Ibrány
Város.
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Észak-Alföld régió.
Ibrány-Nagyhalászi kistérség.
Lakosok száma: 6984.
Lakások száma: 2326.
Terület: 6048 hektár.
Telefon körzetszám: 42.
Irányítószám: 4484.
Ibrány jellegzetesen mezővárosias, alföldi település. A Tiszaháton, a Rétköz nyugati részén, a Tisza és a Lónyai-csatorna által határolt területen fekszik.
Településszerkezetét alapvetően természeti környezete határozta meg. A rétközi települések jellemzőjeként először csak a kiemelkedő szigeteken, dombokon telepedtek meg az emberek. A szájhagyomány szerint Ibrány 13 dombra épült. A Tisza szabályozása után a kevésbé magas helyekre is építkeztek, majd a dombok közötti mélyedések feltöltése, kiszáradása után a lapályokon is megindult a lakóházak építése. A hajdan különálló falurészek teljesen összeépültek, kialakítva egy sajátos, elnyújtott településszerkezetet.
Ma a településnek két alközpontja van. Itt található az intézmények, szolgáltató létesítmények többsége. A település 6042 hektáron fekszik. A századelőn még tanyás térség volt. Ma már csak két, belterületbe bevont tanyás jellegű része van: a Nagyerdő és a Nagytanya-Oncsa.
Ibrány állandó lakosainak száma 6858 fo. A népesség csökkenése a 80-as évekre megállt.
A település jelképeiben megőrizte a múlt hagyományait. A város fehér alapú zászlaján Ibrány címere látható, melynek motívumai őrzik az Ibrányi család ősi címerének jellegzetességeit. Címere álló, csücskös talpú, kék színű pajzs, amelynek jobb oldalán arany búzakéve, bal oldalán arany hal lebeg. A pajzson zárt, csőrös csatasisak, amelyből jobbra forduló, növekvő arany szarvas emelkedik ki. A sisak tetejéről mindkét oldalon vörös és arany foszlányok ereszkednek a pajzs oldalai mentén. A pajzs alatt szalag lebeg IBRÁNY felirattal.
A település kialakulását a történeti és a régészeti feltárások is 700 évre becsülik. A település neve (Ibrány) a honfoglalás és az államalapítás időszakára utal. Mint legrégebbi településnevek, ez is személyi eredetre utal. Vélhetően a mohamedán Ibrahimból alakult ki, s változott, formálódott századokon át. Egyes emlékek Ibrahim nevu foespereshez kapcsolják a név számlazását az 1235-ben keletkezett adománylevél alapján.
Az elso meghatározó dokumentum, amelyben Ibrány mint településnév szerepel, IV. László király 1280-ban kelt adománylevele.
A vidék korábban lakott voltára utalnak a régészeti feltárások is. A város határában lévő homokdombok gazdag lelőhelyei az obszidiánból pattintott nyílhegyeknek, pengéknek, kőbaltáknak, a bronzkorból származó tárgyi emlékeknek.
Az 1985-ben feltárt honfoglalás kori temetők bizonyítják, hogy ezen időszakban is lakott volt e hely. A műemléki református templom tatarozásakor kiderült, hogy a gótikus stílusú templom eredetileg román stílusban épült, és bizonyíthatóan azonos a pápai tizedlajstrom által 1332-ben említett Szent György-templommal.
A település életében meghatározó esemény volt, mikor a Péc nemzetség tagjai 1435-ben adományként megkapták a települést. Az itt élők magukat ibrányiaknak kezdték nevezni. A család hosszú századokon át a megye közéletének és a helyi politikának az irányítója volt. Aktivitásuk a vármegye határain kívül is ismertté tette a család nevét. Tagjai ott találhatók a Bocskai-féle szabadságharcban, -törökök elleni küzdelmekben és a kuruc mozgalmakban. Az 1604-ben Bocskaival egyezséget kötő hajdúkapitányok egyike Ibrányi Ferenc.
Ibrányi Mihály is hajdúkapitány, 1636-ban és 1644-ben I. Rákóczi György egyik hadvezére. Ibrányi László 1672-ben már kuruc vezér, előbb Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc ezereskapitánya. Az ibrányiak életében a 19. század fordulatot hozott. A nagy múltú család birtokait fokozatosan elveszítette, elszegényedett, a század végére teljesen kiszorult a községből. A 15. század közepén épült az ibrányi vár, amely a későbbiekben meghatározó szerepet játszott a település sorsában. 1463-ban már kétségtelenül állott, erről Mátyás király oklevele tudósít. A királyi végvárként használt épület eredetileg várkastély volt, melyet palánkfal vett körül.
A vár csak a 17. század második felében és a 18. század elején vált megyei szempontból is igazán jelentőssé, amikor kapitányai már a vajai Ibrányiak voltak. A 19. század második felében üressé vált kastély elpusztult. Helyén legelő orzi "vári legelőként" az emlékét.
Ebben az időszakban a település életét alapvetően természeti környezete határozta meg. Gazdaságában a rétközi vízivilág adta vadászat, halászat, állattartás dominált.
Az 1880-as évtizedekben végrehajtott Tisza-szabályozás, a Belfő- és a Lónyai-csatorna építése következtében a rétközi táj arculata megváltozott, eltűnt a vízivilág. Megnőtt a művelhető földterület, az Ibrányi család fokozatos elszegényedésével egyre nagyobb tért nyertek más földesurak bérlőként, vagy tulajdonosként. A helység jobbágyai, parasztjai azonban szegények maradtak.
Ebben az idoben a település a nagy lélekszámú falvak közé számított, lakosainak száma 3000 fő körül volt. Irányítását a 20 virilistából és 15 választott tagból álló testület végezte. Egyre eroteljesebben érlelődtek a falu életében a polgári létforma csírái. Az iskola mellett 1890-től óvoda is muködött 1889-ben létrehozták a művelődési kört, amely megalakította a községi könyvtárat.
1895-ben az ibrányi uradalmak a térség legjobban gépesített birtokai voltak. Megalakult (elsőként a környéken) a hitelszövetkezet, 1920-tól a hangyaszövetkezet révén is bekapcsolódtak az országos kereskedelmi életbe.
A harmincas évek végére Ibrány modernnek számító községgé lett. Vasútállomása, postája, villanya; teljesen osztott iskolája, óvodája, gyógyszertára, orvosa, állatorvosa volt.
A föld az ibrányi nincsteleneknek mindig álma volt, és harcoltak érte.
E vidéken elsőként osztottak földet a Károlyi-féle reform keretében. 1945-ben 1142 igénylő 4240 hold földet kapott. A szövetkezés régi hagyományai újraéledtek. 1946 nyarán kereskedelmi céllal népi szövetkezetet hoztak létre. Alapítói az ország elso Kossuth-díjasai közé tartoztak. 1962-ben a település gimnáziumot kapott, amely nagymértékben megerősítette és elmélyítette a körzetközponti szerepkört. Ettől az időszaktól több gazdálkodó szervezet, intézmény tevékenysége térségi jellegűvé vált, ellátva a környék lakosságát, egyben elindítva a település várossá fejlodésének folyamatát. 1993-ban Ibrány városi rangot kapott.
A kommunális ellátottság teljessé tételével a város kihasználja gazdaságföldrajzi elonyeit s a hangulatos Tisza-part gazdag lehetoségeit.
A lakásállomány 2214, amely évente 20-40-nel nő. A kedvező szociálpolitikai támogatás révén az építkezések száma ugrásszeruen megnőtt. A lakások többsége az 1970-es évektol épült, átépül. A középületek állaga kielégíto. A villanyhálózat (43 km) 100-, a vízhálózat (44 km) 100-, a szennyvízhálózat (22 km) 51-, a szennyvíztisztítás (500 m3) 100-, a csapadékvíz-elvezetés (13 km) 30-, a gázhálózat kiépítettsége (33 km) 78-, a gázhálózathoz való csatlakozás (1173 lakás) 53-, a telefonbekötés (875 állomás) 40-, a kábeltelevízió bekötés (472) 22-, a szemétszállításhoz való kapcsolódás (2214 lakás) 100%-os. A helyközi közlekedést autóbusz és kisvasút biztosítja (Volán, MÁV).
A település nyugat keleti irányból a 3821-es, délrol-észak felé a 3823-as számú közúton közelítheto meg. Vasúton a Nyíregyháza-Dombrád között közlekedo régi kisvonaton érheto el. Az autóbusz közlekedés Nyíregyházára rendszeres, reggel 6 órától este 9 óráig óránkénti járatok indulnak. Önálló iskolabuszjáratok szállítják az utasokat Gávavencsello-Rakamaz térségbol. A belterületi utak hossza 45 km, ebbol kiépített 31 km.
A hatvanas években az ibrányi emberek nagy része - 1000 fo - annak ellenére, hogy ragaszkodott szüloföldjéhez, arra kényszerült, hogy családja megélhetését lakóhelyétol távoli munkával biztosítsa.
A 70-es években kezdodött ipartelepítésekkel, majd jó helyi kezdeményezésekkel bovültek a foglalkoztatás lehetoségei, csökkent az eljárók száma, de még mindig számottevo maradt. A 80-as évek második felétol ez a réteg igen kedvezotlen helyzetbe került, az elsok között vált munkanélkülivé. A munkaképes korú lakosság 3530 fo.
A munkanélküliség igen magas, 28%-os. Az infrastrukturális beruházások legfontosabb célja, hogy megfelelo körülményeket teremtsenek munkahelyek létesítéséhez.
A megélhetési gondok enyhítése érdekében a lakosság élt a földtulajdon szerzésének lehetoségével. A mezogazdasági és szolgáltató szövetkezet a szántóföldek egyharmadát muveli, 2300 hektárt 430 földhasználó vett birtokba. Az utóbbi években megnott az egyéni vállalkozók száma, a kereskedoktol, a mezogazdasági vállalkozóktól kezdve az iparos szakmáig.
A magánvállalkozások fokozottabb megjelenésekor - 1984 elején - indult el az a vállalkozói csoport, amely építoipari szolgáltatások teljesítésével kereste helyét a szakma piacán. A hullámzó, késobb csökkeno építési igények ellenére a mai napig is egyik jelentos üzeme a fiatal városnak. A magasépítés minden területén vállalkoznak. Specialitásuk az önhordó OMEGA tetofedo, mely acéllemez gyártású. E termék lehetové tette, hogy az ipari csarnok építésében, nagy fesztávolságú térlefedések elkészítésében bármely szervezettel versenyképesek legyenek. A korróziót kizáró "acélomega"-t Lengyelországban már alkalmazzák, de kutatják piacát a többi szomszédos országban is. E vállalkozói csoport alakította ki a homokos tiszaparti strand mellett muködo üdülohelyet (kempinget), amely készséggel áll az Ibrányba érkezo vendégek fogadására.
A településen a kereskedelmi szolgáltatás jó. A három helység ellátását biztosító Ibrány és Vidéke Általános Fogyasztási Szövetkezet nagy ABC-áruházai mellett sok magánkereskedo muködtet üzletet: ruházati, vegyi üzleteket, élelmiszerboltokat.
A város két nagy vendéglátóhellyel rendelkezik. Most folyik vállalkozásban egy szórakoztató centrum építése. A település életében fontos szerepet játszik a napi piac, továbbá az évente két alkalommal megrendezésre kerülo (május és szeptember második vasárnapján) országos állat- és kirakodóvásár. Az ipar a mélypontján van. A régi gyáregységeket felszámolták. Most kezdodik a megüresedett telephelyeken az újabb ipari szervezetek kialakítása, külföldi toke bevonásával is.
Ibrányban muködik a Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola, amely közgazdasági képzettséget is ad. Öt év alatt technikusi képesítést nyújt. A középiskola keretében folyik az informatikus szakképzés, amely szoftverkezeloi ismeretekre tanít. A 8 évfolyamos általános iskolában 34 tanulócsoportban 800 diák tanul. Az iskolában alapfokú muvészeti oktatás is folyik (ének-zene, néptánc, képzo-és iparmuvészet, dráma). Települési szinten folyik a fogyatékos gyermekek oktatása. A 340 óvodás gyermek 3 tagóvodában van elhelyezve.
A városban 1958 óta áll a lakosság összefogásával épült közösségi ház. Ebben az épületben kapnak helyet a település nagyobb rendezvényei, táncmulatságok, színházi eloadások. Szerves egységben muködik a közösségi házzal a városi könyvtár, amelyben 28000 kötetes állomány, 50 féle idoszaki kiadvány, 1500 hanglemez és 244 CD található. A könyvtár dolgozói üzemeltetik a videotékát, amely 2000 kazettával rendelkezik. Új könyvtári szolgáltatásként muködik az antikvárium, a könyvkötészet és a fotózás is. 1975-ben létesült a városban a gazdag helytörténeti gyujtemény, amely a régi korok tárgyi és írott emlékeivel orzi a rétközi parasztság tárgyait, szokásait.
A városban nagyszeru képtár van, amelyben igen értékes grafikák, festmények találhatók. Anyaga adományozás révén került Ibrány tulajdonába. A gyujtemény közel 100 alkotásból áll. 1985-ben múzeum létesült "Kortárs képzomuvészeti alkotások, néprajz, helytörténet" elnevezéssel.
A múzeum bekapcsolódott a "Tájak, korok, múzeumok" országos hálózatba. A helyi Árpád Fejedelem Általános Iskola büszkesége az aranyminosítésu fúvószenekar, amely kedvelt résztvevoje a helyi és a környezo települések ünnepeinek. Hagyomány a karácsonyi és a tavaszi hangversenyük.
A közösségi élet eseményeirol tájékoztatja a lakosságot a havonta megjeleno Ibrányi Hírlap.
A település életében fontos helyet foglal el a sport. Az oktatási intézményekben diáksportkör, sportegyesület muködik. A labdarúgók az NB III. éllovasai. A sportolás tárgyi feltételei jók. A városnak tornacsarnoka, két kisebb tornaterme, kondicionáló terme van. Nemrég adták át az új sportkombinátot.
Ibrányban három templom (református, római katolikus és görög katolikus) és a Jehova tanúi vallási közösség imaháza található.
A városnak újra van saját vadásztársasága. Ibrány-Nagyhalász horgászait a horgászegyesület fogja össze.
1992-ben 47 fovel alakult meg a Polgárorség. A századfordulón szervezodött a máig muködo önkéntes tuzoltóság. Az egyesület testvérkapcsolatot alakított ki a németországi Leonberg-Warmbron tuzoltóival. A finnországi Liminka nevu kisvárossal az általános iskola alakított ki érdemi, jó kapcsolatot. A várost pedig baráti kapcsolat fuzi az erdélyi Nyárádszeredához (iskolások csereüdültetése, sportolók cserelátogatása, fúvószenekar játéka), valamint a szlovákiai Várhosszúréthez (kölcsönös látogatások, színieloadás).
A város nevezetes muemléke a román kori református templom. A helység szépen parkosított. 1990-ben 4 hektáron pihenoerdo telepítésére került sor. A Tisza-part ibrányi ártere természetvédelmi terület, a fülemülék ezreinek költohelye. Itt, a Tisza-parton pompás strand üzemel. Kialakulóban van a Tisza-parti üdüloövezet, ahol a 90 szép vendégházban és a kempingben 250-500 vendég tartózkodhat. Ibrányt több értékes köztéri alkotás gazdagítja.
Az 1848-as emlékoszlopot 1898-ban állította a helyi muvelodési kör, amely a református muemlék templom kertjében látható. A hosi emlékmuvet a második világháborúban elesettek emlékére készítette Borbás Tibor 1988-ban, amely a temeto bejáratánál áll. A helység kapujában 1992-ben került felállításra az 1956-os emlékmu. Ugyanitt található a Kossuth-mellszobor. Móricz Zsigmond mellszobrát a gimnázium kertjében helyezték el. A Szabadság-szobrot (1975-ben) Pató Róza, a Földosztók címu szobrot Borbás Tibor, az Ibrányi László címu szobrot Gyorfi Sándor készítette. A város 1996-ban hozta létre a Millecentenáriumi Emlékparkot, melynek büszkesége az Ulman István fafargó által készített emlékoszlop.
