Devecser

A mai Devecser község határában a középkorban legalább öt kis falu: Devecser, Kisdevecser, Szék, Meggyes és Patony terült el. Ezek minden valószínűség szerint a XII-XIII. század fordulóján alakultak ki, és a Pécz nemzetségből származó nemesi családok birtokolták.

Miután Devecser régi magyar személynév volt, elképzelhető, hogy a Pécz nemzetség egyik családjának egy hajdani ose után nevezték el ezt a kis települést. Később megfordult a helyzet s a faluról nevezte el magát a birtokló család. Egy 1274 július 22-én kelt okmány említi először a falu nevét mint családnevet ("Devecseri"=" de Dewecher"). IV. (Kun) László Árpád-házi magyar király Devecseri Eymich fiának, Devecseri Márton ispánnak adományozza a területet. Később a nemzetségi ősbirtok (Devecser) mellé rövidesen számos más adománybirtokot kapott Apor országbírótól, a Devecser és Pápa köztitérségben. Más adatok szerint ezekben az években - pontosan 1297-ben - említették meg az oklevelek a falu nevét. A XIV-XV. században több más nemesi család is élt a településen.
Az 1300-as évek második felében egy Devecseri Jánosnak nevezett nemesurat a "Csóron" ragadványnévvel illették, és ez a névforma véglegesen a családon maradt. A XV. század utolsó évtizedeire a Devecserből eltűnt nemesi családok birtokainak többsége a Csóronok kezére jutott. A jómódú Devecseri Csóron Márton az 1470-1490-es években kibővítette a Torna patak árterületének egyik sziget szerű kis magaslatán már korábban is álló családi udvarházát.
Devecser az 1488. évi összeírás szerint Veszprém vármegye négy járása közül a devecseri járásnak volt központja. A pontos megalakulás időpontja azonban ismeretlen.
1508 június 4-én Jagelló II. Lajos királlyá koronázásakor az akkori birtokos, Devecseri Csóron András összeverekedett Bakócz Tamás esztergomi érsek embereivel, amiért birtokait elkobozták. Az elkövetkezendő 13 évben Bakócz Tamás irányította Devecsert és a többi települést.
Az 1514-es parasztfelkelés során Devecseri Csóron András a birtokosok oldalán harcolt, amiért 1521-ben visszakapta földjeit. A későbbiekben helyreállította Devecserben az udvarházat.
Az 1526-os mohácsi csata után a törökök nem folytatták támadásukat a Dunántúlon, hanem 1532-ben törtek be ide. Az év október 11-én Devecseri Csóron András alispán jelentést tett, melyben közölte, hogy a török csapatok hétszer támadták meg Sümeg és Devecser várait, de o és Werbőczy Imre huszárjai mindannyiszor visszaverték őket. A török hadjárat miatt bővítette és alakította várrá a régi udvarházát a föld birtokosa. A későbbiek során sokszor támadták a szultán csapatai, de a vár védői minden támadást visszavertek. 1552 július 14-e előtti napokban azonban egy előretört török csapat elfoglalta és elpusztította azt. 1566 nyarán a török csapatok feladták Devecser és Somló várát, mert azok túlságosan távol estek hódoltsági területüktől így véglegesen magyar kézre kerültek.
Az 1584. esztendő emlékezetes Devecser történetében: Meghalt Devecseri Csóron János, a nagy múltú család utolsó férfi tagja. Ezért két lánya, illetve férjeik örökölték a hatalmas vagyont. Devecser vára és várbirtoka a kisebbik lányra és férjére, Nádasdy Kristófra szállt. A századvég török hadjárata során Devecser várat szökésükkel védtelenül hagyták a katonák, ezért Nádasdy Kristóf fia Nádasdy II. Tamás 1605-ben a várba és az a körüli településre minden adózástól és szolgáltatástól mentes, Hajdú katonaságot telepített.
Estorás(Esterházy) I. Miklós, aki 1625-ben grófi rangot kapott a királytól és a király utáni legnagyobb közjogi méltóságba választtatott lett az új tulajdonos. O gondolt a hajdani Devecseri Csóron család leányági leszármazottaira, és az 1626. évi szerződésben Somló várát és annak vártartományát visszajuttatta. Az új devecseri uradalom az Esterházy család pápai úriszéke alá tartozott. A Rákóczy Ferenc vezette rend és függetlenségi háború idején a vár akkori tulajdonosa, gróf Esterházy Antal irányította a Dunántúli főparancsnokságot. Az 1848-49-es szabadságharc alatt két nemzetőrkapitányság működött a településen. A két világháború után Devecserben is, mint országszerte, megindult a helyreállítás és az újjáépítés.