Bucsuszentlászló

Első írásos emlékekben Királyegyháza, Lászlóegyháza, Szent László egyháza. A Trianon előtti magyar falvak és települések egyik legkisebbje, mert lakóinak száma csak a szerzetesekre vonatkozik. A láptól, ingoványtól, mocsári tölgyekkel és ciklámennel borított kis szigetet Nemessándorháza és Nemeshetés adományozza a ferenceseknek.

Első említése a Római Oklevéltárban a XIV. században történik. Sanctus Ladislaus néven. Története jóval régebbi: 741 és 767 között a kereszténységet erőszakoló Kis Pipin ellen az avarok fellázadnak. A mészárlás után Nyitra környékéről telepítettek keresztényeket. Szláv kori település a falu határában Szoboszló-Pölöske, Nemesszentandrás, Zalaszentmihályi-Basa, vagy Horváth-hegy, ahol szláv keresztény templomok nyomai találhatók.
Temetkezési helyük a Buzut, Bozót, mocsaraktól körülvett kis dombocska, ma a Kálvária. Az antropológusok a sírokból csupa deformálódott, ízületi bántalmakban szenvedő emberek csontleleteit tárták fel.
 

Egy legendás és valós történelmi dátum verseng egymásért. A legendás elem szerint, Szent László király sógorának orvgyilkosait büntetendő, erre járt és 1094-ben itt pihent meg. Ígéretet tett, hogy Máriának templomot épít, amennyiben vállalkozását siker koronázza. Ezzel szemben Rommer Flóris az 1210-es évekre teszi a kápolna alapítását. Építése eltér a hazaitól, halszálkásan, fenyőtű elhelyezkedési módon rakták a téglát. A remeték itt éltek. A tatárjárás pusztítása nem érintette a mocsaraktól, láptól védett kis szigetet. A mai Pölöskéhez tartozó Kellénktől gyakorlott vezetők, "révkalauzok" segítették az ismeretleneket a közlekedésben.

A Szent László kápolna Pannonhalmához tartozik. Feladata, hogy a Zágrábhoz tartozó László kultuszt ébren tartsa. Egyházi központ inkább Pölöske, a Domonkos nővérek számára épített kolostor és vártemplom. Földesuraiként a Hahótiak, az Eördög család a maga csillogó nagylelkűségével és botrányos magatartásával.

 A mohácsi csatavesztés után viszonylag békés a táj, védi a kanizsai tó, a hahóti mocsár, lápvilág. A Szent László templomát a ferencesek 1530. körül foglalják el. 1534-ben Keszthelyen keresztül, átkaroló mozdulattal érkezik meg a török. A keszthelyi ferencesek idemenekítenek négy szobrot és a könyvtárat. Ma is megvan a szentírás, amelyben a bejegyzés," keszthelyi ferences könyvtár tulajdona, 1514". A ferencesek mindvégig itt maradtak. A törökök megtűrték őket, a bégek diplomáciai levelezését bonyolították. De az is előfordult, hogy elfogják őket, kikötik, tehéntrágyával bekenik, aztán szabadjára engedik őket. Nyelvi nehézségük nincs, mert a rendtartomány a boszniai, szerb, horvát területekről rekrutálódnak. A Kanizsa elestét követő időben Szévíz völgyét rabolja a német, rabolja a török. Ennek ellenére az 1700-tól vezetett anyakönyvek tanúsága szerint viszonylag jól átvészelték a hódoltságot, de voltak kialudt és elnéptelenedett falvak is, mint Szenttamás, Általfalud, Szoboszló, Barátokfa.

A hódoltság idején a ferences atyáknak feladata volt a fogolykiváltás Egy fogoly kiváltása 4-6 marha, 3-4 ló vagy annak pénzbeli ellenértéke. Szökésről a török fogságból három esetet tudunk. Például Sosterin Mária leányával Évával a háremből szökött 1718-ban.

A újrakezdés idején a pár megmaradt szerzetes Somogy és Zala lelkipásztori munkáját végzi. Szélső határ Nagybajom és Böhönye, Tűrje, Zalaszentgrót, Nagykapornak. Az 1700-ban megkezdett anyakönyvekből sejtjük Zala katolikusainak csekély voltát. A rendet Széchényi Pál veszprémi püspök bízta meg a plébánia vezetésével. Könyvtárral is rendelkezik. A képekről és szobrokról bő leltárt készítenek.

A kolostor első házfőnöke Diószeghy Antal, maga is Budavár rabja volt. Rómába megy s onnan hozza az első két képet, mely napjainkban is épen ránk maradt. Elkezdődik a munka, alamizsnából és gróf Széchényi Ferenc nagylelkű adományozásából 1724-re elkészül a templom külseje. Megálmodják Zala Mekkáját a meglévő kis kápolnához csatolva. A rendi kisegítő testvérek a kivitelezők, a szobrok vésői, a képek festői. A templomkolostornak négy harangja van. A huszártoronyban is van egy 50 kilogrammos harang, valamint orgonával is rendelkezik. A templom alatt kripta van, gyakran temetkeztek ide idegenből, egy temetkezési hely 30 forint volt. A templomba 8 oltár van. A templom felszentelésekor az egész Zala itt volt. "Csak a tűzrevigyázók maradtak odahaza". A kolostorban orvos, és gyógyszertár is működött.

Az 1700-as években kialakul a hierarchikus rend, rendeződik az egyházmegye és ferences rend között a jogrend. 1746-ban fatális tűzvész pusztítja a templomot. Gömbvillám hatol be a János oltárnál, a kolostor leég, a torony ledől.

Zömében zsidó kereskedők révén elindul a manufaktúra. Malmok, falug gyártás, gyertyaöntő üzemek létesültek. Bár karnyújtásra volt a kolostortól a vásártér, ez mégis Sándorházának a joga volt. Heti vásárok alkalmával, vasárnapokon embertömeg fordult meg a kirakodó vásárokon.

Az igazi első püspöki felmérés Padányi Bíró Mártontól származik 1752 és 1757 közti évekből. Bucsuszentlászlóhoz, mint szerzetes plébániához a következő falvak tartoztak: Szentmihály, Pölöske, Bucsa, Hetes, Szentandrás, Sándorháza. Különösen szembeötlő a gyermekek száma. Bucsuszentlászló és filiálisok 621 gyermekkel, Zalaegerszeg csupán 476 gyermekkel képviselte magát. Iskolával is rendelkezett. Keresztény nevelés, írás és olvasás, számolás a tárgyakat tanítottak. Az itt tanuló gyermekekről könyvet vezettek. Az iskola épülete mellett a tanítónak egy szobakonyhás helyisége volt, valamint istálló hasonlóan rendelkezésére állt. 80 gyermek járt az iskolába, zsidó iskolája és zsinagógája is volt. A kolostori iskola a triviális iskolák közé sorolható, ahol írni, olvasni és számolni tanítottak.

Lényeges és meghatározó szerep jutott a falunak, Széchenyi István 1842-ben, karácsony másnapján találkozik a környék hazafias érzelmű embereivel. Cél, hogy a magyar nemesek, akiknek nincs kötelezettségük hadba vonulni, jelentkezzenek a bécsi katonai akadémiára, hogy legyenek képzett magyar tisztek, így kerül a politika vérkeringésébe Kerkápolyi Mór huszárezredes, Szenttamás későbbi földesura, tábornok, aki Törökországba emigrál a szabadságharc bukása után. Garibaldi szárnysegédje lesz, majd Bucsuszentlászlón telepszik meg. Itt van eltemetve.  

Gasparich vagy Kasparich Kilit ezredes, ferences páter, Kossuth kebelbarátja, Széchenyi szónoka. Nemeshetés népe bújtatta, de toborzott, lázadt a német ellen. Széchenyi figyelmeztette, hogy vigyázzon magára, ne legyen olyan nyílt a beszédeiben. Ő nyugodt lélekkel mondta, hogy "ebben a barna gubában" nem kell félni, nincs mit kockáztatni. Bécsben halálra ítélték, vágya az volt, hogy magyar földbe pihenjen. Sopronba hozták és a sertéslegelőn rendtársai előtt akasztották fel. Testét nem adták ki.

A szabadságharcban a magyar sereg első hadtáposai a bucsuszentlászlói cipészek, vargák voltak. A bukás után meghurcolták őket, anyagiakban soha nem lettek kárpótolva. Szabadságharcos honvédeink névsora rendelkezésünkre áll.

1872-ben már szervezett tűzoltóságról szól a krónika. A XIX. században a falunak erős képviselői voltak a céhek. 1852-től Bécsben végzett gyógyszerésze, valamint gyógyszertára, jegyzősége volt a falunak. 1907-ben tanítóképzőt végzett nevelője is volt. A falu szinte nem is rendelkezett paraszti lakossággal. Sok kiskereskedő, kisiparos élt itt, kiszolgálták a kolostort és a zarándokokat. Bucsuszentlászló körjegyzőségi központ is volt.

Az l. világháborúban 36, a másodikban 18 katona hal hősi halált. 1944-be elhurcoltak és haláltáborban pusztítottak el 18 zsidó lakost.

1945 után a kolostort államosítják. Jugoszláv menekültek vették birtokba, majd tüdőbetegek szállták meg. Végül a Főváros halmozottan sérült betegei települtek le. 150 fő átlagban az itt élők száma.