröstarcsa-Körösladány határjelző pere, ahol a Vén Márkus, mint hamis tanú szerepelt: Arany János: A hamis tanú.A Paprév-paperdeji részen szentkép volt felállítva – írja 1867-ben a jegyző.
Nevezetességei
1992 óta minden évben itt kerül megrendezésre a Megyei Amatőr Művészeti Fesztivál, amelyen számos ismert előadó és híres együttes lépett már fel.Körös-Tarcsa veszedelme
Békés megy egyik erőteljes erőteljes községének, Körös-Tarcsának életében örökké gyászos emlékezetű lesz az 1881-ik év március 14-ik napja. Az előző napokban folyvást tartott meleg esőzések , melyek többször nyári záporhoz hasonlítottak, rohamosan emelkedő áradásba hozták a Körös folyókat s március 13-án Körös-Tarcsa határában a víz eddig soha nem tapasztalt magasságot ért el, annyira, hogy az ár ostromával mindenkor sikeresen küzdött, s ahhoz az idén is jól elkészült lakosság aggodalommal tekintett a tavaszi napokban elmaradhatatlan vihar kitörése elé, mely egyedül a község védekezésére utalt 12 kilométer hosszú védgátvonal fenntarthatását ily rendkívüli vízállás mellett kétségessé teendi.A vihar március 13-án délután kitört, este már valóságos orkánná vadult. A lakosság újult erővel fogott a küzdelmessé vált munkához, de az éjszakai vihar által a mérföldnyi szélességű árterületről roppant erővel felcsapó hullámverések miatt a védelem végre lehetetlenné vált, a gátvonal koronáit több helyen elmosta a hullám, s március 14-én 4 órakor, éjnek idején félrevert harang hangjai már az árvíz kitörését hirdették.E vészjel egyszersmind a Körös folyó védvonalának feladását, s az összes erőnek a községi körgát építésére való fordítását jelzé. A munkaképes lakosság elszántan vette föl az utolsó védelmi harc küzdelmét, mi alatt bent a nők és a gyermekek, a kétség keserűségének árjától borítottam, a magasabb helyekre való költözködés siralmas munkáját végezték.Óh, e költözködés közben is már oly szívet rázó volt a békében lakozott családtagok búcsúja, a szeretett tűzhelytől, pedig e búcsú még nem volt reménytelen! E költözködés útjára is oly sok könny hullott alá, pedig az az út nem a kedves emlékű és szép reményű otthon temetkezésének útja volt még.De e könnyek végül is előjelei lettek ama pusztító árnak, mely néhány óra múlva magának a községnek is legnagyobb részét elborította.Az elemekkel való küzdelem lehetetlenné vált; délután öt óra felé hármas harang vészjelzése hirdeté, hogy az ár keresztül tört a községi körgáton is. A munkások futva siettek mielőbb eljutni családjukhoz, de a rohamosan terülő árvizet nem mindenik előzhette meg, sokan elvágatva lévén a hazatérés egyenes útjától, kerülő ösvényeken késő este érkezhettek vissza, s ekkor is kialudt tűzhelyüknek csak környékéhez, hogy családi életüknek ezen, már bírt, ígéretföldjére már soha többé be ne mehessenek.Néhány óra múlva s kivált a vészt követett reggelen iszonyú képe tárult fel a pusztulásnak. A határ nyolc tizedrészét, s ezen az évi termés reményét az árvíz hulláma fedte el. A községnek háromnegyed része, 431 ház elboríttatott. Ezeknek lakói részint a szomszéd Mező-Berénybe, részint itthon a magaslatokon épen maradt házakba menekültek, – itt a testvéri szeretetnek ölelő kebelére ugyan, de a mely ily körülmények között csak együtt sírni tudott, – vigasztalni képes nem lehetett; – részint a temető magaslatán keresték életük biztonságát.A lakosság megmenthette életét, de alig menthette ki házában őrzött vagyonát az árvíz temetőjéből, s kint a még nagyobb rohammal megtámadott tanyákról – melyek közül 210 csakhamar összeomlott – jószágait más határra űzte az ár, takarmányait szétszórta a viharkorbácsolta hullám.S így lett egy – bár lassú, de biztos haladásban volt s a fokozódó virágzás elé joggal tekinthetett alföldi magyar község 5000 lelket számlált lakosainak vagyoni állása, községi élete, egyházi s távol jövőre ellátott iskolai intézményeinek emelkedése, önhibáján kívül alapjában megrendítve, hogy ezen szorgalmas, takarékos, magyar szokásaiban, jellemében még romlatlan – s csaknem két századon át a jövő biztosításáért tenni,áldozni tudott boldog nép, néhány órai pusztítás miatt a szétzüllhetés nehéz sorsának nézzen elébe.Szomorú kilátás a jövőre, a jelen nehéz helyzetének még mindig bő forrású könnyein keresztül.De a remény, mely az isteni gondviselésbe vetett hit mellett az önbizalom erejéből és az emberbaráti szeretet részvétéből táplálja biztatásait, vigasztaló fényt derít a lesújtott szerencsétlenek szomorú helyzetének borulatára.Ő csász. És apostoli kir. Felsége volt az első, ki feléje a megmentés felemelő kezét nyújtotta,midőn magánpénztárából 2000 forint adományt utalványozni legkegyelmesebben méltóztatott.Mindjárt az első napokban siettek segélyükkel szomszéd és távolabbi községeink.Állam-kormányunk pedig az ínségesek rendszeres élelmezéséről folyvást atyailag gondoskodik.Ámde a romokból való kiépülhetésre, a jövő biztosítására nézve nem elég a lakosság önereje, mely hajlékának romjait még ma sem képes megközelíteni, s az ár elvonulása után is még sok ideig meg lesz fosztva a jövedelem forrásától. Itt is a munkás részvét lehet a jobb jövőnek egyik záloga.Emelje ki azért a szerencsétleneket a részvét a pusztulás romjai közül és segítse eljutni a szabadulás révpartjához; – hadd hirdesse a romok fölött megújult élet a részvét alkotó erejének dicsőségét, s ezrek és ezrek szívében élessze föl, a nemzetségről nemzetségre átöröklő hála legnemesebb áldozatát!!
Forrás: Zsilinszky Mihály – Részvét a körösvölgyi árvízkárosultak javára (1881)
Híres emberek
- Itt született 1824-ben Szabó Károly történész, akiről a helyi művelődési házat is elnevezték.
Békés vármegye több jeles családot adott Erdélynek, kik többnyire a török hódoltság terjedése alkalmával húzódtak a téres alföldről Erdély békésebb völgyei közé. Ilyen volt a Körös-tarcsai Véér család is, mely régebben Muronynak neveztetett s első ismeretes őse Murony Jakab 1449-ben élt. Ennek lehetett fia Véér András, kinek 1473-ból egy magyar nyelven írt nyugtája maradt fenn, mely az 1833-ik évi Tud. Gyűjteményben közzététetett. E Véér András, mint Szilágyi Erzsébetnek, a király anyjának udvarmestere kapta adományba a körös-tarcsai birtokot Mátyás királytól, s abba a budai káptalan által be is iktattatott. 1478-ban pallosjogot is nyert.A család a XVI. Században Véér Mihály által szakadt Erdélybe, s ott azóta mai napig a főurak között foglalt helyet, s Erdély legelső családjaival házasodott össze u. m. a Kornis, Bánffy, Torma Teleki, Apor, Gálfalvi, stb. stb. A híres első Teleki Mihálynak neje, a magyar hölgyek egyik legjelesebb példányképe, Véér Judit volt.E családból született ama kitűnő férfiú is, kinek arcképét, s rövid életrajzát e lap t. olvasóinak is ezúttal bemutatni szándékozom. Körös-tarcsai Véér Farkas egyike volt azoknak, kikre Erdélyország és fiai mindig szeretettel és büszkén fognak visszatekinteni mindaddig míg polgári szabadság és alkotmányosság iránt fogékonyság lesz keblükben. -1799-ben született, atyja Véér György, édes anyja osdolai gróf Kun Rozália volt iskoláit s jogi tanulmányait a kolozsvári református főiskolában végezte, s aztán Marosvásárhelyre ment a kir. Táblára kancellistának , itt letette a jogi cenzurákat s aztán a vármegyei életbe vonult. Már fiatal korában kitünt éles esze, erős itélő tehetsége s szilárd jelleme által. Családja Belső-Szolnok vármegyében bírt Törpény, Alsó-Gyékényes, Sófalva, Kodor stb. helységekben; ez utóbbiban van a család sírboltja is, ő maga azonban állandólag Sófalván lakott. Midőn 1830-ban, Erdélyben is mozogni kezdtek s Széchenyi zúgó hangjai az erdélyiekre is élénkebb hatással kezdtek lenni, különösen négy vármegye központján gyúlt fel a világosság – Kolozsvárt, hol b. Wesselényi Miklós, Nagy-Enyeden, hol Szász Károly és b. Kemény Dénes, Maros-Vásárhelyt, hol b. Kemény Pál s aztán a székely urak és Déésen, hol Véér Farkas állott az alkotmányos párt élén. Véér Farkas első felléptével feltűnt, mint jeles szónok s 1830-ban a vármegye gyűlésén ő indítványozta, hogy a törvények ellenére kívánt újoncozást meg kell tagadni, hallatlan merészség volt abban az időben, minden ismerőse megrémült s rokonai még az elfogatástól is féltették, annyival inkább, mert nemcsak hogy vármegyéje elfogadta az indítványt, de magáévá tette az ország minden szabadelvű vármegyéje a Felséges főkormányszék tanácsosainak nagy rémületére. De Véér Farkas itt nem állapodott meg, hanem csatlakozván a már említett férfiak társaságához, kik „Vándor patriótáknak” nevezték magokat, bejárták Kolozs, Alsó-Fehér, Küküllő vármegyét nem különben Maros és Udvarhely széket s itt a markalisokon és a társas körökben terjesztették az ország újjászületésének s az alkotmány teljes visszaállításának szükségességét és módozatait megvitatták. Véér Farkas ez idő óta az ország vezérférfiai közé számíttatott s vármegyéje már a legközelebbi 1834-iki országgyűlésre követévé választotta s követe is maradt vármegyéjének 1848-ig, mely idő alatt mindig a szabadelvűek pártjában harcolt, b. Wesselényi Miklós, b. Kemény Dénes, Szász Károly, gróf Teleky Domokos, gróf Teleki László, Pálffy János, gróf Bethlen János, gróf Gyulai Lajos, gróf Rédei János, Antal Imre, Mikó Mihály s még oly sok derék hazafi társaságában.Az első minisztérium 1848-ban Belső-Szolnok vármegye főispánjává nevezte ki. Ezen év végén Urbán cs. tábornok elfogatta s lándzsás oláhokkal Kolozsvárra kísértette, de pár hét múlva Bem tábornok diadalai kiszabadították s ismét elfoglalta a székét. A forradalom után mint annyi jeles társa, ő is üldöztetett, aztán falusi magányába vonult és csak társadalmi úton vett részt a felejthetetlen gróf Mikó Imre társaságában az erdélyi muzeum-egylet, a gazdasági egylet és a kolozsvári nemzeti színház-egylet alapításában. 1861-ben ismét főispán, de csak egy évig; míg végre 1865-ben jobb jövő reményében újra vármegyéje főispáni székében látjuk az ősz férfiút, de már nem sokáig lobogott az egykor oly hatalmas élet fáklyája. 1867. március 24-én örökre elhamvadt. Véér Farkas magas, száraz ember volt, fiatal korában nagyon érdekesnek tartották; mint szónok eredeti s a maga nemében mondhatni páratlan volt. Rendkívül beható, éles boncoló és cáfoló tehetsége, mellyel ellenfeleit tönkreverte, félelmetes ellenné tették a vitatkozásban. Mély, tompa mellhangon kezdett szólani és csendesen, de aztán hangja emelkedett, terjedett s majdnem ezüstcsengésűvé vált.Magánéletében jó rokon és hű barát volt, kitűnő mezei gazda, rendtartó, vagyonos ember, családot nem alapított és így utódjai sem maradtak mások mint mi, hazája fiai, kik szerencsésnek nevezzük magunkat, hogy a gondviselés néha-néha oly jeles férfiakkal ékesíti sorainkat, mint a milyen volt Körös-tarcsai Véér Farkas.
Deák Farkas
Forrás: Zsilinszky Mihály – Részvét a körösvölgyi árvízkárosultak javára (1881)
