Gyöngyösoroszi

telefon körzetszám:

lakosság:

1550 fő

terület:

2139 km²

Község.
Megye: Heves megye.
Észak-Magyarország régió.
Gyöngyösi kistérség.
Lakosok száma: 1550.
Lakások száma: 572.
Terület: 2139 hektár.
Telefon körzetszám: 37.
Irányítószám: 3211.

Gyöngyösoroszi község Heves megye Gyöngyösi kistérségében.

Fekvése

Gyöngyösoroszi Heves megye nyugati részén, a Dél-Mátrában Gyöngyöstõl É-ÉNY-i irányban 4 km-re fekvõ település a Toka-patak mellett.A falu belterületi településrésze a községtõl 7 km-re fekvõ Károlytáró. Itt mintegy 70 lakóház található.Külterületei: Bagolyvár, Vízgát és Templomrét egy-egy lakóegységgel.Megközelíthetõ Budapest, Szeged, Nyíregyháza útirányából autóbusszal Gyöngyösig, majd onnan tovább a faluba a rendszeresen közlekedõ autóbuszjáratokkal, illetve Bagolyirtást Gyöngyössel összekötõ út a falun halad keresztül Vasúton a Budapest-Miskolc útvonalról a Vámosgyörk - Gyöngyös vonalon Gyöngyösig, majd onnan tovább autóbusszal.

Története

A bronzkorból származó szórványleletek szerint az egykori avar uralom emlékei a gátnyomok, melyek Gyöngyösoroszi területén, a védelmi vonal mentén kialakított lakott település védelmét szolgálták.A honfoglalás után hamar benépesedett, 1209-ben szerepel a neve Huruzi néven írott emlékeinkben. 1235-ben Huruz, majd 1275-ben íródott oklevél alapján Urus, illetve az egri káptalan határjárási egyik oklevelében Oros néven szerepel. Ekkor az Aba nemzetség birtoka.A pápai tizedjegyzékben, 1332-ben már Orozi néven említik.A XIV. században birtokosai voltak a Szinai, Lapispataki és Segnyei családok, míg a XV. században Báthory István foglalta el magának.A török pusztítás idején a helység jelentõsége igen csekély, 1556-ban néptelen faluként tüntették fel. A XVII. században ismét lakott település, a szõlõtermelõ községet ekkor a Földváryak birtokolták. A XVIII. században az Almásy, a Mocsáry családok mellett a Jelenffy, Komjáti és Nyitrai családok is tulajdonjogot szereztek. A XIX. század kezdetén a Bajza, gróf Teleki, Ráday és Vágner családok is a birtokosai.1799-ben árvíz, mely a falu nagy részét is elpusztította.1828-ban 754, míg 1900-ban 965 lakos élt a településen.Jelenlegi közigazgatási besorolása: Heves megyében független polgármesterrel és független képviselõ testülettel rendelkezõ település.

Látnivalói,nevezetességei

A község templomát már 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. Ez az Alexandriai Szent Katalinról elnevezett legrégebbi templom 1680 körül elpusztult, a XVIII. század elején már felújításáról és bõvítésérõl tesznek említést a források. Berendezései és felszerelései közül ma is sok származik ebbõl a korból.A templom kertjében álló egyedileg védett mûemlékek a Nepomuki Szent János kõbõl készült szobra, a Szentháromság szobor és a kõkereszt, amely barokk stílusú.A Petõfi utca 22. szám alatti lakóházban élt Bajza József, a reformkor költõje.A Mûvelõdési Házban helyet kapó Községi és Iskolai Könyvtár közel 8000 darab, állandóan frissülõ könyvállománnyal büszkélkedik. Itt a helytörténeti anyagok is megtalálhatók.Nevezetes a több mint 30 éves Tollaslabda Szakosztály és az Asszonykórus.