Budakeszi

Budakeszi lakottságára utaló első emlékek még az új kőkorszakból származnak. A római korban is éltek itt emberek, amelyekről egy világon is ritka síremlék feltárása tanúskodik.

/A nagyméretű változathoz kattintson a képre!/

A falu honfoglalás kori eredetére utal a Budakeszi-Barackosban feltárt, a X. század közepére keltezhető köznépi temető. Ilyen lelet mindössze négy került elő a Kárpát-medencében.

A mai római katolikus templom udvarában 1997-ben végzett ásatások az 1761-66 között épült barokktemplom alatt a település nagyságához képest jelentős méretű középkori templom falcsonkjaira bukkantak. A régészeti kutatások során felszínre került a román kori templomalapozás, a 15. századi bővítés, a gótikus sekrestye, amelynek falába vadászjelenetes római kori sírkövet és római kori oltárkövet is beépítettek. Az ásatás során bizonyossá vált, hogy a templom környéke, a falu központjának múltja mintegy 1000 évre nyúlik vissza.  Jelenleg szabadtéri előadásokat rendeznek itt.

Budakeszi nevét egy 1296-os keltezésű oklevélből következtetve az ősi Keszi törzs valamelyik nemzetségétől kaphatta. Feltételezhető, hogy a tatárdúlás után alakultak ki Al- és Felkeszi. A mai római katolikus templom környékén elterülő Alkeszi királyi alapítású kápolnáját 1267-ben említik először.

A település mindenkori fejlődését elősegítette, hogy fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék - Székesfehérvár, Tinnye - Esztergom főútvonalában fekszik. Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető utak vámjait kikerüljék.

1659-től Budakeszi birtokosa gróf Zichy István volt, akinek fia, Péter hívta a településre az első német telepeseket Bajorországból, a Rajna-vidékről, Ausztriából, Cseh-Morvaországból. 1739-ben közel 600 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. 1765-től Budakeszi kamarai birtok lett és igen jelentős kedvezményekben részesül, melynek következtében gyorsan felvirágzik.