Halimba

Halimba község Veszprém megyében a Déli-Bakony és a Kisalföld festői szépségű kisalföld találkozásánál, Ajkától 13-km-re található. Lakóinak száma 1200 fő körül mozog. /1910-ben 642fő/

A település határában gazdag régészeti lelőhelyeket tártak fel. A kelta lakókhoz köthetők a kora vaskori halmok és leletek (1-2sz.), valamint a korai római sírok és épület maradványok. Késő római temető a 4. századból, a Cseres dűlőben 932 síros egészben feltárt 10-12 századi köznépi temető, Szélesvölgyben 6-9 századi avar temető 486 sírral, felette pedig egy 11. századi egykori falu nyomai láthatók.

A honfoglaló magyarok leigázták az itt élőket és a település lassan hun és magyar településsé alakult át. A község legrégebbi épületei a Macskahegy utcában / ma Béke utca / Néhány sokáig megmaradt háza élő fára épült. A fák tetejét levágták elágazásuknál, összekötötték a szomszédos fákkal, és erre építették a tetőszerkezetét oldalát sövénnyel, fonták, és sárral tapasztották.

Halimba első írásos említése Halymba formában, 1326-ban történt. Középkorban az Essegvári család csékuti birtokához tartozott. A török hódoltság idején 1545-től lakatlan pusztaként említik. Földjeit a padragiak és a tósokiak művelték. Az 1730-as évektől lassan benépesült.
A faluban található egy klasszicista stílusban épült nemesi kúria, 1820 körül (részben már átépítve). A ház úrasszonya volt 1825-től haláláig, 1849-ig Berzsenyi Lídia (Barcza Károlyné), koszorús költőnk a magyar irodalom nagy alakja Berzsenyi Dániel leánya.

Több minden szól amellett, hogy a költő többször is járt Halimbán. Egy alaklommal mintegy 2 hónapig vendégeskedett leányánál. Erről így vall egyik levelében, amit 1831. szeptember 5-én írt. "Én még júliusban Halimbára futottam, hol a hegyek és sok nemesség között bátorságosabb helyen gondolom magamat, s csak tegnap jövék vissza Nikolára" (Somogy).

Az 1848/49-es szabadságharc idején Halimbán és környékén kisebb harcok folytak. Fő utcáján egyik ma is lakott házában hosszú ideig Kossuth fiai húzódtak meg, ennek emlékét a ház előtt felállított emléktábla ma is őrzi.

Egy másik híres ember neve is kapcsolódik Halimbához, akit a fél ország "Halimbai esperesként emleget: a gyógyító papét, Dr. Szalay Miklós nevét. Itt élt 1946-1990 között haláláig. Itt született meg a híres "Halimbai füveskönyv" itt kísérletezte ki a ma már boltokban is kapható "Halimbárium" elnevezésű gyógyteákat. Ma a háza, ahol lakott, a gyógynövényszárító és feldolgozó helyiségek, felújítva múzeumként működnek.

A falu határában jelentős bauxit készleteket találtak, erre települt 1951-ben az első bánya. Ma már itt erősen csökkenőben van a kitermelés, a bauxitbánya további működését a most kiépítés alatt álló új bánya megnyitása biztosítja, így további évekig megmarad a település bauxithoz és a bányászathoz fűződő kapcsolata.