: Szálláshelyek; Wellness hotelek; Vendéglátóhelyek; Fürdők; Települések; Események; Látnivalók; Múzeumok; Útvonaltervező; Fotógaléria; Fotó feltöltése; Ajánló; Ismertető; Szállásadóknak

Partnereink:

Debrecen

telefon körzetszám:

lakosság:

204124 fő

terület:

46165 km²

Megyei jogú város.
Megye: Hajdú-Bihar megye.
Észak-Alföld régió.
Debreceni kistérség.
Lakosok száma: 204124.
Lakások száma: 88160.
Terület: 46165 hektár.
Telefon körzetszám: 52.
Irányítószám: 4000.

Ha vasúton érkezik a látogató Debrecenbe, a Nagyállomás fogadja. Debrecen vasúti fővonalának hosszú története van. 1837-ben bizonyos Szitányi Móric, Debrecen polgára engedélyt kér vasúti részvénytársaság alapítására. Elképzelései szerint a vagonokat ló vontatta volna. Ebből azonban semmi nem lett. A Pest-Debrecen vasút bizonyosan a merész ötletek körét gazdagította a reformkorban, ha még Deák Ferenc, a nagy magyar államférfi is kételkedett megvalósításában. "Én azt hiszem - mondta 1839-ben -, hogy a Debrecen-Pest közötti vonalra nézve alig van valaki a rendek között, aki velem együtt álomnak ne tartaná, hogy itt valaha létezhessen." Pedig akkor már megtört a jég: egy bécsi bankár megszerezte a Pest és Vác közötti vasútvonal építési jogát. Az első magyar vonat 1846-ban meg is tette a 36 kilométeres útját. A második vasúti vállalkozás azonban Debrecen felé vezetett, 1847-ben megindult a forgalom Pest és Szolnok között. A vonalnak történelmi jelentősége van. 1849 januárjában, amikor a kormánynak s Pest lakóinak menekülniük kellett, s csak kelet felé, Debrecennek vehették útjukat, Szolnokig már vasúton jutottak el.
1857-ben megépült a vonal és az "indóház". 1858-ben megnyílt a Debrecen-Nyíregyháza szakasz, egy év múlva a Debrecen-Miskolc vonal, s a szárnyvonalak kiépültével a város vasúti csomóponttá vált a századfordulón. Az indóházat lebontották, s 1900-ban impozáns épületet emeltek a helyébe. Az 1944-es amerikai szőnyegbombázás jóvátehetetlen károkat okozott benne. 1961-ben új állomásépületet építettek Kelemen László tervei alapján. Központi csarnoka két falát Domanovszky Endre freskói díszítik.

Petőfi tér

Az épület előtti tér Petőfiről, nagy költőnkről kapta a nevét. A poéta a pályaudvar helyén álló épületben, a színházi jegyszedőnő házában vészelte át az 1843/1844-es telet. Az 1944-es amerikai bombázás elpusztította a házat, helyén épült a mai pályaudvar. A költő emlékét őrzi az állomás épületének jobb szárnyán lévő emléktábla, s a téren álló szobra - Medgyessy Ferenc alkotása. A város felfedezésére érdemes a Petőfi térről indulni az Aranybika Szállodáig.

Iparkamara utca

Bal oldalon magasodik a város legmagasabb épülete, egy húszemeletes lakóház. A kereszteződés után az első utca jobbra az Iparkamara utca, sarkán áll az egykori Kereskedelmi és Iparkamara eklektikus stílusú épülete 1910-ből. A jelenleg a Cívisház Rt. (városi ingatlankezelő rt.) által használt épület kupoláján glóbusz látható, melyet három nőalak tart, a körerkély két figurája a kereskedelmet jelképező nő (kezében Merkúr jelvénye) és az ipart szimbolizáló erőteljes férfialak.

Piac utca

A város főutcája a debreceni kereskedelem virágkorában az ezerféle árut kínáló késő középkori vásárok idején lett Piac utcává. Építészeti arculata csak a 19. század elején, a klasszicizmus hatására kezdett formálódni, s a 20. század elején alakult ki véglegesen a szecesszió és az eklektika stílusában.

Fazekas Mihály emléktáblája

A Piac utca 58. számú ház falán látható emléktábla tanúsága szerint az épület helyén álló házban élt Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi szerzője. A domborművek Tóth Árpád apjának, Tóth Andrásnak a művei. A Lúdas Matyi öt jelenetét ábrázolják, egy pedig Fazekas és Csokonai barátságának állít emléket. Fazekas Mihályra, a botanikusra emlékeztet a Vármegyeháza utcán, a tudós-költő egykori kertje helyén kialakított kis emlékkert.

Megyeháza

Az 54. szám alatt az egyik legszebb magyar szecessziós épület áll. Az egykori Hajdú vármegye háza - Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint - 1911-12-ben épült. Ezen a telken sokáig Debrecen első vendégfogadója, a Fejérló Szálló állt. Eddig terjedt a történelmi belváros, hiszen itt ér véget a Nagytemplomtól induló 670 méter hosszú fahíd, amelyen száraz lábbal járhattak a cívisek, ha a sár mindent elborított. A faépítmény 1824-ig állt fenn, akkor csatornázták a főutcát. A fahíd részeit a 2002-es ásatások során feltárták a Déri Múzeum munkatársai, s az Aranybika Hotel előtt, földbe süllyesztett tárlóban közszemlére tették.
A Fejérló Szálló udvarán álló Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társaság a szálló udvarán álló játékszínben tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását. 1798. augusztus 11-én, Kolozsvár után itt szólalt meg másodszor magyarul Hamlet. Az előadásoknak az 1811-es tűzvész vetett véget. 1849-ben még a híres cigányprímás, Boka Károly is ide tette át a székhelyét az Aranybikából, hogy Kossuthnak muzsikáljon.
Debrecen 1876-ban lett Hajdú vármegye közigazgatási központjává. A megye a 20. század elejére kinőtte az egykori házat, helyén 1912-ben elkészült az új vármegyeháza. Homlokzata erősen tagolt, s még változatosabbá teszik a híres pécsi Zsolnay-gyár pirogránit díszítőelemei, a virágfüzérek, s a négy fegyveres hajdú szobra. A huszártorony csúcsán Árpád fejedelem bronzszobra áll, a homlokzat közepén Hajdú vármegye címere látható.
Az épület díszterme az Árpád terem, falát és mennyezetét stukkók és a megye településeinek címerei díszítik. Legértékesebbek azonban a Kernstock Károly tervezte színes ablaküvegek, amelyek a hét honfoglaló vezért ábrázolják. A terem a megyei önkormányzat közgyűléseinek színhelye.

Miklós utca

A Piac utca megyeházával szembeni oldalában a Miklós utca nyílik. Nevét az egykori Szent Miklós-kápolnáról kapta, amelyet a 15. században emeltek a városba költöző görögkeleti vallásúak. Az utca végén, a jobb oldalon emléktábla hirdeti, hogy itt valaha a Miklós utcai kapu állt. 1849. január 7-én, amikor a forradalmi kormány a városba érkezett, Kossuth Lajos is ezen a kapun lépett be a városba. A kapuőr ezt írta be a lajstromba: "Kossuth, a magyarok Mózese".

Jókai Mór, Móricz Zsigmond

A Miklós utca 9. számú házban lakott Jókai Mór 1849-ben. Jókai dunántúli létére nagyon szerette a várost, pedig csak fél évig újságíróskodott itt. Művei egész sorában rajzolta meg a régi Debrecen képét, a cívisek portréit, úgymint az Emléksorok, a Napló 1848-49-ből, És mégis mozog a Föld, A debreceni lunátikus, Kiskirályok, Eget vívó asszonyszív, Sárga rózsa.
A Miklós utca 12. szám alatt lakott Móricz Zsigmond kisdiák korában 1893-1894 között.

Kereskedőházak

A Piac utca 57. szám alatt áll az országos üvegkereskedő, Kaszanyitzky Endre alapította üzlet, mely 1852-től működött. Többször átépítették, s őrzi a barokk, a klasszicista, s az eklektika jegyeit. Helyreállításakor freskója is visszanyerte eredeti szépségét. A Piac utca és az Arany János utca sarkán álló ház egykor szintén kereskedőház volt - jelzi a homlokzata fölött emelkedő Merkúr alak (jelenleg McDonald's). A következő sarokház romantikus stílusban épült, 1874-ben Csanak József számára, aki derecskei jobbágyból lett híres debreceni fűszerkereskedővé, s a város kultúrájának támogatójává. Itt szállt meg a debreceni tartózkodása során Izsó Miklós és Jókai Mór is.
Bepillantva az Arany János utcába, jelenleg a felújított 3-as számú impozáns, eklektikus stílusban épült házban ismét Oroszország főkonzulátusa található.
A Piac utca bal oldalán az egykori Magyar Általános Hitelbank épülete - ma OTP-fiók - áll. Padányi Lajos tervei szerint emelték 1937-ben. Homlokzatát Gregersenné Lux Alice allegorikus szobrai díszítik - az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szorgalom megtestesítői.
A 42-48. számú ház bejáratánál (APEH-székház) Kovács Margit keramikusművész Szüret című alkotása látható. A 39. szám alatt áll a város egyik legnevesebb kereskedőcsaládjának háza, a Rickl-ház, 1820-as években épült klasszicista stílusban, valójában az udvaron álló Lábasház bővítése. Híres emberek emlékét őrzi a 38-as számú ház is, amelynek földszintjén. Löfkovics Artúr órás és ékszerész dolgozott. Boltja feliratáról Tücsökzene című versciklusában Szabó Lőrinc is megemlékezik. Löfkovics 1902-ben a városnak ajándékozta erdélyi régészeti leleteit és éremgyűjteményét, ezzel megvetette a városi múzeum alapját.

Gambrinus köz

Az üzletek övezte Gambrinus közből lift, illetve lépcsők vezetnek le az utcaszint alatti bevásárlóutcácskába. A sarkon egy pub kellemes, virágos terasza várja vendégeit.

Magyaros szecesszió

A magyaros szecesszió jegyeit viseli magán a Piac utca 26-28. szám alatti ház, melyet Pavlovits Károly tervei alapján építettek 1912-13-ban. Az egykori Szikszay- vagy Dobozi-ház helyén állt, Török Bálint egykori udvarházából alakult ki, s a város legrégebbi kőépülete volt. Itt várta 9 évig hiába a sztambuli Hét toronyban raboskodó nagyurat, Török Bálintot felesége. A 17. században a főbíró rezidenciája lett, többek közt innen kísérték útjára a város mártír elöljáróját, Vígkedvű Mihályt. 1700 körül a kuruckor híres főbírájáé, Dobozi Istváné volt. Duskás István főbírótól vette meg egy gazdag kereskedő a 18. század elején.

Az első takarékpénztár

A nevezetes Fejérló Szálló itt, a 24. szám alatt nyitotta meg kapuit, amikor régi épülete megyeházává lépett elő. Ma már nem áll ez az épület. Helyére 1912-re megépült a város legrégibb pénzintézete, a Debreceni Első Takarékpénztár palotája - az uralkodó divatnak megfelelően szecessziós stílusban. A homlokzat stukkóit és szobrait Somogyi Sándor készítette. A Piac utcai homlokzat reliefjei az ipari, a kereskedelmi és a földművesmunkát mutatják be. Régi rézportálja egy híres berlini műhelyben készült, a belső fajanszmunkákat a pécsi Zsolnay-gyár szállította.

"Csonka" templom

A Piac utca páratlan oldalán, a református Kistemplom, a "Csonka" templom körül fekszik a Révész tér, mely a múlt század nagy hírű református egyháztörténészéről, Révész Imréről kapta nevét. A 18. századig egyszerű faalkalmatosság szolgált itt istentiszteleti helyként, amelyet eleinte csak "szín"-nek neveztek, majd "kis templom" lett, hiszen a nagy templom az András- templom volt. A Rákóczi-szabadságharc idején megszentségtelenítették a bevonuló császári csapatok, istállónak használták. A fatemplom sorsát az 1719-es tűzvész pecsételte meg. Az új, 1600 férőhelyes kőtemplomot egy debreceni polgár, Báthory Szabó András adományából kezdték építeni. 1726-ban felkerült a rézgomb a tetejére. A tűz azonban ezt az épületet sem kímélte. 1727-ben súlyos károkat szenvedett, s csak négy év múltán állították ismét helyre. 1790-ben készült különleges, copf stílusú szószéke, orgonáját a 19. század közepén építette Kiszely István.
A tornyot eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta. 1907-ben azonban a sisakot megrongálta egy óriási vihar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt. Az építészek belenyugodva Isten akaratába kupola nélküli, bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak. Azóta "Csonka" templomnak is hívják. Többször is le akarták bontani, de Schulek Frigyesnek köszönhetően megmaradt.

Széchenyi utca

A Kistemplomtól balra nyílik a Széchenyi utca. A 15. században alakult utcát eredetileg Német utcának hívták, mert itt laktak a vásárra érkező német kereskedők. A Széchenyi Istvánról, a "legnagyobb magyarról" a 19. század végén nevezték el.
Széchenyi a 19. század legjelentősebb reformpolitikusa többször járt
a városban. Fiatal huszártisztként Simonyi óbester ezredében szolgált. 1840-ben a Tisza szabályozása miatt volt Debrecenben.
A 4-es számú ház - a népi építészet szép példája - egykor parókia volt. Számos híres lelkipásztor lakta: köztük az előkelő debreceni polgárcsaládból származó Könyves Tóth Mihály, Kossuth tántoríthatatlan híve, s lakott ott a pap költő, Szabolcska Mihály is.
Szomszédjában áll Debrecen legrégibb fennmaradt lakóháza, az 1690-es években emelt patríciusház, melyben jelenleg étterem működik. A 17. század végén már Diószegi Sámuelé, a város főbírájáé, s első postamesteréé is volt. A ház így fogadóként is szolgált. Legnevezetesebb vendége XII. Károly svéd király volt.
A Csonka templommal szemben a Podmaniczky-ház áll, melynek falán dombormű emlékezik Széchenyire. A ház 1820 körül épült klasszicista stílusban, nevét gróf Dégenfeld Józsefről, Hajdú vármegye és Debrecen főispánja feleségéről, Podmaniczky Annáról kapta. A sarkon nagy múltú patika - régi nevén Mihalovics-patika áll.

Történelmi erkély

A Piac utca 31. szám alatt áll a Szilágyi-ház. Erkélyéről 1849-ben Kossuth Lajos mondott lelkesítő beszédet Debrecen népének. Az erkélyt már elbontották, az épület falán emléktábla őrzi Kossuth emlékét.

Városháza

Debrecen egyik legjellegzetesebb építészeti emléke, a klasszicista Városháza. Elődje 1531-ben épült, s a város vezetőségének adott otthont. Századokon át toldozgatták, míg 1802-ben méltó kezekbe került az ügy: Péchy Mihály készítette az első a tervet, de kivitelezésére nem gyűlt össze elég pénz. Nem valósult meg eredeti formájában Povolny Ferenc munkája sem, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Polvolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos, árkádos épület kulcsait 1843-ban vehette át a város. 1849-ben itt lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány Hivatala is. A "titkos levéltárban" őrizték a magyar szent koronát. A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont, a város címere.
Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Új épületre lett volna szükség, de pénz híján elvetették a tervet, s az épületet átalakították. Leegyszerűsített feljárót építettek, a nyitott árkádsort befalazták, beablakozták, s függőfolyosóval kötötték össze a szomszéd épülettel, melyben akkor adóhivatal működött. Ezért nevezték el sóhajok hídjának. Az épület ma is városházaként működik.
A 16. századtól ez az épület volt Debrecen szíve. Élet és halál fölött döntött a széles jogkörrel felruházott magisztrátus, élén a főbíróval. Kálvin hű követőjeként szigorúan őrködött a polgári-családi élet fölött is. A tűzvészek megfékezésére szigorú intézkedéseket hoztak.

Címer

Debrecen első ismert címere (1560), már a reformációra utal: fő alakja a jobb lábával zászlót tartó bárány, mely hátrafordulva a zászlóra tekint. Az 1693-ban adományozott címer tovább vitte e hagyományt, de a főalak gazdag heraldikai kiegészítést kapott.
Az aranyrúdon függő zászló a helvét hitvallás szimbóluma, a két könyv, amelyen a bárány áll, az Ó- és Újszövetséget jelképezi, s utal a "könyves" város kultúrájára is. A középen emelkedő pálma életfamotívum, de a szilárdságot, az ellenálló képességet is kifejezi, s érzékelteti a történelmet: a környéket ért pusztító háborúkban úgy állt a város, mint sivatagban az oázis. A főnixmadár a hányatott sors allegóriája: akárcsak a hamvaiból újjászülető csodás madár. A város egyre dicsőségesebben újul meg a pusztító tűzvészek után. A Nap a halhatatlanság és az erő szimbóluma.
A város és a református egyház szoros kapcsolata révén ez a címer lett a Református Világszövetség (1877) megalakulása előtti években a magyarországi református egyház egységes jelképévé. Kiegészítésül a reformáció bibliai igéje került rá: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

Tisza-palota

A Piac utca 18. szám alatt működik a Magyar Államvasutak Rt. Igazgatósága, mely palota Povolny Ferenc tervei szerint épült az 1820-1830-as években klasszicizáló modern stílusban. A palota 1826-1893 között ideiglenesen otthont adott a zenedének. Az egyemeletes épületet Tisza Kálmán miniszterelnök neje, az akkori tulajdonos kétemeletesre építtette át eklektikus stílusban. Ekkor kapta a Tisza-palota nevet.
A 16. számú Alföldi palota az Alföldi Takarékpénztárnak épült (ma OTP-fiók) 1940-ben klasszicizáló modern stílusban. A palota előtt Pátzay Pál alkotása, a Debreceni család szoborcsoportja és egy szökőkút áll. Szemközt az ország egyik legpatinásabb szállodája, az Aranybika látható.

Aranybika Hotel

Az 1536 óta a Debrecenben élő Bika család telkét és kőházát 1690-ben megvásárolta a város. 1699-ben fogadónak alakították ki az épületet, 1799-ben emeletet építettek rá. 1810-ben került a vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér a homlokzatra. Így lett Bika János egykori fogadójából Aranybika Szálló.
1882-ben Steindl Imre, a Parlament építőjének tervei szerint egyemeletes szállodát építettek, melyet amelyet a megnövekedett igények miatt 1913-ban lebontottak. Helyére 1915-ben épült fel a régi szárny, eklektikus stílusban Hajós Alfréd mesterépítész és Villányi Lajos tervei alapján. A homlokzati plasztikát olasz kőfaragómesterek készítették. Koncertterme Bartók Béláról kapta nevét. A szállodát 1976-ban új szárnnyal egészítették ki.
Az Aranybikában olyan hírességek szálltak meg, mint Széchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Móricz Zsigmond.
A Piac utca 8. szám alatt található a megyei könyvtár és a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola.

Kossuth-szobor

A városközpontban áll Kossuth Lajos szobra, melyet Margó Ede és Pongrácz Szigfrid alkottak nyertes pályaművük alapján. 1914-ben leplezték le a szobrot. Az alkotás mellékalakjai között található Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi nyilatkozat szerkesztője volt, s tettéért halállal lakolt. Mellette a főrendiház másodelnökének, báró Perényi Zsigmondnak szobra áll. 1849-ben őt is kivégezték. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész alakja, akit szintén halálra ítéltek, de végül hétévi várfogsággal megválthatta életét. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája búcsúzik édesanyjától a csatába indulva.

Kossuth tér

A tér közepén a díszkőburkolatba ágyazva a város olasz üvegmozaikból kirakott címere található, Cs. Uhrin Tibor alkotása. Közelében Szabó Lőrinc szobra, Lestyán Goda János műve áll.
Az Aranybika Hotel mellett az ország egyik legnagyobb zenélő szökőkútja látható, Pázmándy Antal és Kovács Gyulaalkotása.

Református Nagytemplom

Debrecen jelképe a református Nagytemplom. Móricz Zsigmond szavaival élve: "két tömör tornyával mint hortobágyi bika, szembenéz az idővel" Oláh Gábor hatalmas termetű cívishez hasonlította.

A város szívében, a Kossuth téren látható a legjellegzetesebb magyarországi klasszicista építmény, a Nagytemplom, melynek helyén a nagy hírű botanikus, Diószegi Sámuel szerint már a 12. században is templom állt, ami az egyik tűzvészben leégett. Vannak, akik úgy vélik, hogy a tatárjárás idején is elpusztult egy kisebb templom, de erre nincs bizonyíték. Az 1980-1981-es ásatások a 14-15. századi Szent András-templom északi sekrestyekápolnája alatti - bizonyára román stílusú - templom maradványait hozták felszínre.
Ez a templom 1564-ben leégett, s csak 1626-1628-ban építették újjá Bethlen Gábor anyagi segítségével. A Kistemplom felépítése után az András-templomot "öreg" vagy "Nagytemplomnak" nevezték. Harangját 1636-ban kapta. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a császáriaktól zsákmányolt ágyúk ércanyagából két 60 mázsás harangot öntetett Johann Regner gyulafehérvári mesterrel. Az egyiket Debrecennek, a másikat Kassának ajándékozta. A harangnak vörös téglából külön tornyot építettek, ez volt a Verestorony.
1802-ben megint leégett a templom. A Rákóczi-harang lezuhant, s hozzá nem értő kezek locsolni kezdték. A harang megrepedt, s elvesztette hangját. 1875-ben öntötték újra, ekkor vágták ki belőle a Rákóczi család címerét, melyet ma a Kollégium oratóriumában őriznek.
A Rákóczi-harang az új Nagytemplom nyugati tornyába került.
Péchy Mihály mérnökkari őrnagy, a kollégium egykori diákja kupolás templomot tervezett, s többször is átdolgozta a Kollégium kérésére. A nagyszabású terv kivitelezésére nem tellett a városnak. Thaler József kamarai építész tervét valósították meg, mely a régi alapok felhasználásából indult ki. 1805 és 1809 között elkészültek a falak. Az első istentiszteletet már 1819-ben megtartották benne.

A kelet-nyugati mellékhajók 55 méter hosszúak, s 15 méter szélesek. A berendezést Kiss Sámuel kollégiumi rajztanár tervezte, az úrasztalt Dohányosi József debreceni asztalos, Kossuth karosszékét Derecskei József és felesége adományozta a templomnak. A padok - helybeli mesterek munkái - 3000 embernek kínálnak ülőhelyet. A II. világháború idején gyújtóbomba-találat érte az épületet, melynek központi része és a nyugati torony tetőzete is leégett.

Orgonák

Az egykori orgonát Jakob Deutsmann bécsi mester építette 1838-ban. Harminc évvel később 3096 síposra bővült a hangszer, s az átalakítás nyomán 43 regiszteren szólalhat meg. 1927-ben a pécsi Angster cég villamos fújtatásúra szerelte át. 1996-ban adományozók anyagi segítségével több mint százesztendős mulasztást pótolva felújították. 3 manuál-pedálos, 59 regiszteres, mechanikus traktúrával, elektromos regisztrációval rendelkezik. Az eredeti orgonából 11 fa sípsort tudtak restaurálni. Megőrzésével a múlt századi hangzásvilágból is ízelítőt kap a hallgató.
A nagytemplomban 1981 óta áll egy másik 3 manuál-pedálos, 52 regiszteres, elektronikus orgona. Kettős célt szolgál: egyrészt a pódiummal kiképzett kóruskarzaton énekkari kisegítő orgona, másrészt a régi sípos orgona újjáépítéséig kisegítő, gyülekezeti énekkarvezető instrumentum.

A történelem tette híressé

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során, 1849 januárjában az ország fővárosát fenyegető osztrák csapatok előnyomulása miatt a kormány és az országgyűlés székhelyét ideiglenesen a cívisvárosba helyezte át. Az ország ideiglenes fővárosa volt Debrecen, amikor 1849. április 14-én Kossuth Lajos felolvasta a Habsburg-ház trónfosztását is tartalmazó Függetlenségi nyilatkozatot. Az államférfit itt választották meg és iktatták be az ország kormányzójának.
Ma a templomban minden hétköznap reggel áhítat, vasárnapokon és ünnepnapokon 3 istentisztelet van. Emellett otthont ad számos nemzetközi egyházi rendezvénynek, s az egyházkerület ünnepélyes alkalmainak. Orgonakoncerteket, hangversenyeket tartanak benne, s a 120 személyes imaterme feletti Nagytemplomi galériában kiállításokat rendeznek.

Emlékkert

A Nagytemplom mögött díszes emlékkert húzódik. Az 1861-ben alakult Emlékkert Társulat tervezete vetette fel, hogy "A természet által Debrecentől megvont folyóvíz, hegyek és kő hiányát ugyancsak természet adta fák, bokrok és virágok által kell pótolni". A tervezet kezdeményezi, hogy a téren "méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak".
Az első emlékművet, a Marschalkó János alkotta Haldokló oroszlánt 1865-ben állították fel, az 1849. augusztus 2-i debreceni csata emlékére. A síremlék a század végén a Hősök temetőjébe került. Helyére Tóth András szabadságszobrát állították, melyet 1906-ban elszállítottak a kertből. Helyén ma Bocskai István szobra látható - a bécsi béke 300. évfordulójára emlékezve. Közelében 1895 óta a Gályarabok emlékoszlopa áll.

Református Kollégium

Debrecen életével több mint 4 és fél évszázadon át összefonódott a reformáció, így az "ország iskolájának" nevezett Református Kollégium kiemelkedő szerepet kapott. A Kollégium működését 1538-tól számítják. Szellemi alapjait azok a professzorok rakták le, akik a Németalföld, Németország, Anglia egyetemein tanultak.
A Kollégium önkormányzat révén működött. A "coetus" - a diáktársadalom - feje a "szenior" volt, aki irányította és ellenőrizte az ifjúság életét. A rektor-professzor a tanulmányokat vezette.
Az Ó-kollégium épülete 1564-ben leégett, de bizonyára hamarosan újjáépítették, mert nemsokára ismét oktattak benne. A diákok életét 1657-től iskolai törvények szabályozták. Hajnali 3-kor keltek, s este 9-kor feküdtek le, a közbeeső időt tanulással, főzéssel, télen fűtéssel töltötték.
A Kollégiumban a legalsó szinttől a legfelsőig tanítottak. 1848-ig kevés professzor dolgozott az intézményben, ők csak akadémiai fokon tanítottak, feladatuk volt a diákok lelki-szellemi irányítása. Alsóbb fokon az akadémikus diákok legjobbjai oktattak. A Kollégium mintegy 200 partikulájával (résziskola) olyam szellemi centrumot hozott létre, ahol az ország legfényesebb elméi gyűltek össze századokon át. A rendszer jól átgondolt tehetségkutatás és -gondozás volt. Az anyaiskola a református városi és gyülekezeti iskolákat tanítókkal, tanárokkal, rektorokkal, lelkészekkel, tantervekkel, tankönyvekkel és tanszerekkel látta el.
A partikulák diákjai közül kiválogatták a legtehetségesebbeket és a Kollégiumba küldték. Számos szegény, de tehetséges diák kapott itt tanulási lehetőséget, szállást, élelmezést - takarítás, ételhordás és más szolgálatok fejében. Évente több száz, néha 500-600 szegény diák élt az alma materben.
A legációkon - karácsony, húsvét és pünkösd alkalmával - egy-egy öreg diák prédikált, a kisdiák kísérte, hogy elbeszélgessen a gyülekezet tagjaival, akik megjutalmazták a diákokat és átadták nekik a Kollégiumnak szánt adományokat. A szupplikációra, a természetbeni adományok összegyűjtésére aratás és szüret után mentek a diákok.
A Kollégiumot mindig is támogatta a város, de a költségek 80 százalékát a gyülekezetek adták össze. Amikor Mária Terézia megtiltotta, hogy a város és a gyülekezetek támogassák az intézményt, sorra születtek az alapítványok, külföldi egyházak is támogatták a Kollégiumot.
Falai között nem csak tanítókat s lelkészeket neveltek. Olyan műveltséget adott, mellyel a végzettek folytathatták tanulmányaikat, beállhattak városi jegyzőnek, elmehettek jurátusnak (jogász), mérnöknek, orvosnak vagy tiszttartónak. Itt nevelődött a város vezetősége és kereskedőrétege is. A reformáció idejétől kezdve Németország, Svájc, Hollandia, Anglia egyetemein töltöttek 2-3 évet a diákok, majd hazatérve terjesztették tudásukat.
A Kollégium révén Debrecen tehetségeket, "kiművelt emberfőket" adott az országnak. Ezért vált "az ország iskolájává", Debrecen pedig Huszár Gál szavaival szólva "Magyarország és Erdély világító lámpásává".
A földrajz, a történelem, az orvostudomány, a természettudományok hazai viszonylatban az elsők között kaptak helyet a tantervekben. A tanítási nyelv a 19. század elejéig a latin volt. Ez biztosította az európai tudományos élettel a kapcsolatot. A kollégiumi istentiszteletek nyelve és a partikulák alsófokú iskoláinak nyelve a magyar volt. A Kollégium virágkorának a 18. századot tartják, ebben az időben dolgoztak ott a leghíresebb tudós professzorok. De ez volt a Habsburg-hatalom Kollégium-ellenes intézkedéseinek a kora is. A diákönkormányzat fokozatosan professzori felügyelet alá került. Mária Terézia pedig még a diákok külföldre jutását is megnehezítette.
Az 1739-ben alakult Kollégiumi kántus magas fokra emelte az egyházi éneklést. A Rézmetsző diákok társasága 1790 és 1815 között térképekkel, szemléltetőeszközökkel gyarapította a tankönyvirodalmat.
1901-re elodázhatatlanná vált az épület felújítása. Péchy Mihály, a Kollégium egykori diákja megtervezte a déli szárny újjáépítését. 1802-ben, a pünkösdi vakáció alatt a tűz elpusztította a régi épületet. A szünidőt ott töltő szenior és néhány diák önfeláldozóan mentették a könyvtárat, a levéltárat, a fizikai szertár anyagát, a tantermeket. Az épen maradt helyiségekben, a tantermekben átalakított diák- és tanárlakásokban szeptemberben megkezdődött a tanítás.
1803-1816 között Péchy Mihály tervei alapján megépült az új Kollégium. Az Ó-kollégium épületét lebontották, s 1870-1874 között a pesti Vasél Lajos építész tervei szerint egybekapcsolták a két épületet. Így nyerte el mai szabálytalan négyszög alakját.

Az épület

Az épület homlokzatát a főbejáratnál Nagy Sándor János bronzreliefjei díszítik. 1931-ben helyezték el Zwingli és Kálvin, a két nagy hitújító portréját. Mellettük Kölcsey Ferencnek, Arany Jánosnak, Csokonai Vitéz Mihálynak, a Kollégium leghíresebb diákjainak portréi láthatók, idézeteik olvashatók.

A főhomlokzat jobb oldalán Medgyessy Ferenc alkotásai láthatók, az I. világháborúban hősi halált halt kollégiumi tanároknak és diákoknak, s Móricz Zsigmondnak állítanak emléket. Mellette Fazekas Mihály domborművét helyezték el.
A főbejárattól jobbra az első lépcsőfordulóban Nagy Sándor János Baltazár Dezső püspökké választásának 25 éves évfordulójára alkotott domborműves emléktáblája látható.
A második emeleten Toroczkai Oszwald üvegmozaikja Hatvani István professzort ábrázolja, amint tanítványai körében elektromos dörzsgépe mellett áll. Alatta az "ördöngős professzor", Hatvani sírköve áll.
1938-ban, a 400 éves jubileum alkalmából kerültek az imateremhez vezető lépcső falára Gáborjáni Szabó Kálmán freskói, melyek a Kollégium történetéből vett jeleneteket ábrázolják. A szabadságharc történetében a Kollégiumnak is jelentős szerep jutott. 1849. január 9-től május 21-ig az imateremben tartotta üléseit a képviselőház. A szószéket díszítő emléktábla emlékeztet Kossuth beszédeire: "Ez Istennek szentelt szószékről szólta a nemzetmentés igéjét Kossuth Lajos". Itt szövegezték és vitatták meg a képviselők a Függetlenségi nyilatkozatot. A Kollégiumban nyomda működött, mely a szabadságért harcoló ország pénzét, a Kossuth-bankókat nyomta.
Mintegy száz év múlva, 1944. december 21-én az oratórium ismét a nemzetgyűlésnek adott helyet: itt ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A nagy történelmi eseményekre a bejárat külső falán elhelyezett emléktábla utal.

Nagykönyvtár

A Kollégium nagykönyvtára félmilliós állományával a Magyarországi Református Egyház legnagyobb gyűjteménye. Egyes ritkaságai Európában, sőt a világon is egyedülállóak. 39 kódexet az 1300-as 1500-as években írtak pergamenre. 146, az 1500-as években kiadott úgynevezett ősnyomtatványt, 114 a világon egyetlen példányban fennmaradt művet (unikumot), s a régi magyar irodalom 1700 előtti emlékeiből mintegy 1600 ritkaságot őriznek itt.
A gyűjtemény becses darabjai a híres diákok, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc és Ady Endre kéziratai. A hálás diákok értékes könyvekkel gyarapították az alma mater könyvtárát.
A legértékesebbek Nicolaus Germanus kéziratos térképlapjai, 1450-1470 tájáról. Jelentős Méliusz Juhász Péter első magyar növénytana, a Herbárium 1578-ból.
A 17. század végén itt alakult ki a legönállóbb hazai könyvkötészeti stílus.

Levéltár

A Nagykönyvtárból jött létre a levéltár az 1700-as évek közepén. Ekkor különítették el a könyvtári anyagtól a hivatalos iratokat és a dokumentumokat, 2000 folyóméternyi anyaga felbecsülhetetlen értékű.