Bodrogkeresztúr

Község.
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Észak-Magyarország régió.
Tokaji kistérség.
Lakosok száma: 1212.
Lakások száma: 557.
Terület: 2987 hektár.
Telefon körzetszám: 47.
Irányítószám: 3916.

Település jelene

Bodrogkeresztúr a Bodrog folyó jobb partján, a Zempléni hegységnek az Alföldre peremlépcsőkkel leereszkedő déli részén fekszik. A községtől mintegy hét kilométerre, délkeleti irányban emelkedik a közismert tokaji Nagy - Hegy, északkeletre pedig a Tokaj - Bodrogzug Tájvédelmi körzet terül el a Bodrog és Tisza közötti mocsaras síkságon. A településen halad át a 38. számú főközlekedési út, amely Sátoraljaújhely - Nyíregyháza vonalat köti össze. A község a megyeszékhelytől 50-km re fekszik. A településen kiépített ivóvíz, szennyvíz, belterületi vízelvezetés, gáz, telefonhálózat van. Valamennyi út aszfaltborítású. A terület geológiai felépítésében a vulkáni kőzetek játsszák a legfontosabb szerepet, mint a híres keresztúri építőkövet adó, könnyen faragható riolittufa. Lényeges talajalkotók még a pleisztocén korból származó lösz, mely mezőgazdasági szempontból jelentős, és az agyagos barnaföld, ami kiválóan alkalmas szőlőtermelésre. A település fő megélhetési forrása mindig a mezőgazdaság, a szőlőtermelés volt. Napjainkban is ez a jellemző. Domináns a kisvállalkozói forma, melyek különféle termékeket állítanak elő és biztosítják szolgáltatásaikat. Arról, honnan kapta a község a nevét, sokféle vélemény alakult ki. Származtatják a Szent János nevét viselő keresztes lovagoktól, akiket kereszturaknak neveztek. Más vélemények szerint a név onnan ered, hogy a település egykor apátsági birtok volt és egyházát a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Megint más elképzelések abból indulnak ki, hogy a község a XIV. század közepén az Aba nemzettség leszármazottainak, a Keresztúri családnak volt a törzsbirtoka. De a legegyszerűbbnek ható megfejtés sem elvetendő, miszerint az eredeti név "Bodrogkeresztút" volt. A tokaji borvidéket az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben, mint kulturtájat felvette a Világörökségi Listára.

Az 1979-es bortörvényben meghatározott Tokaj - Hegyaljai borvidék területe magába foglalja a legkiemelkedőbb termőhelyeket, melyek összesen kilenc település közigazgatási területének része, ide tartozik Bodrogkeresztúr is. Mind természetes, mind építtetett környezetben gazdag látnivalót kínál. A községben járva érdemes meglátogatni a Római katolikus templomot, a Görög katolikus templomot, a Református templomot, a Rákóczi házat, a Máriássy kúriát. A szórakozni vágyókat érdekes programokkal, rendezvényekkel /Szőlészeti Borászati Napok, Magyar Motorok Találkozója, Zempléni Művészeti Napok, Falunap, Szüreti Nap/ várja a Faluház. Megtekinthetjük a Millecentenáriumi emlékparkot és a Magyar Motorok Múzeumát. A Dereszla - dombon található a híres "csodarabbi" Reb Steiner Saje sírja. Bodrogkeresztúrt rendkívül érdekes és változatos természeti környezet veszi körül. Egyik legértékesebb területe a Bodrogzug Tájvédelmi Körzet, melynek flórája, madárvilága a Ramsari Egyezmény szerint is európai jelentőségű. A falusi turizmust szolgáló szálláshely lehetőségek /Anna Vendégház, Halász Vendégház, Keresztúri Vendégház, Lebuj Fogadó, Turistaház/. Legnagyobb munkáltató az önkormányzat. A családok szőlőműveléssel, borászkodással egészítik ki jövedelmüket. Az állandó lakosság 1410 fő.

Település történelme

Helytörténet

Bodrogkeresztúr területe az ősidőktől kezdve szolgál emberi lakhelyül. Ezt igazolják a különböző időszakokból származó régészeti leletek. Találtak itt a neolitikumból pattintott kőeszközöket, obszidián tárgyakat, a rézkorból rézkéseket és kettőshegyű rézárakat.

Jelentősek a bronzból készült szerszámok, ékszerek, melyek alapján az 1880-as évek nagyhírű régésze, Hamper arra a következtetésre jutott, hogy Bodrogkeresztúron bronzkori öntőműhely működött. 1918-ban bukkantak a községtől nyugatra lévő Dereszla-domb keleti lejtőjén a "Dereszla kincse" néven ismert arany ékszerekből álló leletanyagra, mely az időszámítás előtti 1200. évből származik. Mindezek a leletek alapján a község területe "Bodrokeresztúri kultúra" néven vonult be a hazai és nemzetközi archeológia történetébe. Arról, honnan kapta a község a nevét, sokféle vélemény alakult ki. Származtatják a Szent János nevét viselő keresztes lovagoktól, akiket kereszturaknak neveztek. Más vélemények szerint a név onnan ered, hogy a település egykor apátsági birtok volt és egyházát a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Megint más elképzelések abból indulnak ki, hogy a község a XIV. század közepén az Aba nemzetség leszármazottainak, a Keresztúri családnak volt a törzsbirtoka. De a legegyszerübbnek ható megfejtés sem elvetendő, miszerint az eredeti név "Bodrogkeresztút" volt. Bodrogkeresztúrról az első hiteles oklevél 1239-ből ered. Ebben említést történik egy várról, melyet valószínűleg a Tiszán átkelő tatárok 1241-ben teljesen elpusztítottak. 1411-től a község a tokaji váruradalom tartozéka. Urai között Garai Jánost, Brankovics Györgyöt, Hunyadi Jánost találhatjuk.

Bodrogkeresztúr 1456-ban cseh megszállás alá kerül, melynek Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet vetett véget 1458. tavaszán. Az uradalom urainak sorában Mátyás király következett, aki azt Szapolyai Imrének zálogosítja el. Az 1517-ben és 1520-ban lejegyzett urbáriumok már mezővárosként említik Bodrogkeresztúrt, melynek népessége meghaladta Tokajét. Egy 1567- es összeírás a törökök által elpusztítottnak tűnteti fel a települést, de hamarosan újraépül, gazdasági-, társadalmi élete fellendül. A kulturális élet fejlődésére jellemző, hogy 1595-1617-ig Bodrogkeresztúrnak saját könyvnyomdája működött. Érdekes történelmi adalék a település törvénykönyvének története. A kialakult és gyakorolt szokásokat, törvényeket rögzítették ebben a könyvben, ami 1604-ben a tizenöt éves háború során elpusztult. A bodrogkeresztúri vezetők és öregek 1607-ben emlékezetből újraírták, amihez meghívták a szomszédos városok (Tokaj, Tarcal) előljáróit is. A "kuruc-labanc" korszak alatt, Bodrogkeresztúr népe szenvedett a legtöbbet. A település helyzetéből adódóan - Tokajban labancok, Szerencsen kurucok tartózkodtak - állandó háborúskodás helyszíne volt.

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukása után, Bodrogkeresztúr gazdaságilag kimerülve, kifosztva indult el a XVIII. századba. Ám a szőlőnek, a bornak és az itt élők szívós munkájának köszönhetően, sikerült a mezővárosnak újból talpraállnia.

1726-ban haszid zsidó telepesek érkeztek a városba, akikből komoly hagyományokkal rendelkező közösség alakult ki. Fokozatosan átvették a görög kereskedőktől a bor forgalmazását, és a szőlőművelés és bortermelés korszerűsítésében is nagy szerepet játszottak. A vallásuknak megfelelően elkészített "kóser" borok tovább növelték a város hírnevét. A zsidó közösség kiemelkedő tagja volt a keresztények által is messzeföldön elismert és tisztelt csodarabbi, Reb Steiner Saje, aki 1925-ben húnyt el Bodrogkeresztúron. Bodrogkeresztúr közel 140 évig tartó legnyugalmasabb időszaka, az 1848-49-es szabadságharccal ért véget. Noha Klapka György kétszer is győzelmet aratott a császáriak felett (1849. január 22-én Bodrogkeresztúron és január 31-én Tokajnál), 1849 június 28-ai győzelmük után a cári csapatok feldúlták és kifosztották a környék mezővárosait, köztük Bodrogkeresztúrt. A szabadságharc bukása után a településen húzta meg magát Eötvös József, az első felelős magyar kormány vallás- és oktatásügyi minisztere, és a legenda szerint itt írta Karthausi című regényének egy részét.



Bodrogkeresztúri szállások:
Rátkai Vendégház, Bodrogkeresztúr