Erdőkertes

Erdőkertes 1956. július 29-ig közigazgatásilag a történelmi múltú Veresegyházhoz tartozott. Veresegyház neve oklevélben először 1375-ből való Ivacs, Ivacspuszta néven. Korábbi feltárások, leletek arra engednek következtetni, hogy már jóval időszámításunk előtt létezett. Ezzel szemben Erdőkertes története a századfordulón kezdődött.         

A legelső idetelepülő a budapesti nagytőkés, Róheim Samu és családja volt. 1904-ben a váci "Migazzi Kardinálistól" 1135 holdnyi birtokrészt vásárolt négyszögölenként 20 fillérért, amely többségében erdő, kisebb részben a Veresegyház által addig legelőnek használt földterület volt. Rövidesen az itt talált erdőségek nagyobb részét kiirtotta, helyébe 360 holdnyi területen szőlőt telepített.         A talaj sárga agyagját hasznosítva 1906-1908-ban megépült a téglagyár, a jó minőségű téglából pedig a korszerű borpince és présház, gazdasági épület valamint a cselédlakások.

        Róheimék 1909-ben 1000 db 300 négyszögöles házhely parcellázására és eladására kaptak hatósági engedélyt. A további erdőírtás és szőlőtelepítési munkák elvégzéséhez Veresegyházról s más községekből, Helembáról, Szobról, Mezőkövesdről, Solymosról, Alsószeliből, Visontáról, stb. hoztak szabad, vagy másutt lejárt szerződésű munkaerőket, nem egyet családostul. Volt, aki újsághírdetésben találkozott a "nagy lehetőséggel" : munkát és részletre vásárolható "olcsó" házhelyet kínáltak négyszögölenként 2 koronáért. Szerte az országban kevés volt a munkalehetőség, ugyanakkor Pest iparosodása, közelségének varázsa vonzotta az embereket.

Az e helyen talált erdős, cserjés vidék a tűzifát szolgáltatta, a füves részek a letelepedő ember állatainak (többnyire kecskéinek vagy szárnyasainak) kínált legelőt, más szóval fennmaradást, megélhetést. Amíg 1910-ben 20 volt a település lélekszáma (3-4 család), addig 1918-ban 400-500 személy (70-80 család).        Az 1910-es évek elejére esik a helyi fejlesztési bizottság megalakítása. Ennek elnöke Medve János, akkori pénzügyi főszemlész volt, később mint nyugdíjas, egy kis vendéglő (Medve csárda) tulajdonosa. 
 
        A fejlesztési bizottság egy 1916. február 18-i keltezésű beadványában kérte a vasútállomás létesítését az 1911-től Rákospalota-Újpest-Veresegyház-Vác között közlekedtetett vonat vonalán. A lakosság társadalmi munkában megépítette az állomást. A legfőbb hatóságok, látván az ügy komolyságát, az engedélyt megadták. 1918. március 26-án a már közlekedő vonat itt is megállt Kőhidikertek állomás név alatt.        Ugyanez év október 10-i leiratában a Kereskedelmi Minisztérium engedélyezte a településnek az Erdőváros név felvételét, amelyet először Róheim Samu nevezett így.