Egerszalók

Első okleveles említés Szalók településről 1248-ban történt, terra Zolouk névalakban. A Szalók nemzetség telepedett itt le, s róluk kapta nevét a falu.
Valószínű a település már az államalapítást követően fokozatosan fejlődött itt a Laskó-patak völgyében és a tatárjárás idején szőlőültetvényeket és
jó bort találtak itt a betolakodók.

A török hódoltság idejéből (1550-ből) fenmaradt elszámolás szerint 17 nős férfi fizette a kétszeres búza, bor, méhkas, széna és sertés után kivetett
adót. Két évvel később a falu elpusztult, de hamarosan újranépesült és 1579-ben az Egyházasszalók nevet kapta.

A többször elnéptelenedő faluba 1731-ben 35 német gazdát telepítettek le. A tizennyolcadik század közepétől magyar jobbágyok tömegesen
költöztek ide, s a falu népe előbb kétnyelvű, majd magyarrá lett. A lakosság többsége mezőgazdasággal foglalkozott, a legelők harmadrészét
szőlővel ültették be.

Az 1945 utáni magángazdálkodás megszüntetése és az erőszakos termelőszövetkezetekbe való szervezés, sok embert kényszerített otthonát
elhagyni és a közeli városban munkát találva ott letelepedni.
Az utóbbi másfél évtizedben viszont az áramlási folyamat megfordult, és a lakosok nagyszámú betelepülése lett jellemző.

Egerszalók dinamikus fejlődésnek indult, melyet a hőforrás-gyógyfürdő is jelentősen motivál.