Hajdúszovát
A település első említése: 1213. A kolozsi várhoz tartozó várnépek faluja. Neve alapján keletkezését a XII. század végére helyezzük. 1333. évben papját megtaláljuk a pápai tized jegyzékekben (1332-37.). A XIV. században kisbirtokos nemeseké, 1337-ben Szováti Mihály fia, László, Debreceni Jakab és Pál szabolcsi ispánok alispánja. 1342-ben László és két testvére a Debreceniek nemes tanúi. 1355-ben Fodor Mihály, Keresztély foesperes apja átadta a maga és fia nevében itteni birtokait Literáti Mihálynak, királyi jóváhagyással.
A XV. században a Szovátiak mellett részbirtokosai a Szepesiek, akik 1461-ben falvaikkal együtt megosztották. 1472-tol egy részének a Bajoni család földesura. 1518-ban a Szepesiek újabb jobbágytelkeket adnak zálogba a Bajoniaknak. 1552-ben 129 jobbágy portájából a Szepesieké 66, a Bajoniaké 35, a debreceni plébánosé 18. A falu 1554-tol fizeti a törököknek az adót. 1556-ban a gabona- és báránydézsmát fizeto családfok száma 112. A szolnoki szandzsák debreceni nahie 1572. évi adó összeírásában 57 házat (családfot), 1 templomot találunk. A Bajoni-rész 1572-tol özvegy Pásztói Jánosné Bajoni Zsófia földesurassága alatt volt, a valamikori Szepesi-részbirtokot 1582-ben Debrecen városa vette zálogba.
1594-ben a törökök tatár segédhadai felégették a falut, sok lakosát levágták. A lassan újjáéledo falu egyik része 1599-ben is a bajomi vár tartozéka, a másik része debreceni birtok. A templom többször javított XVI. századi alapokon álló, erodített, köríto falát és sarok építményeit 1983-84. évben Módy György és Gellér Ferenc kutatták meg a muemléki helyreállítás elott.
1609-ben a bajomi uradalom birtokosaként a szováti részbirtok Nagy András hajdú generálisé. Az 1619-ben folyó nagykárolyi tárgyalásokon a magyar királyság és az erdélyi fejedelem követei abban állapodtak meg, hogy Szovát tizede az egri püspököt, illetve a királyt illeti meg, noha a falut magát ekkor Biharhoz számították. A XVI. század vége óta a töröknek is hódolt hely, s a szolnoki nahiéhez tartozott, de tulajdonképpen török kincstári birtok volt. A török adója elég tetemes, a szováti bíró szerint 1684-ben 1053 Forint.
A falu magyar részrol a XVII. század derekán a Bánffyak kezére került, a bajomi uradalom részeként pedig 1720-ban a debreceni Komáromy családé lesz. A korábbi debreceni plébániai birtokrész a város mindenkori református lelkészének javadalma, s azzal közvetlenül rendelkezett a XVII. század egésze folyamán. A "Papszert" a város a XVIII. században vonta saját ellenorzése alá. Debrecen városa a szováti részbirtokokat zálogbavétel útján a XVII.-XIX. század folyamán gyakorlatilag teljes egészében megszerezte. A XVII. század elején még általános legelováltó rendszer fokozatosan megszunt, s az urbárium idején már háromnyomásos határhasználati rendet találunk, amelyet az 1794. évi nagy aszály után a parlag kiiktatása követett.
Debrecen városa a jobbágy községgel szemben, mint földesúr lépett fel, s természetesen a szokásos önigazgatást biztosította. Szováton az úrbérrendezésre 1773-ban került sor. A másodosztályba sorolt határban egy egész telkes gazda 28 hold szántót és 12 hold kaszálót kapott. A jobbágyi terheket és a földhasználatot illetoen megállapíthatjuk, hogy az urbárium bevezetése inkább ártott, mint használt a jobbágyközösségnek. Ezt enyhítette ugyan a pénzbeni megváltás lehetosége, de a robotterhek érzékelhetoen emelkedtek.
Lakossága a XIX. század derekán 2896 fo, ebbol református 2803 fo. Földjét termékenynek, gazdagnak mondják, a jobbágytelkek száma 82 6/8. Nevezetes terménye a káposzta. Az addig Szabolcs vármegyéhez tartozó község 1876-ban az akkor megszervezett Hajdú vármegye része lett. A község 1898-ban vette fel hivatalosan a Hajdúszovát nevet, noha hajdú joggal soha nem élt. A földreform céljára 1920-ban szerezték meg Debrecen 4800 kat. Holdas birtokát, amelyet 400 földmuvesnek osztottak ki. Lélekszáma 1930-ban 4418 fo. Közigazgatási beosztását tekintve a püspökladányi járáshoz tartozott.
1950-ben az akkor megszervezett Hajdú-Bihar része, s a derecskei járáshoz sorolták be. Lélekszáma 1949-ben 4069 fo, 1960-ban már csak 3880, amely 1970-re 3521 lélekre módosult. Területe ekkor 5800 hektár.
