Diósjenő

Község.
Megye: Nógrád megye.
Budapest-Közép-Dunavidék régió.
Rétsági kistérség.
Lakosok száma: 2944.
Lakások száma: 1059.
Terület: 5750 hektár.
Telefon körzetszám: 35.
Irányítószám: 2643.

A település lélekszáma: 2950 fő.

Diósjenő a börzsönyi hegyek, a Cseh-vár (522 m), a Závoznyereg (490 m), a Kő-szirt (590 m), a Kámor (661 m) és a Bugyihó (683 m) lábánál, a Jenői-patak és a Lókos-patak partján fekszik, a fővárostól 60, Váctól 25 km-re.

Ősrégi település, az egyik honfoglalás kori törzs, Jenő nevét viseli. Már a XIII. század második felében állott és első ízben 1282-ben említik a "jenei vendégek"-et, akik Borsosberinke haszonbérlői. Zsigmond király 1420-ban a lévai Cseh Péternek adta zálogba a falut, amelybe rövid idő múlva a husziták is befészkelték magukat. Erődöt is építettek, amelynek nyomai ma is láthatók. A középkorban vámoshely volt. Több család birtokolta, s a török hódoltság után, 1720-ban harminc háztartást írtak össze a faluban.

Római katolikus temploma a XV. századi gótikus templom átépítése után, 1788-89-ben épült klasszicista-barokk stílusban. A református templom késői klasszicista stílusú, 1850 körül építették, csakúgy, mint a parókiát. Láthatók a Kápolna-hegyen az egykori körtemplom alapfalai is. Az alapfalakat a Kápolna-hegyi Kálvária-kápolna építésekor széttúrták.

Diósjenôn a Jenői-patakot több különböző híd íveli át. Az öt híd, kőből, vasbetonból és téglából 1914-1930 között épült, s valamennyi műszaki emlék.

Emléktábla hirdeti a református templomban, hogy Kossuth Lajos tiszteletbeli bírája a falunak. Itt született Szentgyörgyi István (1842-1931), a nagy magyar színész.

Emlékoszlop hirdeti, hogy Marcus Aurelius római császár a Jenői-tónál vívott 173-ban nagy csatát a quadok és markomannok ellen.

A muvelűdési ház parkjában láthatjuk Mikus Sándor "Könyvet tartó nő" szobrát, a ház falán pedig Szentgyörgyi István emléktábláját olvashatjuk. Jelenleg a művelődési ház át építés alatt áll, ipai hasznosításra kerül.

Diósjenő körül földvárak - Kámor, Cseh-vár, Pogány-vár - sorakoznak A falu igazi "felfedezése" az 1970-es évek elején kezdődőtt, amikor a hangulatos Jenői-tó szomszédságában 240 telek talált gazdára. A 800 m hosszú és 400 m széles, nádasokkal szegélyezett tavat belső források és a Jenői-patak táplálja. A tó vize hideg, fürdésre ugyan alkalmatlan, ám valóságos horgászparadicsom, hiszen ponty, csuka, compó és keszeg egyaránt horogra akad.

Nevezetes a diósjenői népviselet is, amelynél a jellegzetes fehér hímzés dominál. A falu a börzsönyi túrák egyik fontos kiinduló helye. Az ide érkezők az év szinte minden szakában bakancsosan vágnak neki a legszebb tájaknak, a közeli hegyeknek, a Csóványosnak, a Nagyhideghegynek, a Bugyihónak és újra meg újra felfedezik a Kemence-völgyet.