Keresztéte

Község.
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Észak-Magyarország régió.
Encsi kistérség.
Lakosok száma: 32.
Lakások száma: 27.
Terület: 397 hektár.
Irányítószám: 3821.

Keresztéte törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton kb. 65 kilométerre északra.

Keresztéte törpefalu az Észak-Magyarországi Régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi, határmenti részén. Korábban az egykori történelmi Abaúj-Torna vármegyének volt a része, annak Tornai járásához tartozott. A Tornai domságban található község az Encsi kistérségben található, annak egyik legkisebb lélekszámú (30 fős) települése. Talán az egész megye legperiférikusabb helyzetű települése, közvetlenül határos közigazgatásilag a Szlovák Köztársasággal, a legközelebbi város távolsága legkevesebb 30 kilométerre található. Rendkívül rossz közlekedés-földrajzi helyzettel rendelkezik a település, egyúttal rendkívül rosszak az elérhetőségi mutatói is a kis községnek, vasárnap nem érinti egyáltalán autóbuszjárat, nem beszélve arról, hogy a legközelebbi vasútállomás is több, mint 35 kilométerre található (Encsen). Keresztéte mindig is periférikus helyzetű település volt, a történelmi Abaúj-, és Borsod vármegye határán helyezkedett el. A Tornai dombságban található termőföldek rendkívül gyenge minőségűek voltak, értékük nem haladta meg, csak a legritkább esetben a 10 AK értéket, ennek köszönhetően Keresztéte a történelem folyamán sem volt jelentős lélekszámú település. E mostoha természeti körülmények természetesen erősen megnehezítették a mindenkori gazdálkodás feltételeit, egyben azt, hogy e vidéken jelentősebb népességkoncentráció alkuljon ki. Ennek köszönhetően már a XIX. század végére beállt a mezőgazdaság eltartóképeségének, és a település lélekszámának optimális egyensúlyi állapota, mely egészen a XX. század közepéig stabil szinten maradt, és az, így általában 140- és 180 fő körüli szinten mozgott, de Keresztéte lélekszáma a történelem folyamán soha nem haladta meg a 200 főt. A településen említést érdemlő jelentősségű volt a méhészkedés jelentőssége, a méz felvevőpiaca főként a megyeszékhely, Kassa volt, de a környező települések lakói is ismerték a jó minőségű keresztétei mézet. Meghatározó jelentősségű volt továbbá a környező összefüggő erdőkből eredő gazdálkodás jelentőssége is. A település újkori történetében az első nagyobb csapást a Trianoni békediktátum jelentette, az új határokkal a megye perifériájára taszítódott, s egyúttal a régi kereskedelmi kapcsolatok is megszakadtak. A másik, sokkal jelentősebb hatást a mezőgazdaságban végbemenő kollektivizáláls jelentette 1948-tól, mely így a paraszti gazdálkodás alapjait jelentő termőföldet vette el a gazdálkodóktól. A másik ilyen döntés az 1972-ben, kormányrendeleti szintre emelkedett OTK (Országos településhálózat-fejlesztési Keretterv/Koncepció) jelentette, mely Keresztétét a nem fejlesztendő, funkció nélküli települések közé sorolta. A településen így még építési engedélyt sem lehetett kapni. Ennek köszönhetően a század közepétől megindult a rendkívül gyors elvándorlás, mely rohamos ütemű népességvesztést eredményezett a községben. Az elvándorlás kontraszelektív jellegét kell azonban kihangsúlyozni, mely így azt eredményezte, hogy a képzettebb, munkaképes korú népesség, valamint a település közösségének szellemi vezetői (az értelmiségiek) elvándoroltak Keresztétéről. Így a telpülésen a kilencvenes évek elejére, gyakorlatilag (nagyon kevés kivétellel) már csak nyugdíjas (65 éven felüli) korú népesség maradt. E folyamatnak köszönhetően Keresztéte 1960 és 1990 között, népességének csaknem 80%-át elveszítette, mára a kihalás szélére sodródott. Keresztéte része a "Hétközség" vidékének nevezett földrajzi-etnográfiai mikrorégiónak, a település a Krasznokvajdai körjegyzőség része is egyben. Keresztéte nem rendelkezik alapfokú ellátással, még rendszeresen nyitva tartó élelmiszrüzletet sem találunk. Ugyanakkor megjelent a falusi vendégfogadás, mint új funkció a településen, bár jelentőssége nem nagy, részben azért is, mert nem ismeretes a hazai turisták előtt a község. Keresztéte legfőbb érdekessége, látnivalója a településszerkezete, mely a XIX. század végi formájában máig teljesen megőrződött, változatlan maradt. Így a község egy (még!) élő skanzenhez hasonlítható, hiszen a lakóépületeknek 95%-át műemlék-jellegű parasztházak teszik ki. A megye egyik legszebb települése is egyben. A környéken jelentős az erdőségek aránya is. A községben néhány házat városi emberek vásároltak meg üdülés céljából. A lakosság döntő hányada római katolikus vallású. ((szerző: Tirpák László - tirpakl@yahoo.com))