Egyek

A község közigazgatási területén a legrégebbi településnyomok a délnyugati határban lévő szőlőhegyből előkerült bronzkori urnák, bronzeszközök és csontmaradványok. A honfoglaló magyarok korai falualapításáról a puszta személynévből magyarázható településnév árulkodik. E szokás leginkább a legkorábban "megült" településeinkre, jellemző. Anonymus gestájában szereplő Ügek=Ügyek (Álmos vezér apja) az egyik legősibb személynevünk, a település neve. Pais Dezső e név keletkezését és jelentését az "ügy", "üd", "így", "ed"= "szent" jelentésű szavunkból vezeti le, -k vagy -g kicsinyítő képzővel. Györffy György a régi török ügä méltóságjelölő közszóból származtatja. Az Egyekhez tartozó külterületi lakott hely - Ohat is - Anonymusnál személynévként bukkan fel.

A település első tulajdonosai - Zoltai Lajos, a debreceni városi múzeum tudós igazgatója meggyőző bizonyítékai alapján - az Árpád-kori eredetű Egyek-i-család. Később a falu az Ohati, a Bérczy, a Linkai és a Zelenay-családok birtoka volt. Zelenay Gergely 2000 aranyforintért nagy-luchei Dóczy Orbán egri püspöknek adta el. Mátyás király Budán kelt oklevelében olvasható, hogy Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök 1487-ben Egyek (Ethyek) faluban élő "népeinek és jobbágyainak" megszerezte a kiváltságot, hogy áruikkal háborítatlanul közlekedhetnek szerte az országban, s az egri püspök egyeki jobbágyait törvény elé vinni csak az egyeki bírákkal és esküdtekkel egyetértésben lehet. A birtokot a szerémi püspök - Dóczy István, az előbbi unokaöccse I492-ben az egri káptalannak adományozta. Szolnok 1552. évi eleste után a törököknek adózó helynek, a szolnoki szandzsákhoz tartozónak írták össze. 1615-ben pedig a bajomi vár tartozékai között tartották számon.

A XVI. század második felében a lakosság nagy része a református hitre tért, s 1621-ben már Egyek református templomát is említi forrás. Legrégebbi úrasztali (református) kelyhe 1694-ből való.

A második hajdúfelkelést követően - mint a bajomi uradalom tartozékát - Nagy András hajdúgenerális kapta. A török kiűzése után, mint a szomszédos települések legtöbbjéért, az egri káptalan - mint a hajdúk előtt jogos tulajdonos - pert indított egyeki birtoka visszaszerzéséért. A per eredményeként Egyek újra káptalani birtok lett.
A református vallású lakosság 1700-ban még kedvező szerződést kötött az akkor Kassán székelő Egri Főkáptalannal, de az évszázad második felére az erőszakos rekatolizációval párosuló földesúri (káptalani) terhek növelése a lakosság elmenekülését eredményezte. 1787-re az egyekiek telkeiket pusztán hagyva szétszóródtak, elköltöztek. 1773-ban - a reformátusok rovására végrehajtott úrbéri rendelet miatt - pecsételődött meg végképp az egyekiek sorsa. A legtöbben az Arad megyei Kispereg pusztán (ma Peregu Mic, Romániában) telepedtek le. A XVIII. század végén - Szentmargitához hasonlóan - katolikus telepesekkel népesült be újra.

A XIX. században, az Alföld nagy folyamszabályozásainak idején, különösen a Tisza medrének kordába szorításával fejlődése újabb lendületet vett. A folyamszabályozás sok embernek munkalehetőséget nyújtott, a víz alól és az árvizektől mentesített részek pedig kitűnő minőségű, szántóföldi művelésre alkalmas területeket jelentettek.
Az első világháborúnak 229 egyeki hősi halottja volt, még ennél is nagyobb áldozatot követelt a második világháború.

A település 1876-ig Szabolcs vármegyéhez tartozott. Amikor az 1876. XXXIII. törvénycikk rendelkezése nyomán megalakult Hajdú vármegye, a hat "öreg hajdúváros", három bihari és kilenc Szabolcs megyei község - ezek között Egyek is - Hajdú vármegyéhez került.