Decs

Nagyközség.
Megye: Tolna megye.
Dél-Dunántúl régió.
Szekszárdi kistérség.
Lakosok száma: 4244.
Lakások száma: 1546.
Terület: 9468 hektár.
Telefon körzetszám: 74.
Irányítószám: 7144.

Decs bemutatkozik

Decs nagyközség Tolna megye dél-keleti részén, a Sárköz tájegység közepén, a Dunával érintkező sarkában Szekszárd és Bátaszék között, mintegy 25x25 km-es sík, lapályos vidéken terül el. /Belterülete: 205 ha, külterülete: 9266 ha./ A Szekszárd-Bátai hegyvonulattól keletre egész a Dunáig nyúlik Sárköz, melynek ősi népviselete, népművészete és szokásvilága közismert nem csak az országban, hanem azon túl is. A Duna folyásától 10-15 km-re nyugatra a folyás irányával párhuzamosan haladó észak-déli dombsor aljában folyt régebben a Sár vagy Sárvíz. A Sár és a Duna közötti területet nevezzük Sárköznek. A Sárköz jellemzője, hogy az itt kialakult községek alig két méter magas terasz-szigetekre, úgynevezett göröndökre települtek. A tájegység jelenleg öt községnek ad otthont, ezek: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta. Közülük Decs a legnagyobb, legnépesebb és központi helyzeténél fogva a Sárköz "fővárosa".

Megközelíthetőség szempontjából pozitívan hat a megyeszékhely: Szekszárd közelsége (12 km), amely a 6-os számú főútvonal segítségével van összeköttetésben Pécs és Budapest városokkal. Decs lakónépessége 4200-4300 fő között ingadozik. Jelenleg: 4297 fő, amelyből a község legnépesebb kisebbsége a roma lakosság: kb.900 főt tesz ki. A község infrastruktúrális fejlettsége jónak mondható, mely a folyamatos karbantartó, modernizáló munkának köszönhető. A település bel- és külterületén található utak 90 %-a szilárd burkolatú. A közművesítés mára a község teljes területén megoldott, csupán a hálózatokra történő egyedi rácsatlakozások mutatnak hiányosságot helyenként. Áram-szolgáltatás terén Decs teljes lefedettséget élvez. A vezetékes ivóvíz-ellátottság közel 100 %-os. A szennyvíz csatornahálózatát körülbelül a lakosság 80 %-a használja. A gázlekötések meghaladják a 60 %-ot. Míg a vezetékes telefon esetében elmondható, hogy kb. a háztartások fele kapcsolódott a hálózatra. A községben a rendszeres szemétszállítás megoldott.

Decsen az egészségügyi, oktatási és kulturális alapellátás biztosított. A településen körzeti orvosi és fogorvosi rendelő és védőnői szolgálat működik. Az óvodában kb.160 fő, valamint az általános iskolában összesen 323 decsi gyermek tanításáról gondoskodnak. A helyi közművelődést szolgálja a művelődési ház, melyben könyvtár és teleház is várja a lakosságot. Az önkormányzat által múzeumként üzemeltetett Tájház pedig a hagyományőrzés és a ma is élő népművészet színtere.

A községben működő üzletek, kereskedések az alapvető fogyasztási cikkekkel ellátják a lakosságot. A helyi egyéni és társas vállalkozások száma a 170-et meghaladja. Jelenleg a településen működő elsősorban kereskedelmi és szolgáltató valamint ipari vállalkozások és a közintézmények nyújtanak munkalehetőséget az itt lakóknak, emellett jelentős a munkaerő Szekszárdra és más környező településekre áramlása. Sajnos a munkanélküliség Decsen is jól ismert probléma, hiszen a nyilvántartások szerint mintegy 80 fő részesül munkanélküli segélyben és 50 fő rendszeres járadékot kap. A községnek új gazdasági lehetőséget kínál azonban az idegenforgalom fejlesztése, a hozzá kapcsolódó szolgáltatások magasabb szintre emelése, hiszen e téren jó alapokkal rendelkezik fennmaradt és ma is élő népművészete, népi öröksége révén.

Decs története dióhéjban

A község a letelepülő fejedelmi törzs szálláshelyéhez tartozott, nevét Gyécsa-Geicsa-Géza névtől származtatták, lakóinak hosszú évszázadokig kiváltságai voltak. Ősi lakossága egyesek szerint fajilag, de szokásaiban, ruházatában, életmódjában is határozott törökös jelleget mutat. Feltevések szerint az Aldunán érkező honfoglalók, vagy rokon törzsek, /besenyők/ népesítették be. A láp, a mocsárvilág őrizte meg számunkra ezt az ősi települést. Decs a felszínre került leletek alapján történelem előtti idők óta lakott hely. A mai református templomudvarban bronzkori vésőre bukkantak, melynek bizonysága szerint már a primitív ember is alkalmas letelepülési helynek választotta Sárközt és benne Decset. Gyors fejlődése a kelták uralma idején az ipar, a kereskedelem, a föld- és szőlőművelés fellendülésével indult meg, majd ez a folyamat folytatódott a római idők alatt. A település szomszédságában lévő, mára elpusztult Ete mezőváros közvetlen az eszéki-budai római hadiút mellett feküdt, így számtalan római kori emlék került elő az ásatások során. A községről szóló legrégebbi írott emlék IX. Bonifác pápa levele 1402-ből, amelyben a pápa megengedi, hogy a decsi hívek az addigi fatemplom helyére kőtemplomot építhetnek. Sárköz területe sűrű településhelye lehetett a mohácsi vészt megelőző kornak. Azonban a környező települések közül egyedül csak Decs maradt fenn, és élte túl a török hódoltság viszontagságait. Megmaradt hiteles tanúnak a templom, amelynek története a faluéval együtt a messze középkor századaiba nyúlik vissza. A reformáció kora élénk mozgalmasságot hozott Decsre és Sárközre. Decs lakói 1540-ben befogadják a reformáció tanait, minden valószínűség szerint a Tolnáról kiinduló prédikátorok révén. Detsi Kristóf az első református pap, aki hivatalosan is beengedtetett az azelőtt római katolikus templomba 1611-ben. Ez időtől fogva használhatják a decsi reformátusok a templomot. 1710. évben az egész község a vármegye parancsából Etére költöztetett a faluban és környékén dühöngő pestisjárvány miatt. 1767. évi Mária Terézia-kori összeírás szerint a decsiek a dunai halászatból harmadot adtak, makkoltatásból tizedet. Két malmuk is van a Sárvízen. Nagy Dömsödi József decsi református lelkész leírásaiból ismerjük, hogy 1769-70. évben csaknem egész Magyarországon olyan óriási volt a vizeknek áradása, hogy ahhoz hasonlót ember emlékezete óta nem tapasztaltak. 1773-ban hatalmas tűzvészben leég az egész falu. 1831-ben kolera járvány dühöng. 1848-ban Kossuth lelkes hívei a decsiek.1855- és 72 között épül a dunai védtöltés, de 1867-ben még óriási árvíz dúl. Jóformán csak maga a falu és szőlőhegye marad szárazon. Az 1872-ben befejezett védgáti munkák során az évről-évre eltűnő nádasok, vadvizek helyén nagy rétek, legelők támadtak. Ezeket a korábbi vízállás miatt kiváló termőképességű területeket később feltörték és művelés alá vonták. Egyszerre jómódú, gazdag emberré lett a decsi. Ekkortól látszik a falu külső képén és a lakosság életén a sokszor hivalkodásig menő jólét fitogtatása. A hatalmas decsi határ 1925-ben meghaladta a 17 ezer kataszteri holdat, melynek 49%-a szántóterület volt és nagy erdőség is tartozott hozzá. Az akkor is 4200 körüli lélekszámból még külterületen lakott 1928 fő. A világháború rázta fel csendes jólétéből a falut, mely 112 hősi halottat tart nyilván. A zsidó lakosok közül 14 család mintegy 50 tagját vitték el koncentrációs táborba, ahonnan összesen 6-8 deportált jött vissza. Már a világháború előtt, de különösen utána szegény, nincstelen, főleg katolikus réteg kezdett áramlani Sárközbe; elsősorban Decsre, mert az itt lakó jómódú, többségében református lakosság birtokain kedvező megélhetési lehetőséget talált. Így alakult ki Decsen az ősi lakosság mellett egy másik népréteg, mely főleg bevándorlással rohamosan szaporodott. Ezek a családok a világháború után házhelyjuttatásban részesültek. A Teréziánumi Alapítvány megszűntével a volt mezőgazdasági cselédek is földhöz jutottak.