Csömör

A honfoglalást megelőző, kevésbé ismert időszakról, számtalan régészeti lelet tanúskodik.
A jelenlegi település nyugati, dél nyugati határában ( Urasági tag, Rét-pótlék, Szedervölgyi dűlő ) bizonyíthatóan újkőkori ( k.e 4.000-2.500 ) és bronzkori ( k.e 1.900-800 ) település nyomokat, település maradványokat tártak fel a régészek .
Keleti irányban, a strand mögötti földek mélye vaskori kerámia maradványokat, valamint kelta ( k.e 300 körüli ) települést és annak temetőjét rejti.
Észak-keletre, a mogyoródi határ közelében hun sírt, valamint újkőkori és árpád-kori települést találtak.
Újpalota és Árpádföld irányában, vagyis a nyugati, dél-nyugati lankákon, jelentős szarmata, avar és árpád-kori emlékek, valamint a mai Káposztások helyén késő kelta, vagyis az időszámításunk kezdete körüli időkből való tárgyak, továbbá a kerepessel határos területen talált korai népvándorlás kori sír és egyéb leletek bizonyítják e terület mindenkori kedveltségét.
A Kálvária-hegy szintén nyugati, dél-nyugati lejtőjén találták meg a régészek csömör település középkori maradványait és akkori templomának helyét. A honfoglalást követően az árpád-kori település jelentős fejlődésnek indult, erre utal az 1135-ben keltezett, első írásos dokumentum, mely szerint az uralkodóházból származó Lampert a bozoki monostornak ajándékozta a Chemer néven nyilvántartott falut.
Ekkortól jelentős egyházi érdekeltség jellemezte a falu erőviszonyait. Később a Zay család megvásárolta a birtokot és az előnevüket ennek megfelelően a falu nevével egészítették ki, mely szerint is az Franciscus de Chemer lett.
Valami oknál fogva egy 1434-ben kiállított oklevél Chennor néven említi.

A török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett a település.
A szatmári-béke utáni korszakban népesült be újból. A Neoaquistica Commissio a Wattay családnak ítélte, akik 1720-tól lutheránus, vagyis evangélikus tótokat telepítettek a faluba.
Később gróf Grassalkovich Antal birtokába került, aki az 1811-es nagy kolerajárvány által megtizedelt lakosságot pótlandó 1826-ban a budai szőlőhegyekből németeket telepített ide.

Ezt követően számos tulajdonosa lett a csömöri uradalomnak.
Előbb báró Sina Simon, majd a Belgabank, nemsokkal később a Bécsi Forgalmi Bank, ezt követően Boronkay László, végül pedig Lukács Antal. Nehéz évek voltak ezek.
Amikor a kastély Vizmai Lukács Antal, illetve örökösei érdekkörébe tartozott, a községhez tartoztak Nádormajor, Óhegy, Újhegy és Középhegy területei, illetve telepei is.

Ezek az elnevezések és a korábbiak illetve a későbbiek során létrejöttek is napjainkig megmaradtak.
Ismerkedjenek meg velük: az előbbieken kívül, Strand mögötti, Szőlők, Urasági szőlők, Szőlők mögötti, Zsellérpáskom, Zsellérföldek, Újszőlők, Öregpáskom, Újpáskom, Sikátor (aminek másik elnevezés: Alsó- és Felső szagyinca), Rét-pótlék, Káposztások, Szedervölgyi dűlő, Réti dűlő, Rövid dűlő, Hosszú dűlő, Tatárhalom, Major földek, Majorszegi dűlő, Uraságitag, Kónya dűlő, Kálvária fölötti, Rokkantföldek.