Füzesabony
A település és környezetének optimális adottságai már az őskortól kedvezően hatottak az ember itteni letelepedésére. A Laskó- és az Eger-patak kanyargós vízfolyása közötti árteres terület a kiemelkedő szárazulataival, dombocskáival ideális körülményeket biztosított elődeink számára. A neolitikus kori leletek közül kiemelkednek az elmúlt években - M3-as nyomvonalában - folyó ásatások emberarc-ábrázolású edénytöredékei. A település ÉNY-i részén feltárt rézkori kultikus építmény leletegyüttese a Dél-Angliai Stonehenge-i kőépítménnyel mutat rokonságot. Leghíresebbek a középső bronzkori kultúránk agyagedény leletei - amelyről magát a kultúrát is elnevezték: Füzesabonyi Középső Bronzkori Kultúra néven. A vaskorból, a népvándorlás korából szintén itthagyták a kultúrájuk emlékeit a preszkíták, kelták, szarmaták - az utóbbiak gazdag sír- és ékszermelléklettel. Az i.sz. 3-4.. sz. népvándorlásainak ,,kordokumentumaként? maradt ránk a Csörszárok, amelyet a rómaiak építettek a hódító germán törzsek ellen. Az Árpád-korból 40 síros temető került elő, I. András király kori ezüst pénzérmékkel, ékszerekkel.
A 11. században e vidék valószínűleg a kabar törzsből származó Aba nemzetségé, de szláv őslakosok is nagyobb számban élhettek itt a honfoglalás korától a névetimológiai vizsgálatok szerint. A 11.-13. században jelentek meg a még saját nyelvüket beszélő besenyők Füzesabony környékén.
Füzesabony nevét először írásos emlék 1261-ben említi ,,Obon? névalakban. Ugyanebben a IV. Béla király korából származó oklevélben fordul elő a Füzesabonyhoz tartozó Pusztaszikszó is ,,Dezmaszikszou? változatban. A középkorban több település virágzott, majd pusztult el a mai város közigazgatási területén, amelyek kisebb nagyobb megszakításokkal az egri püspökség részei voltak.
1552-ben és 1686-ban az iratok szerint Abony elnéptelenedett (törökdúlás, császári csapatok fosztogatásai miatt), de hamarosan újra lakottá vált a püspöki benépesítő rendeletek, szabadságlevelek hatására, bár a fejlődés lassú volt a Mária Terézia kori úrbér rendezésig. A település közigazgatási jogállása 1773-tól község. Az első magyarországi népszámláláskor 1785-ben a népesség száma már 1554 fő, melyből 44 szegény kisnemes. Ebben az időszakban alakult ki az a népi építészeti hagyomány, amelynek emlékei a 2. évezredfordulóra sajnos teljesen eltűntek a településről. A 19. sz. első felében lezajlott püspöki építkezések Abonyban és Szikszón a kor európai építészetének színvonalát képviselték.
A kiegyezés utáni Füzesabony falusi életében két fontos jelenség figyelhető meg: egyrészt a földbirtok nagymérvű elaprózódása és számuk növekedése, másrészt megindul a lakosság differenciálódási folyamata. A kicsiny földjéből megélni nem tudó lakosságnak más megélhetési forrás után kellett nézni: egyre többen helyezkedtek el a mezőgazdaság kiszolgálására alakult helyi iparban, szolgáltatói szférában. A 19. század utolsó harmadában az országosan kibontakozó modernizáció a község segítségére van: a vasútépítések adnak táptalajt a polgárosodás folyamatához az országos vérkeringésbe való bekapcsolódással. Megszakadt az évszázadokon át tartó belső, homogén falufejlődési folyamat, egyre jelentősebbekké váltak a külső hatások. A lakosság keveredése, felhígulása lett a jellemző a 20. századfordulóra, így a népi kultúra is jelentős változáson ment át: építészet, szokásrendszer, életmód, népviselet stb. tekintetében.
Az I. világháború és az azt követő gazdasági visszaesés a lakosság tömeges elszegényedéséhez, a kivándorlás felgyorsulásához vezetett, ugyanakkor a helyi értelmiségnek köszönhetően virágzott a kulturális élet. Egy 1935-ben készült helyi monográfia 16 működő egyesületet sorol fel, tekintélyes taglétszámmal. Legelismertebb volt az Iparoskör és színjátszó csoportja, amely a környező települések mellett a fővárosban is hírnevet szerzett.
A II. világháború súlyos pusztítást jelentett a községnek: ipari, közlekedési, távközlési objektumok, kulturális javak semmisültek meg (hidak, vasúti pályatestek, 9 emeletes gabonatároló, telefon- és távíró hálózat, múzeum, templom, könyvtár stb.).
1950-ben, a tanácsrendszer kialakulásával Füzesabony járási székhely lett, 17 község központja. E státusza alapozta meg a későbbi fejlődését. Létrejöttek a járási hivatalok, intézmények. Folyamatában alakult ki a város intézményhálózata. Füzesabony 1970-től lett nagyközség, 1984. január 1-től városi jogú nagyközség. 1989. március 1-jén a megye 5. településeként városi rangot kapott.
