Cserépfalu

A Hór-völgye kapujában található Cserépfalu. A települést 1196-ból fennmaradt írás említi először, akkor még Cheryp néven, a XV. Századtól viszont már Cserép alakban írják.

Történelme során a XII. században már lakott települést több nagybirtokos birtokolta. A XIII. században Katapán püspöké lett. Az egri püspökség jogait először II. András, majd IV. Béla erősítette meg. Ezt az oklevelet aztán 1326-ban I. Károly is megerősítette. Ekkor már egyháza is fennállott. A pápai tizedlajstromok Cherep alakban jegyzik fel a nevét. I. Ulászló 1443-ban Berzeviczi Pohárnok Istvánt iktatta a Cserépvára és a falu birtokába. Később Rozgonyi Sebestyén kapta meg a várat és tartozékait. 1495-ben a falu birtokosa Hédervári Ferenc, majd 1523-ban a székesfehérvári keresztesek konventje a Báthoriakat iktatta be a birtokba. A Báthoryak idején a község nevét Cheryp, Cyereph, Czereeph, Cherep, Cyerep, Czerep alakban írták. Eger eleste után Cserépvára ellenállás nélkül a török kezére került. Cserépfalu már 1554 óta hódoltsági terület volt. A töröknek adót fizetett. A XVII. Században a falu a Bedegi Nyáryak birtoka. 1697-ben Lipót 40 000 Ft értékben Orlik Mária bárónőnek adta az uradalmat. Az egri püspök Szalai Barkóczy Ferenc, 1753-ban szerette volna visszaszerezni Cserépfalut, kísérlete azonban csődöt mondott. A birtok aztán Koháry, majd Szász- Coburt Góthai hercegi uradalom lett. Lakossága mezőgazdasággal, főleg gyümölcs és szőlőtermesztéssel, fafeldolgozással és mészégetéssel foglalkozott. Az egész országba vitték lovaskocsival a meszet, így a települést és lakóit a mai napig "meszesek"-nek hívják. Húsvétra már minden ház és kerítés fehérre volt meszelve, ezért "Tiszta falunak" is nevezik. Egyéni stílusban díszített szerszámnyelek használati eszközök cserépi készítőit "Cifra faragók"-nak nevezte el a környék népe. Ma kb. 1130 lakosa van.