Szálláshelyek
Wellness hotelek
Vendéglátóhelyek
Fürdők
Települések
Események
Látnivalók
Múzeumok
Útvonaltervező
Fotógaléria
Fotó feltöltése
Ajánló
Ismertető
Szállásadóknak


Partnereink:


Kisigmánd

lakosság:
523 fő
terület:
1314 km2


Község.
Megye: Komárom-Esztergom megye.
Közép-Dunántúl régió.
Komáromi kistérség.
Lakosok száma: 523.
Lakások száma: 203.
Terület: 1314 hektár.
Irányítószám: 2948.

Kisigmánd község Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi kistérségben.

Fekvése

A megye észak-nyugati sarkában, a komáromi kisrégió déli határánál, Komárom városától 15 km-re található. Az M1-es vonalvezetésével megegyezik a közigazgatási határvonala. Az autópálya lejárójától a 13. számú útvonalon érhető el, attól kb. 2 km távolságra. A legközelebbi vasútvonal a Bábolna-Nagyigmánd vasútállomásnál a Komárom-Székesfehérvár vasútvonalon érhető el, ami a falutól 4 km-re fekszik.

Története

A település elnevezése a birtokos család nevéből eredeztethető. Első okleveles említése 1440-1446 között ismert, Kyswygman, 1453-ban Kis-Wigman formában. A Kis-előtag Nagyigmándtól különbözteti meg. A jövevény Wigman nemzetség a 11. sz. elején kapott itt birtokot. Területén több római kori kőemlék került elő. 1935-ben kutatást végeztek a temetoben és a református sírok nagy részében, a halmot borító kőlapként elhelyezett, vagy fejfaként álló római dombormuveket, szarkofág- és sírkotöredékeket találtak. Feltételezések szerint a múlt századi szonyi "kőszedésekben" résztvett kisigmándiak hozhatták ide, sírjaik maradandóbbá tételére.

A 13. században a falu az Igmánd nemzetségé (1291-ben terra nobilium de Wygman - az Igmánd nemesek birtoka). A 14. század közepén pedig egy része a Hédervári család tulajdona. V László király zálogbirtokként a Rozgonyiaknak adományozta. 1500 körül a bajnai Both család szerzett itt birtokot, melynek tulajdonába 1511-ben Bakócz Tamás esztergomi érseket iktatták be. A török 1543-ban teljesen elpusztította a falut, melyet a 17. században református magyarokkal telepítették újra. Nemesi község volt. Református egyháza 1796-ban alakult. Műemlék jellegűvé nyilvánított temploma is ekkor épült, késobarokk stílusban. Tornyát 1914-ben kapta. 1809-ben a napóleoni háborúk hadműveleti területébe esett Kisigmánd és környéke. Ma is látható a franciák ellen emelt "Franciasánc". E korszak emlékét őrzi a Francia-kő földrajzi név is. (lsd.: Bana)

Az 1839. évi tagosítás után némely lakos birtokrésze egész Szentmihálypusztáig jutott ki, így e két puszta összeépült. 1848 után Kisigmándhoz csatolták Szentmihályt, melyet 1292-ben már villa Schentmihal alakban említettek. A középkorban Kisigmándnál jóval népesebb volt. A török korban elpusztult falu egykori hatalmas kiterjedését a felszínen látható maradványok (cserepek, kő- és téglatörmelékek a szántásban) bizonyítják. Elpusztult templomának köveiből építették fel Kisigmándon a római katolikus kápolnát 1820 és 1823 között. A főbejárat fölött márványtáblára vésett sorok ismertetik a kápolna történetét.

A községnek 1848-ban a hozzátartozó Szentmihály-, Ghyczy-, Thaly- és Ujpusztával együtt 653 lakosa volt, közülük 148 katolikus, 476 református és 29 zsidó vallású. 1851-ben Esztergom vármegyéhez csatolták. 1864-től újra Komárom vármegyéhez, annak gesztesi járásához tartozik. 1926-tól nagyközség. Ugyanebben az évben megtörtént a faluban a villamoshálózat részleges kiépítése. A község háza 1938-ban épült. A helyi milleniumi ünnepségek keretében 1896-ban Szentmihálypuszta birtokosai egy-egy fát ültettek a hét vezér emlékére. Az Arpádot jelképezo fa gyökerei között egy palackba üzenetet rejtettek és arra kérték ennek megtalálóját, hogy ültessen azon helyre új fákat s ezen irást tegye ismét az egyik fa töve alá.

Az 1. világháborúban 80 fő vett részt, ebbol 31 halt meg. Emlékükre a Ghyczy-család az 1930-as évek elején emlékmuvet készíttetett, melyet egykori birtokukon, a katolikus kápolna mellett állítottak fel. A két háború között társadalmi élete szervezésnek indult. 1926-ban megalakult a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövészegylet és 1933-ban az Önkéntes Tuzoltó Egylet. Népkönyvtárát 1937-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. 1941 és 1943 között pedig 6 ún. ONCSA-ház épült. Kisigmánd gazdasági életében mindig is a mezogazdaság játszotta az uralkodó szerepet. A földek háromnegyede szántó volt, melyen nyolc középbirtokos, hét kisbirtokos ,és negyven törpebirtokos gazdálkodott. Allattenyésztése már a 19. század végén híres volt: ló, szarvasmarha, sertés és juh tenyésztésévei foglalkoztak.

Jelene

A 2. világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén. A kisigmándiak 1990-ben közadakozásból, Angyal Eszter tervei alapján II. világháborús emlékmuvet készíttettek, melyet a temetoben helyeztek el. 1946-ban Csémpusztát Kisigmándhoz csatolták, majd Nagyigmánd székhellyel mindkét község átcsatolásával, 1971. április 1-jei hatállyal községi közös tanács alakult.

1990-ben lett újra önálló község. 1984-től - 1988-ig Komárom közigazgatási vonzáskörzetéhez tartozott. Kisigmánd külterületi lakott helye Ujpuszta, mely már a 15. század környékén betelepült. A törökdúlás utáni újratelepítéskor a Ghyczy-család tulajdonába került. Kisigmándon 1892-ben egytantermes Községi Elemi Népiskola alakult. A szentmihálypusztai Allami Elemi Népiskola pedig 1927-ben létesült.

A Nagyigmánddal történt 1971-es egyesítés óta sem iskolája, sem óvodája nincs a falunak. A gyerekek a nagyigmándi általános iskolába és óvodába járnak. Az 1930-as években 3 könyvtára is volt: a Községi Könyvtár 42, a Földműves Szakkönyvtár 37 és az iskolában működő Ifjúsági Könyvtár 82 kötettel. A könyvtár az 1970-es években megszűnt Épületében jelenleg a közösségi ház működik, az ifjúsági klubbal. A falunak már 1948-ban megépült a sportpályája. 1992-ben öltözőt és konditermet építettek hozzá, 1997-98-ban pedig pályafelújítást végeztek, melynek eredményeként a szabványos pályát alakítottak ki. A szervezett keretek közti sportolási lehetőségeket az 1991-ben megalakult Kisigmándi Sportkör biztosítja a lakosok számára.

A mezőgazdaságot a helyi "Harcos" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irányította, mely 1980-ban a nagyigmándi termelőszövetkezethez került. A rendszerváltás után szövetkezetté alakult. Legjelentősebb gazdasági társasága a FEMTECH Fémszerkezetgyártó-, Szerelő- és Szolgáltató Kft. Legfontosabb vállalkozása a kisigmándi sertéstelep, valamint Újpusztán a Komáromi Agrár Rt. szarvasmarha-tehenészete. Ez utóbbi központi épülete a 19. századan épült Ghyczy-kastély.

A rendszerváltás után az önkormányzat nagy erőfeszítéseket tett az infrastrukturális elmaradottság felszámolása érdekében. Ennek köszönhetően az utak burkoltak, 1991-ben a lakások 90 százalékát rákapcsolták a kábeltelevíziós hálózatra. 1993-ben kiépült a digitális telefonhálózat, 1995-ben bevezették a vezetékes gázt. 1997-ben Nagyigmánddal közös beruházásként a csatornahálózat és a szennyvíztisztító megépítése szerepelt.

Irodalom

  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1907.
  • Számadó Emese: Komárom és térsége (CEBA Magyarország kisrégiói Veresegyház, 1998) ISBN 963 9889 00 1 Ö

Nevezetességei

  • Református templom (kés barokk stílus),
  • Római katolikus kápolna,
  • Milkovich kúria,
  • Ghyczy-kastély (Új puszta)

Külső hivatkozások

<!--* Kisigmánd Önkormányzatának honlapja-->
  • http://www.kisigmand.hu/
  • http://katalogus.gyaloglo.hu/telep.cgi?t=1476
  • http://www.valasztas.hu/nep97/nep97/e12036.htm
  • http://www.zielungarn.de/karte/kisigmand