Szálláshelyek
Wellness hotelek
Vendéglátóhelyek
Fürdők
Települések
Események
Látnivalók
Múzeumok
Útvonaltervező
Fotógaléria
Fotó feltöltése
Ajánló
Ismertető
Szállásadóknak


Partnereink:


Bársonyos

telefon körzetszám:
34
lakosság:
832 fő
terület:
1687 km2


Község.
Megye: Komárom-Esztergom megye.
Közép-Dunántúl régió.
Kisbéri kistérség.
Lakosok száma: 832.
Lakások száma: 302.
Terület: 1687 hektár.
Telefon körzetszám: 34.
Irányítószám: 2883.

Bársonyos község Komárom-Esztergom megyében, a Kisbéri kistérségben.

Fekvése

A település elérhető a Győrt-Székesfehérvárral összekötő 81-es számú útról, vagy Keréktelekinél, vagy Mezőörsnél lekanyarodva 1,5- 2 km távolságra a főútról . A községet sürün érik el a Kisbér-Győr között közlekedő menetrendi járatok illetve más távolsági autóbuszok.

Története

Bársonyos története a kezdetektől 1678-ig

Bársonyos környékét már az őskorban is lakta az ember. Ennek bizonyítékai azok a neolit kori kőszerszámok, amelyek Keréktelekin kerültek elő.A pannonok voltak a térség legkorábban ismert lakói. A mai Dunántúlt az ő nevükről nevezték el később a rómaiak Pannóniának. Az illír népek északi csoportjához tartozó nép laza nemzetségi, nagy családi kötelékben lakta ezt a vidéket. Nagyobb törzsekbe, esetleg törzsszövetségekbe azonban nem tömörültek így katonai erejük soha nem volt számottevő. Kultúrájuk szintje is alatta maradt a velük nyugatról szomszédos keltáknak.Bársonyos térségében a kelták közül a boiok telepedett meg. A faluban és a környékén több régészeti lelet is bizonyítja a kelták jelenlétét.Találtak kelta fibulatöredéket Bársonyosi területén, és Tápszentmiklóson is előkerült jó néhány kelta lelet. A győri Xantus János Múzeumban jelenleg is láthatók az itteni kelta civilizáció emlékei.A felvirágzó kelta kultúrára nagy csapást mért a kimberek és a teutonok vándorlása. Ez a két germán nép északról tört a boiok földjére Kr. e. 2. században. Keresztülgázoltak a boiok földjén dúlva, fosztogatva, iszonyú pusztulást hagyva maguk után.A következő megpróbáltatás a dákokkal vívott háború volt. A dákok a Dunántúlon élő boiokat is megtámadta Kr.e. 45 körül. A dák harcosok Borebistas vezetésével behatoltak a Kisalföld területére. Legyőzték a boiok királyát, Kriasirost, és olyan mértékben elpusztították a boiok falvait, hogy még sok idő múlva is úgy emlegették a vidéket, mint a „boiok pusztasága”. A kelták túlélték ugyan ezeket a háborúkat de, olyan mértékben meggyengültek, hogy a római hódítás már nem ütközött különösebb nehézségekbe.

A római uralom a térségben

„ A pannóniai törzseket, amelyeket az én principátusom előtt a római nép sohasem közelített meg, Tiberius… révén, aki mostohafiam és legátusom volt, legyőztem, és a római nép hatalma alá vettem,...”1 írja Augustus császár (Kr.e. 21-Kr.u. 14) az önéletrajzában.Ezzel kezdetét vette Pannóniában a római kor. A térségünkön áthaladó hadiutak kereszteződésénél a római itineriáriumok2egy Crispiána nevű települést jelölnek. Ennek helye még nincs pontosan meghatározva, régészeti feltárása is várat magára. A faluban és környékén sűrűn előkerült római leletek bizonyítják a római civilizáció jelenlétét a térségben: „Cassius” bélyegű téglák,3sírkövek töredékei,4egy Bacchus szobor5stb. Sok római pénz, érme is van a leletek között. A provincia megszervezése körüli korszakból Caligula érméje került elő (A Kiskút környéke).6A késő római korszakot bőséges éremleletek jelzik. Constantinus császár pénzei, Valens veretei valamint Juliánus apostata bikás érméje képviseli ezt az időszakot.7 A későrómai leletek ilyen bősége talán Crispiána közelségét jelentheti, hiszen ez a település Crispusról Constantinus császár fiáról kaphatta a nevét, így valószínű a későrómai korban keletkezett. A római uralom térségünkben körülbelül négy évszázadig tartott. A 300-as évek végén a sztyeppe népeitől megrémített népvándorlás hullámaival több nép is átzúdult a térségen, kvádok, szarmaták és gótok dúlásai pusztították el a római civilizációt. A germán népek átmenekülését a hunok foglalták el Pannóniát. 409-ben a megrendült római kormányzat nem tehetett mást, hogy legalább a tekintélyét megmentse, szerződésben engedték át a szinte teljesen elpusztult tartományt az Alföldön letelepedett hunoknak.A népvándorlás során a hunok hatalmába került a terület. 453-ban Attila halála után a leigázott germán népek fellázadtak a hun uralom ellen. 454-ben a Nadeo folyó mellett vívott csatában a hunok vereséget szenvedtek.8A hunok leverése után Pannónia és vele Bársonyos térsége a gótok birtokába jutott. Amikor a gótok elhagyták Pannóniát, a helyükre egy másik germán nép, a longobárdok költöztek. A longobárdokat az avarok űzték el 578-ban, ez a lovasnomád nép 576-ban hatolt be a Kárpát-medencébe kagánjuk9Baján10vezetésével.Az avarok letelepedésének több tárgyi bizonyítékát is találták a régészek Bársonyos térségében. Tápon a Borba dűlőben igen jelentős késő avar kori temetőt tártak fel.11 Itt több mit száz sírt találtak a régészek.Az avarok hatalmát a Dunántúlon a frankok törték meg. Nagy Károly (768-814) frank uralkodó 796-ban és 803-ban vezetett két hadjárata meghódolásra bírta az avarokat. A terület előbb a tudun12majd a frankoknak meghódoló kagán vezetése alatt avar hűbéres fejedelemsége lett a Frank birodalomnak, majd frank őrgrófsággá alakul. A terület lakói ekkor avarok és szlávok voltak. A szlávokat, akik a mai szlovének elődei voltak, mint alávetett népességet, az avarok telepítettek erre a vidékre.A 800-as évek második felében, az események mozgalmasan alakulnak a Kisalföldön. A terület Duna túlsó partján létrejött Morva állam, és a frankok közötti súlyos harcok színterévé vált. A legsúlyosabban a 884-es esztendő nehezedett a vidékre. A morvák átkeltek a Dunán, és elpusztították a teljes Rábán túli Pannóniát (884: Pannonia de Hraba flumine or. tota delenda est)13. A frank-morva háborút, egy olyan esemény zárta le, amely a térség történelmét több mint egy évezredre meghatározta, a magyar honfoglalás.

Bársonyos és környéke a honfoglalás után

A lovas nomád magyarok törzsei a bolgárokkal vívott háború során 895-ben kezdte meg a Kárpát-medence megszállását. Az egymás ellen hadakozó frankok és a morvák mindketten segítségül hívták a honfoglalókat. Ez adott alkalmat őseinknek a Kárpát-medence nyugati felének meghódításához. A dunántúli frank őrgrófságot 900-ban pusztították el és szállták meg, Morvaországot, pedig 903-ban megsemmisítették. „A szlovének és a pannonok nemzeteit, meg országait feldúlták és elfoglalták.” Összegzi tömören az eseményeket Anonymus, Béla király jegyzője.14

Anonymus olvasva arra következtethetünk, hogy Árpád vezér hadai áthaladtak Bársonyos területén, amikor Pannónia megszállása során a mai Székesfehérvár környéki Noé hegyről indulva a móri árkon át a pannonhalmi hegy felé vették az útjukat. A fejedelem valószínűleg személyesen is megcsodálta a bársonyosi dombokat, ha hihetünk Anonymusnak, aki ezt írja: „Árpád fejedelem és vitézei imígyen vonulva Szent Márton hegye mellett táboroztak le, és mind maguk mind állataik ittak Sabaria forrásából. Amikor a hegyre felhágtak, Pannonia gyönyörűséges földje láttán nagyon megörültek.”15A pannonhalmi hegyről ugyanis a bársonyosi dombok jól láthatóak.A mai Bársonyos területén talán már a honfoglalók közül letelepedtek egyesek, erre utal, hogy létezett itt egy Nyék nevű település. Nyék, melynek a neve az egyik honfoglaló törzs nevét viselte a középkor során megszűnt. Területén ma Bársonyos és Bakonybánk osztozik. Nevét a Bársonyos területén átfolyó Nyéki ér nevű patak őrzi.

I.(Szent) István (997-1038) nyitotta meg azt a Bársonyos környékén is átvezető fontos nemzetközi útvonal, a jeruzsálemi zarándokutat, amely Nyugat-Európát összekötötte Bizánccal, és a Szentfölddel. Ennek a zarándokútnak térségünkön áthaladó szakaszát így írja le egy 1030 és 1043 között keletkezett német feljegyzés: „Magyarország a Fisgaga víz (Fischa) közepénél kezdődik, innen egy mérföldre van egy vár, amelyet Heimenbruchnak (Hainburg) neveznek; innen két nap a Rauának (Győr) nevezett vár; ettől a vártól három nap alatt lehet eljutni a Wezenbruchnak (Székesfehérvár) nevezett várba, és így tovább. …”16Ez a zarándokút nagyjából a mai 81-es főút vonalán haladt.A Bársonyos nevet Kézai Simon említi krónikájában, III. Henrik német-római császár 1051. évi hadjáratával kapcsolatban.III. Henrik október körepén kezdte meg a visszavonulást a móri árkon keresztül. A Fehérvár alól való visszavonulása során először Bársonyos hegyén pihent meg (in monte Barsumus) miként Kézai Simon írjaA császár csapatai a felperzselt föld taktika miatt ekkor már hónapok óta éheztek. András király és Béla herceg csapatainak villámgyors rajtaütései, pedig a végletekig elcsigázták és kimerítették a németeket. III. Henrik ezért innen, a Bársonyos hegy alatti táborból békeajánlattal fordult András királyhoz. Nézzük mit ír erről, szó szerint Kézai Simon: „A király, pedig tanácsot tartva, a hagyomány szerint irgalmasan megkegyelmezett neki Henriknek. Ő, miután táborát útnak indította, először, mint mondják a Bársonyos-hegyen tartott pihenőt. De mert az éhségtől és a szomjúságtól elgyötörtek voltak a király roppant mennyiségű ételt és italt adott nekik. Ettől nagyon sokan megrészegedtek, és amikor a császár őrszemei elbizonytalanodott pillantásaikkal azt látták, hogy a magyarok ide –oda nyargalásznak, az hitték, hogy az egyességben valami csel van, és a seregeknek ezt tudtára adva azt mondták, hogy azok az ő üldözésükre jöttek. És bár sokakat a betegségtől elcsigázva kocsikon , bársonypárnák között szállítottak, ezek a kocsikat és a bársonypárnákat odahagyva lóra kaptak, és pirkadatkor Örs17faluhoz értek. Miután a várnagy, aki a kapuban 18 volt, észrevette, hogy az országútról letérve a süppedékes és nehezen járható mocsaras területen át fegyveres had közeledik, az övéivel együtt fegyvert ragadott. S miközben az áthaladó csapatot távolról szemlélve figyelte, észrevette, hogy a betegek, akik otthagyva a kocsikat és a párnákat, és lovakon kaptak fel a Bársonyos-hegyre, ismét kocsira téve kelnek át a mocsáron. Ezeknek a pajzshordozói, amint megpillantották mögöttük a várnagy csapatait, otthagyva a kocsikat és a kocsikon az uraikat, ahogy csak tudtak, elmenekültek. Ezután jöttek a parasztok, hogy a kocsikat elvigyék; a kocsikon lévő urakat meggyilkolták, holttestüket a vízbe dobálták. E beteged közül, pedig egyesek közkatonák, mások grófok, sőt néhányan őrgrófok voltak. Ezért azon az átkelőhelyen, ha a víz kiszárad mind a mai napig szoktak lószerszámokat, kardokat és több más ezekhez hasonló dolgokat találni. A hegyet azután a környék lakói az így elhagyott párnák miatt, melyek bársonyból voltak, nevezték el Bársonyosnak19.” Kézai tudósításában nem említ települést a hegy közelében, ez nem zárja ki, hogy már ekkoriban volt valamiféle település a Bársonyos hegy közelében. Bár a krónikás megjegyzése a „környék lakói”-ról erre enged következtetni. Konkrét bizonyítékot azonban XI. századi településre nincs.

Könyves Kálmán (1096-1116) uralkodása alatt a Szent István által nyitott zarándokút különösen mozgalmassá vált. Ennek oka az volt, hogy a II. Orbán pápa alatt meghirdetett első keresztes hadjáratra indulók 1096-ban a szárazföldi utat választották a Szentföld felé. A lovagok, kíséretük és a velük útrakelő rengeteg módos vagy szegény zarándok, koldus és mindenféle gyülevész népség népes tarka csapatokban vonult el a Bársonyos hegy alatt.Itt vonult el a szeptember végén, október elején a keresztes hadjárat tulajdonképpeni serege, Gottfried alsó-lotaringiai herceg vezetésével. Ezek a francia és német csapatok fegyelmezetten, szervezetten vonultak át.

Bársonyos a középkorban

A mai Bársonyos középkori elődje több kisebb település volt a környéken. Ezek a falvak, birtokok, földek és a rajtuk élők sokáig egy mással szoros kapcsolatban éltek, Ugyanazon urak szolgálatában álltak, együtt építették és használták templomukat20, a Szent Margitnak21szentelt templomot, amely valamikor 1235 előtt épült, és az 1530-as évek közepéig használták. Romjai még az 1700-as évek közepén is álltak a Temetőhegyen. Így valószínűleg erős közösségi érzés is összekötötte őket.Nézzük melyek voltak ezek a települések. Az egyik Szöllős volt, a mai Öreghegy közelében, nevét a középkori oklevelekben is sűrűn emlegetett szőlőiről kapta. A legjobb bársonyosi szőlők ma is itt fekszenek.A másik, Bársonyos, amelynek a neve idővel az összes többi településre is kiterjedt, a falu a mellette magasodó Bársonyos hegyről22kapta a nevét (ma ez a Temetőhegy és a Strázsahegy). Ezt a települést azonban a középkor első felében a latin nyelvű oklevelekben Catlunak esetleg Catlnak is nevezik. (in predia Barsunus quodvocatur Catlu) Ez a név a település birtokosának Káltnak a nevéből származik. Kált és rokonsága kiterjedt birtokokkal rendelkezett a környéken. A Catlu nevet a helyi néphagyomány is fenntartotta. Eszerint Bársonyos régi neve Kiskatlóc volt, a Nagykatlóc pedig a mai Bakonybánk lett volna. A régi Bársonyos a mai falutól kissé feljebb, a Temetőhegy oldalán helyezkedett el.A Bársonyost alkotó települések közül a harmadik a mai Kát puszta, ez nevében még most is őrzi az ősi Catlu nevet.Valószínűleg Catlu, Kált volt a mai Bársonyos és Bakonybánk valamint Kát közös elődje. Catlu, vagy Kált több részből állt, és igen népes település volt, amit az oklevelek is alátámasztanak. Ezek lehettek a mai Bársonyos, amit kezdetben csak mint földet (terra) emlegetnek, Kát puszta és Bakonybánk elődei. A települések elkülönülése úgy ment végbe, ahogy a pannonhalmi Szent Márton apátság birtokokra és emberekre tett szert Catluban. Mivel a Catlu név a birtokos személynevéből származik (Kált nevéből) ezért az apátság birtokába került földekre és településrészekre már értelmetlenség volt alkalmazni. Ezért válik egyre általánosabbá a Bársonyos elnevezés, amelyet egy ideig a Catlu névvel együtt használnak (Barsunus quodvocatur Catlu). Azok a birtokok, amelyek a Kált leszármazottai kezén maradnak, megőrizték eredeti nevüket. Később Bánk is kivált Catluból,23és az eredeti nevet már csak Kát őrizte meg, amely legtovább maradt a Káltháziak kezén.A Szent Márton apátság fokozatosan egyre több és több földet szerzett a környéken, ezeket mind Bársonyoshoz csatolták. A legnagyobb területnövekedést a társtelepülés, Szöllős Bársonyosba olvasztása hozta valamikor az 1400-as évek második felében.

A középkori latin nyelvű feljegyzésekben ezeket a településeket hol villaként emlegetik, ez a latin szó a középkorban falut jelentett, hol predium a nevük, ezt birtokközpontnak lehetne fordítani, esetleg egyszerűen terra ami annyit tesz, hogy föld. Gyakori még, hogy általánosan possessionak, vagyis birtoknak nevezik őket.Az 1190-es évek vége, és az 1210-es évek közötti időszak a legkorábbi, amelyre adatokat lehet találni a középkori, feljegyzésekben az említett településekről. A falvak lakói ezek szerint ekkor három testvérnek Káltnak, Ambrusnak és Oposnak, helyi nemeseknek, a király vitézeinek szolgálatában álltak. Káltnak és két testvérének Oposnak és Ambrusnak sok birtoka volt az említett falvakban, Szöllősön, Bársonyoson és Catluban, de Ölbőn, Écsen és még sok más környékbeli faluban is. Nemzetségük tagjai, rokonságuk kiterjedt az egész vidékre.A Szöllősiek közül Irizló és két fia Opos szolgálatában állnak. Opos szőlőjét művelik. Káltnak Opos testvérének a szolgálatában itt négy szolga él: Mikó, Vencir és Ceplet és fia, ők is szőlőket gondoznak. Ambrusnak egy emberéről tudunk itt, Veszek (Wesecről), aki fiával együtt szintén szőlőmunkás.Bársonyoson a három testvér közül Ambrusnak és Káltnak van birtoka. A település lakói részben az ő szolgálatukban állnak, részben egy másik úrnak Bősnek (Beus) és három fiának Benedeknek, Öcsönynek (Vsun) és Pázmánynak (Pozan) az emberei voltak.Káltnak ebben az időben népes lakossága volt. A feljegyzések szerint Fioch, Cugul, Rupa, Főd, (Feud), Füles (Files), Jakab, Kozma, Tamás és két rokonával, Csuka, Pál, Gilián, Galambos (Golomdus), Péter és két Lampert nevű kálti állt Opos szolgálatában. Ők mindannyian libertinusok24voltak. Élt itt két szőlőművese is Buda és Duka, akik uruk szöllősi és sokorói szőlőit gondozták.Oposnak szolgái és szolgálólányai (servus, ancilla) is éltek Kálton: Orbán, Jeroszláv, Soma, Kesőd és két Bulcsú nevű szolga. A szolgálólányok neveit is ismerjük: Csina, Csaga, Szombatka és Kosz voltak.25 Oposnak és családjának udvarháza valószínűleg Szöllősön állt.26A falvak lakói, amint erről az 1230-as 40-es évek között kelt oklevelek tanúskodnak, ekkor már fejlett gazdaságokkal rendelkeztek. A szöllősieknek szőlőiken kívül legelőik voltak, ahol ökröket hizlaltak, erdejük, halastavuk és természetesen szántóföldjeik is voltak. Tartottak lovakat is, a szárnyasok sem hiányoztak a házuk tájáról. A földeket földközösségben, valószínűleg szabályzott talajváltó rendszerben művelték. Az erdőt és a réteket és kaszálókat közösen használták.A földművelésben a talajváltó rendszert alkalmaztak. A falu határát dűlőkre osztották. Az éppen művelt területen kívül a többi föld pihent, ezt a parlagot, ugart mezei föld néven emlegetik az oklevelek. A mezei földön fű nőtt, itt álltak a falu állatállományának a karámjai. Az állatok legeltek, taposták és trágyázták a földet. Ennek a neve csordanyomás volt (calcatus pecorum wlgo nomas).27Amikor az éppen művelt terület kimerült (a korabeli termelési módszerek alapján ez kb. 4-5 éves művelés után következett be) feltörték a mezei földet, ezt nevezték füvönosztásnak (fyvnoztas).28 A karámokat egy másik dűlőbe telepítették. A mező egyes részeit kisorsolták a falu családjai között (nyílhúzással sorsoltak) és feltörték a földet, a felszántott területet füves sávok választották el egymástól. Azoknak a területeknek a neve, amelyek egy-egy családnak jutottak fűkötél volt (fyketel).29 Egy fűkötélnyi föld megműveléséhez 2-4 ökör kellett. Szöllősön egy fűkötél negyed ekealja földet jelentett. Egy ekealj annyi föld volt, amennyit egy ember egy napi munkával körülszánthatott. A kimerült földre többször tereltek állatokat, hogy a földet ne a gyomok és cserjék, hanem a fű nője be.A települések életét III Béla (1172-1186) a falu területén előkerült érméi is tanúsítják.

A falvak élete az 1240 körül

1237-ben IV. Béla király elrendelte hogy a pannonhalmi Szent Márton apátság birtokaikat írják össze. A feladatot Albeus mester a királyi kancellária megbízottja kapta, aki végigjárta a birtokokat. Bársonyos Karalka néven szerepel az összeírásban, nyilván átvéve a pápai kancellária szóhasználatát. Albeus mester Szöllőst is felkereste, és mindenütt részletes összeírást készített a lakókról. Leírta szolgáltatásaikat, földjeiket.A hagyományos jobbágyi szolgáltatások, tized, kilenced, és robot ebben a korban még nem alakultak ki (ezeket majd az 1351-es országgyűlésen határozzák meg). A köznépet nem is nevezték jobbágynak, ez a nevet csak a legmagasabb jogállású, szinte teljesen szabad réteg viselte.48A többiek, attól függően, hogy milyen szolgáltatásaik voltak más-más nevet viseltek: udvarnokok, torlók, kondicionáriusok, szolgák, stb. Szép számmal éltek még ekkoriban teljesen szabadok is.Albeus mester Szöllősről feljegyezte, hogy torlók élnek a településen. Őket Opos hagyta az apátságra. (A torlók, latinul exequiales, kötelessége volt a tor, vagyis a lakoma kiállítása.) Név szerint Farkad, Mika, Szombat és rokonságuk összesen 14 háznép (mansio) Szolgáltatásaik a következők voltat: Szent Mihály napján be kell adniuk közösen egy átalag bort, száz fehér kenyeret, egy harmadfű tulkot, egy gyertyát és egy freisachi dénárt. Háznépenként fél márka ezüstöt kell fizetniük (kb. 30 dénár) és saját lovaikon tartoznak szükség esetén követségbe menni, ha szükséges.Szöllős lakóiból csak tizennégy ház népe szolgálta az apátságot, tizennyolc háznép a templomosokat szolgálta hat, pedig a királynőt. A falunak összesen 10 ekealjnyi földje volt. Egy háztartásra átlagban tehát egynegyed ekealj föld jutott, ez kb. 30 magyar holdat jelent.Kált itt két embert, Mikót és Wencert hagyott az apátságra. Az ő kötelezettségük hasonló volt: egy átalag bort, száz kenyeret és egy harmadfű tulok kellett szintén Szent Mihály napjára beadniuk. Segíteniük kellett a szénahordásnál. Végül közösen Kált és Opos emberei évente egyszer megvendégelték az apátot.Bársonyoson vagyis, ahogy Albeus írja Karalkán Pósa, Pál, és Mátyás udvarnokok éltek rokonaikkal, és a gyermekeket és az ifjakat nem számolva kilenc háztartást tettek ki. Összesen három ekealja földjük volt. Ezen kívül még rétek, legelők és egy malomépítésre alkalmas hely is tartozott a faluhoz.49Olyan szolgáltatásokat kell teljesíteniük, mint a himódi,50udvarnokok. Ez szerint Szent Márton napján száz tojást, négy tyúkot, két ludat, három taliga fát, harminc kenyeret, és egy vizafogó hálót kell beadniuk közösen. A hálókészítőket, javítókat is nekik kellett élelmezniük.Az új terméstől számított hat hónapig 130 akó búzalisztet, 40 akó rozst, 170 akó zabot kellett szolgáltatni, majd az év másik hat hónapjában havi 160 akó gabonát kellett az apátság somogyi birtokairól a malomba vinni, ott megőrölni majd az apátság kamrájába szállítani, egyúttal még 20 akó egyházi gabonából lisztet készíteni. Ezen kívül a tizedárpából minden háznak két akó sört kellett főznie. Különleges szolgáltatásként, ha a király a kolostorba látogatott három taliga tűzifát kellett adni. Húshagyó kedden és Húsvétkor száz tojás és egy bárány volt a taksa.Ezen kívül havi váltásban dolgozott a kolostor körül egy-két bársonyosi udvarnok. Két szekeret készenlétben tartottak a váratlan utazásokhoz, szállítási feladatokhoz, a hetente három taliga fát és vizet hordtak a fürdőhöz, és a kemencéhez. Javították a kolostor nagy kemencéjét, dolgoztak a kolostor kertjében, szükség esetén még a kapuban is őrt álltak.51

A tatárjárás

Nem sokkal az után hogy Albeus mester feljegyezte a falvak állapotát nagy megpróbáltatás szakadt a környékre. 1241-ben Batu kán és tatár hordái támadtak az országra, miután véres harcokban áttörték a Kárpátok hágóit, elözönlötték az Alföldet. IV. Béla fegyverbe hívta az ország minden fegyveresét és megpróbálta kiszorítani őket, de a muhi síkon súlyos vereséget szenvedett. Majd a tél beálltával a mongolok elözönlötték a Dunántúlt is.Oros apát, aki előrelátó és határozott emberként, feltehetően elrendelte, hogy a bársonyosiak, és az apátság többi birtokán lakók minden értéküket hordják az apátságba, szedjenek össze minden élelmet, hogy akár hosszú ostromot is képesek legyenek kiállni.A bársonyosiak a másik két falucska népe az apátság többi lakóival együtt a megerősített kolostorba menekültek, velük mehetett Gug nembeli Benke is. A Oros apát magas korára való tekintettel maga nem tudott fegyvert fogni de a fegyverfoghatókat felfegyverezte, és mindnyájan felkészültek az ostromra. A tatárok a hideg ellenére hozzáláttak a kolostor ostromához. A védők azonban vitézül ellenálltak.Kadán vezér ezért úgy döntött, hogy nem folytatja a kemény diónak bizonyult apátság ostromát. Batu kántól azt az utasítást kapta, hogy próbálja meg a menekülő IV. Bélát elfogni, így seregét Székesfehérvár felé irányította. Bársonyost azonban a környék összes többi falujával együtt irgalmatlanul kifosztották és felperzselték.521242 őszén a tatárok elhagyták az országot. A kolostorba menekült falusiak többsége ugyan valószínűleg túlélte a megpróbáltatást de a falvak romokban hevertek. IV. Béla visszatért és hozzákezdett az ország újjáépítéshez. A bársonyosiak is visszatértek a kolostorból lerombolt falujukhoz és nekiláttak, hogy újra felépítsék azt romjaiból.

Az érett középkori Bársonyos.

Az 1200-as évek végén Magyarországon a oligarchia megerősödése következtében egy-egy nagyúri nemzetség egész országrészek fölé terjesztette ki a hatalmát többnyire erőszakos módszerekkel. A Dunántúlon a Kőszegi nemzetség volt az amely, tartományúri hatalom kiépítésére törekedett. A Nyugat-Dunántúl nagy részének hódoltatása után a Bakony vidéke és a Kisalföld következett.A térség jelentős egyházi birtokosai, a veszprémi püspök és a Szent Márton kolostor apátja nem tudtak az Kőszegiek hatalmának ellenállni, mivel számottevő katonai erejük nem volt,53és a keresztény jámborságra, és békeszeretetre való felhíváson ezek az erőszakos és kegyetlen nagyurak csak nevettek.A veszprémi káptalant arra kényszeríttették, hogy a Kőszegi nemzetség egyik tagját válassza meg püspökké.54 Az 1280-as évektől a pannonhalmi apátság birtokait folyamatosan dúlták és fosztogatták, hogy így kényszerítsék rá a szerzetesközösséget, hódoljon meg hatalmuk előtt.A Kőszegiek atrocitásai a pannonhalmi Szent Márton apátság birtokai ellen valószínűleg megkeserítették a szöllősiek, a bársonyosiak és a káltiak életét, akárcsak a környék többi falujának a sorsát. Arra hogy Szöllőst Bársonyost vagy Káltot támadás érte volna konkrét adatot nem lehet találni, de elképzelhető ez is. De nagyon sok panasz található a feljegyzésekben arra, hogy a szinte háborús viszonyok, a Kőszegiek kegyetlen portyázó csapatai miatt nem lehet nyugodtan közlekedni a vidéken. Az állandó veszély, a közbiztonság teljes hiánya nyomasztóan nehezedhetett a falvak lakóira. A gazdálkodásra is rányomta a bélyegét a bizonytalanság és a félelem, a Bársonyos és a másik két falucska lakói évről évre szegényebbek lettek.A Képes Krónika feljegyzi a korabeli eseményekről, hogy: „… Hungária hanyatlani kezdett fényes dicsőségéből. … Belső háborúk támadtak, városokat romboltak le, falvakat tettek semmivé - felperzselvén őket, a békét és egyetértést lábbal tiporták, a gazdagok elszegényedtek, a nemesek parasztokká lettek a szegénység nyomorában. Abban az időben a kordét, vagyis a kétkerekű kocsit az ország népe László király55szekerének nevezte, mert az állandó fosztogatás miatt az igavonó állatok megfogyatkoztak az országban, és az emberek barmok módjára kordéba fogva maguk dolgoztak az állatok helyett. …”561304-re a pannonhalmi szerzetesközösség megtört az állandó támadások miatt, és meghódolt a Kőszegiek előtt. A nagyurak érdekeik képviseletére azt követelték meg a konventtől,57hogy Pannonhalmi várnaggyá Vönöcki Jakab fia Sándort tegyék meg, aki a Kőszegiek hűséges familiárisa volt. A kolostort megszállták a Kőszegiek harcosai. Később arra is rákényszeríttették a konventet, hogy apáttá válassza Kőszegi Miklóst, (1312-1318) a nemzetség egy nagyhatalmú tagját. Az apátság és vele együtt Szöllős, Bársonyos és Kált mintegy másfél évtizedre a Kőszegiek tartományának a részévé vált.I. Károly (1307-1342)58Magyarország új királya mindent megtett, hogy a tartományurak hatalmát megtörje. Küzdelmében, amely nem volt eredménytelen, a tartományuraktól sokat szenvedett egyház is támogatta. A kőszegiek hatalmának megtörésére 1318-tól került sor. Hűséges lovagja Köcski Sándor vezetésével sikerült a pannonhalmi Szent Márton apátságot megszabadítani a Kőszegiek uralmától. 1318-tól Köcski foglalta el az apátságban a várnagyi tisztet. Az Anjou dinasztia további évei alatt béke és nyugalom uralkodott a vidéken, Bársonyos, Szöllős és Kált lakói viszonylag csendesen élhették az életüket, hiszen a településekről kevés tudósítás maradt fenn. 1336-ban Szöllősről szól egy oklevél, amelyben a falucska birtokviszonyit rendezik. Négy jobbágytelekről és a hozzá tartozó egyéb földekről rendelkeznek benne.591357-58 között Bársonyos területe tovább gyarapodott. Szigfrid apát, egy hosszas és nehéz per során, amelyet a Kálti család ellen folytatott, Bársonyoshoz csatolta a Kált és Bársonyos között fekvő Hosszútelek nevű földet. A falu új határainak megvonásában a környékbeli nemeseket is bevonták. A falu határai ebben az időben terjedtek ki jelentős mértékben.60Fennmaradt egy oklevél, amely beszámol egy határjárásról, ami során a vármegyei nemesek végigjárták a vidéket, hogy a környékbeli falvak határait pontosan megállapítsák. Ebből tudjuk, hogy a falu földjei északon egészen Ölbőig nyúltak. Mezőörs és Bársonyos között, pedig árok és földtöltés jelezte, hol húzódik a határ.61

Az 1400-as években általános jelenség volt a falupusztásodás Magyarországon. Ez a folyamat nem hagyja érintetlenül a bennünket érdeklő településeket sem, elősegítette a települések, földek, prediumok egy faluvá, Bársonyossá való koncentrálódását.1422-ben Miklós apát és konventje azt mondja, hogy Bársonyos melletti szőlők pusztulnak. A feljegyzésekből annyi derül ki, hogy Szöllőst lakói elhagyták, szőlői pusztulnak. A folyamat megállítására a Szent Márton apátság ugyan erőfeszítéseket tesz, de ezek nem vezetnek eredményre.Augnerius a kolostor várkapitánya és a konvent nagy kedvezményekkel iparkodott letelepülőket szerezni. Az 1428. március 29.-én kibocsátott felhívásában a következőkről intézkedett: az, aki elsőként letelepül a faluban, és házat épít, az egész életére mentességet kap a szemes terményekből fizetendő kilenced alól. Azok, akik követik, szintén felmentést kapnak a kilenced alól, de csak húsz évre. Az, aki szőlőt is telepít a tized alól is mentességet kap, ha kevesebb mint száz köböl (cubulus) bora terem.62Ezek az intézkedések sem tudták azonban megállítani a település elnéptelenedését. Szöllős megszűnt létezni, földjei, erdői, rétjei Bársonyoshoz kerültek. Feltehetően ezek alkotják a mai Öreghegyet.

A falu Hunyadi Mátyás birokában.

Az 1458-ban trónralépő Hunyadi Mátyás (1458-1490 1472-ben saját irányítása alá vonta a kolostort és birtokait. Így lett Bársonyos 1472-től 1490-ig Hunyadi Mátyás birtoka. A király komendánsokat nevezett ki a kolostor élére. Az ország déli határán ekkor már mintegy nyolcvan éve folyamatosan folyt a török háború, amely sok pénzt igényelt. Így azután 1488-ban a király adószedői megérkeztek a faluba, gondosan felmérték a falusiak birtokállományát, anyagi helyzetét, és megállapították, hogy a falu tíz aranyforint adót köteles befizetni a királyi kincstárba, vagyis ekkor tíz jobbágytelek volt Bársonyos telekállománya.Ez nem jelentette azt, hogy csupán csak tíz család élt a faluban, gyakori volt a fél illetve negyed jobbágytelekkel rendelkező családok száma, akiknek természetesen csak a kötelező szolgáltatások felét, negyedét kellett teljesítenie. Elképzelhető, hogy éltek zsellérek is a faluban, akiknek egyátalán nem volt jobbágytelkük. Ők a közös legelőn való állattenyésztésből, bérmunkából éltek, esetleg bérelt földön gazdálkodtak. A módosabb gazdák őket kérték meg, hogy helyettük a robotkötelezettséget teljesítsék, természetesen megfelelő díjazás ellenében.Mivel a királyi adószedők a környék birtokait is felmérték, össze lehet hasonlítani a falu anyagi helyzetét a környező településeivel. Ez alapján a falu a környék jómódú települései közé sorolható. Hunyadi Mátyás halála után egy-két évvel a Pannonhalmi apátság visszakapta a falut.

A késő középkori Bársonyos.

Az 1500-as évek elején már ismét az apátság birtokaként tűnik fel a falu az oklevelekben.A pannonhalmi Szent Márton apátság a Kálthy családtól az 1510-es években újabb földeket szerzett bársonyosi birtokához. A falu területe jelentősen bővült. 1511-ben Kálthy Mihály átadta az apátságnak káltházai birtokait és a Fűzegy rétet, amely keletről a bársonyosiak kaszálóit határolta. Az ár 25 aranyforintot és egyéb anyagi juttatásokat tartalmazott. Az alacsony ár oka az volt, hogy a vétel tulajdonképpen csak a rétet illető jogokra vonatkozott, mert magát a rétet 1512-ben hatalmaskodva elfoglalta Ozorai Héderváry Ferenc, akitől a következő évben a még hatalmasabb Török Imre vette el. A nagyúrral szemben, pedig a Kálthy család teljesen tehetetlen volt. Felső-Káltházán a Szent Ágoston rendiektől vett Tolnai Máté apát (1500-1535) egy nagy rétet, 55 aranyforintét és csatolt Bársonyoshoz.63Máté apát és az Écsen birtokos pápóczi prépost között több évre visszamenőleg feszült volt a viszony. A gondot a birtokhatárok körüli vita okozta, és egyre jobban elmérgesedett. A vita nem szűkült le az apátra és a prépostra, hanem a falvak lakói, köztük a bársonyosiak is rendesen kivették részüket az ellenségeskedésből. Verekedésekre, gyújtogatásokra is sor került.1515-ben egy szép tavaszi napon, pontosabban egy szép éjszaka a bársonyosiak közül jó néhányan, több környékbeli faluból való emberrel együtt úgy gondolták, hogy elégtételt vesznek az őket ért vélt vagy valós sérelmekért. Alföldy Péter tiszttartó és Ethei János várnagy vezetésével a bársonyosiak, név szerint: Beneth más néven Mészáros Albert, Etthe Miklós, Sózó István, Csethkey Kelemen, Fekete György, Palló Mihály, Somogyi Toma, Kalmár Péter és Szegező Barnabás összegyűltek. Csatlakoztak hozzájuk még más falvak is Szentmártonról,64Varsányról, Ravazdról, Nyalkáról és Láziból stb. Az éj leple alatt Écsre mentek, és titokban megbontották az écsiek halastavának töltését (a halastó is a vita egyik oka volt), a vizet mind leeresztették, a szárazra került halakat gondosan összegyűjtötték maguknak, majd távoztak.65Az 1510-es években a korábbi évszázadok nyugalma véget ért. Bársonyossal szomszédos falvak, Mezőörs és Bakonyszombathely ugyanis egy nagyhatalmú és gátlástalan nagyúr Török Imre kezére kerültek. A főúr úgy gondolta, hogy a két falu között fekvő Bársonyos, és földjei remekül kiegészítenék a birtokait. Mivel a pannonhalmi kolostor természetesen nem akart megválni a falutól, Török Imre erőszakhoz folyamodott. Gesztesi66várának két porkolábja: Wisei László és Theseni Bernát, és velük a gesztesi vitézeik valóságos csapást jelentettek a bársonyosiak számára. Berontottak a faluba, ajtókat, ablakokat betörve benyomultak a házakba, a rémült falusiakat a legéktelenebb szitkokkal árasztoták el. Nem hagyták ki az átkozódásból a pannonhalmi szerzeteseket sem (bestiales monachos) megfenyegették a bársonyosiakat, hogy ha el nem költöznek a faluból rútul fognak járni. 1513-ben hatalmaskodva elfoglalták, és évekig a hatalmukban tartották a faluhoz tarozó Füzegy rétet.Az atrocitások tovább folytatódtak. 1517-ben Sós Mihályt az egyik bársonyosi jobbágyot Tót-Rédén,67ahol csendben mulatozott megtámadták, és olyan súlyosan megverték, hogy ha jó szándékú emberek meg nem mentik, meg is halt volna.A bársonyosiak természetesen a pannonhalmi apáthoz fordultak Török Imre hatalmaskodásai miatt. Tolnai Máté apát (1500-1535) azonnal levelet írt a nádornak Perényi Imrének, hogy járjon el az ügyben. A panasz kivizsgálásához a nádor utasítására a veszprémi alispán látott hozzá.A legsúlyosabb incidensre nem sokkal ezután került sor. Máté apát a Bársonyosra küldte Erchy Ambrus deákot és vele Péter udvarnokot, hogy tegyenek igazságot a faluban. Ott azonban a két gesztesi porkoláb és emberei, akik kíséretében ott volt Bálint mezőörsi pap is, nekiestek az apát embereinek, kikergették őket a faluból, Ambrus deákot kirabolták, elvettek tőle harminckét aranyforintot, és szinte félholtra verték.Ezek után Máté apát már magának a királynak, II. Lajosnak (1516-1526) írt, hogy tegyen valamit az ügyben. A királyi tanács megsürgette a Veszprém megyei igazságszolgáltatást. Veszprémből Bársonyosra jött Dergecsei Zarka Kelemen, kihallgatta a falusiakat és tudósította az udvart az eseményekról,68 és ez az ügy jócskán hozzájárult Török Imre bukásához, akinek már amúgy is sok volt a számláján.

Török Imre bukása után a Bársonyoson nyugodtabb lett az élet, 1526-ban azonban ismét egy környékbeli úr hatalmaskodásai zavarták meg az itt élők nyugalmát. Mester Benedeknek, a falu egyik jobbágyának ugyanis 800 juhát hajtotta el Szerdahelyi Imreffy Mihály emberei, ezzel 100 aranyforint kárt okozva a tehetős gazdának. Szerdahelyinek Bakonyszentlászlón és Bábolnán voltak birtokai. A rablást is az itteni emberei segítségével vitte végbe. Természetesen ezt a rablást is feljelentés követte. Szerdahelyit fel is szólította a székesfehérvári Johannita konvent, hogy jelenjen meg a király színe előtt, és ott adjon számot tetteiről.Ez a történet érdekes fényt vet a falu társadalmára, gazdasági viszonyaira. Bársonyosról, amelyről az 1488-as adóösszeírásból megtudhattuk, hogy jómódú község volt, kiderül hogy a lakói között voltak igencsak gazdag emberek is.Az, hogy egyes bársonyosi gazdák kezén ilyen hatalmas állattömeg volt azt bizonyítja, hogy a piacra termeltek. Ilyen hatalmas juhnyájak többszörösen felülmúlták a falu lakóinak szükségleteit. Úgy tűnik hát, hogy a bársonyosiak is bekapcsolódtak a korszak mezőgazdasági fellendülésbe. A falu nem feküdt távol a nyugatra vezető kereskedelmi útvonalaktól, állataikat könnyen értékesíthették a kereskedőknek, jelentős jövedelmet biztosítva a falu lakóinak. Mester Benedek tehát olyan gazda lehetett, aki sikeresen használta ki az 1500-as évek elején kibontakozó országos mezőgazdasági fellendülést.

Szerdahelyi hatalmaskodásának kivizsgálására azonban már nem került sor. Az ekkor kezdődő országos események lehetetlenné tették a vizsgálatot, mindent gyökeresen megváltoztattak: alapjaiban rengették meg a Magyar királyságot, és alig egy-két év múlva a falut is a katasztrófába taszították.

A pusztulás.

1526-ban Mohácson megsemmisült a királyság erejének java, meghalt a király, elestek az ország nagyjai. Magyarország idegen erők szabad prédája lett. Ezek a tragikus történések az ország minden lakójának, így a bársonyosiaknak is megváltoztatták a sorsát, halálos végzetet hozva a falura.1529-ben Szulejmán rettenetes serege már a Duna mentén menetelt felfelé, hogy elfoglalja Bécset. Az akindzsik széles sávban perzseltek, raboltak amerre a török elvonult. A fosztogatók elérték Bársonyost is. A falu szörnyű napokat élhetett át. Két évvel később, amikor adóösszeírók érkeztek a faluba feljegyzést készítetek a pusztítás nyomait. 1531-ben a Bársonyos siralmas képet mutatott. Tizenkét portáját kegyetlenül felperzselték, csak hét család maradt a faluban, de ebből négyen olyan szegények voltak, hogy még az adóösszeírók szerint sem voltak képesek arra, hogy adót fizessenek.691532-ben Szulejmán pusztító seregei újra Magyarország földjét tapodták. A törökök Kőszeget vették ostrom alá, de a vitézen védekező várral nem boldogultak. Haragjukat a védtelen vidéken töltötték ki. Fosztogató hordáik egészen Szent Márton hegyéig jutottak el, a vár őrségét is meg kellett ellenük erősíteni. A védtelen Bársonyost pedig ismét kegyetlenül feldúlták.A következő adóösszeírás, négy év múlva, 1536-ban mutatja, hogy Bársonyos pusztulása még jobban előrehaladt, ekkor már csak két portán éltek emberek a faluban. A lakók elhagyták Bársonyost, elmenekültek vagy áldozatul estek a törököknek, akik megölték, vagy elhurcoltál a falusiakat. A falunak csak üres temploma és romos házai emlékeztetnek a hajdan itt folyt életre.1543-ban Székesfehérvár elestével Bársonyos térségének helyzete válságosra fordult. A székesfehérvári törökök minden évben pusztító portyákat vezettek a térségbe. A fosztogató csapatok sokszor Győr közelébe is eljutottak. A környező magyar várak őrsége gyakori ellentámadásokkal válaszolt ezekre. A falu és tágabb környezete csaknem két évszázadra hadszíntérré változott. Ilyen körülmények között lehetetlen volt újrakezdeni az életet. A faluban csak több mint kétszáz év után tud majd újraindulni az élet.A rombadőlt falu és elhagyott középkori temploma, a Szent Margit templom, amely a mai Temetőhegyen állt gyakorta került a magyar török határmenti összecsapások, portyák középpontjába. A falu dombvonulata, amely kitűnő kilátást nyújt a Kisalföldre ideális megfigyelőponttá teszi a helyet, nem véletlenül nyerte el a dombvonulat legészakibb pontja, ahol most egy geodéziai torony áll, a Strázsahegy, vagyis az Őrhegy nevet. Buda 1541-es majd Székesfehérvár 1543-as elfoglalása után a Kisalföld falvai ellen induló török portyák, támadások gyakori támaszpontja lett a romos falu. A módszerükre a legjobb példát az 1577. augusztus 3.-ai nagy török akció nyújt példát. Ali a székesfehérvári szandzsákbég Khain Mehmed kalauzzal, és körülbelül 5-600 lovassal aznap indult el Székesfehérvárról, hogy Győr környéki falvakat fosszon ki, és megütközzön a magyar végváriakkal. A csapat Székesfehérvártól Bársonyosig ment. Itt a szandzsákbég pihenőt rendelt el. A törökök befészkelték magukat a falu romos házai közé, és az üres templomba, őröket állítottak és lepihentek. Innen belátták Győr és Pannonhalma felé az egész síkságot, nem kellett rajtaütéstől tartaniuk, nyugodtan pihenhettek. Közben Ali Khain Mehmedet 60 lovassal kiküldte, hogy derítsék fel északnyugat felé a térséget. Közben beesteledett. Mire Mehmed és emberi visszaérkeztek, a katonák és a lovaik már kipihenték magukat. Éjfél után a szandzsákbég parancsot adott az indulásra, nyeregbeszálltak és elindultak a kiszemelt célpont, Nyúl felé, amit hajnalban meg is támadtak.Noha maga a falu lakatlan volt, Bársonyos földjei azonban nem maradtak megműveletlenül. Az 1650-ben készült feljegyzések szerint a hegyen álló, romos Szent Margit templomot kiterjedten övezik a falu földjei. Kelet felől a bársonyosiak erdői, nyugati és déli irányban szántói helyezkednek el terjedelmes rétekkel és kaszálókkal. Itt volt a halastó is, amit korábbi oklevelek a Barátok tavaként említenek. Ezt a tápiak bérelték és el is nevezték Tápi tónak. Bérleti díjként évente három hizlalt ártányt adtak a Szent Márton kolostor apátjának, az ispánnak, pedig két szekér fát, vagy két mérő zabot. A tápiak használhatták Bársonyos szántóit is, ha az apátságnak a szemes termény tizedét beadták bérleti díjként. A réteket a nyalkaik kaszálták, a szénáért kezdetben három, később hat aranyforintot fizetek feltéve, ha a birtokos nem tartott igényt a takarmányra. A téli legeltetésre a tápiak voltak jogosultak, ennek bére tizenkét mérő zab volt. Bársonyos erdeit a mezőörsiek vették használatba, kezdetben teljesen önkényesen. Az apátság tiszttartója ezt később jóváhagyta, ha három mérő zabot és egy kappant adnak az erdőhasználatért évente, és kikötötte, hogy az örsieknek „meg kell követniük az urat”70a jogosulatlan erdőhasználatért.A székesfehérvári szandzsákbég Bársonyost és a földjeit a törökök, konkrétan a székesfehérvári szandzsák birtokának tekintette, és a Bársonyosi földeket használó környékbeli falvak népén ő is behajtotta a földek használatáért járó bérleti díjat. Bársonyos tehát abban a sávban feküdt, a török hódoltság és a magyar birtokok határán, amit kettős adóztatású területnek szoktak nevezni. Az hogy a mezőörsiek,71a nyalkaik és a tápiak mennyit, és mi módon fizettek a bégnek, további kutatást igényel.A szomszéd falvak lakói hűtlen gazdái voltak a bérelt földnek. Több területe önkényesen elsajátítottak a bársonyosi földekből. Gencsy Egyed főapát (1667-1684) így panaszkodott rájuk: „Bársonyosnak igen nagy rétje volt azelőtt, a malomra szolgáló ér a Bakonyér mellett felment egészen Káltházától Pörvátig72de a szentmiklósiak úgy elfoglalták, hogy csak az alsó és felső részén vagyon egy-egy darab. Földjei bőven voltanak, de most igen elparlagultak; barom-élő földje elegendő, hol a tápiak, hol az örsiek árendálták 40 olykor 50 forintért magyar részről.”A főapát nem csupán panaszkodott, de cselekedett is! 1678-ban felmondta a bérletet a tápiakkal, Ezután hosszas egyezkedés következett, melyben Egyed apát valószínűleg visszavette a jogtalanul elfoglalt földeket, és egy tagban adta újra bérletbe azokat.

Nevezetességei

  • Bársonyos az Ászár-Neszmélyi Borvidék része. A falu nyugati részén és Öreghegyen terülnek el azok a dűlők, ahol a híres bársonyosi szőlők vannak. A Strázsa hegy tetejéről szép kilátás nyílik nyugatra: a Kisalföldre Pannonhalmáig, sőt tiszta időben Győrig, kelet és északkelet felé pedig a Bakonyig és a Vértesig.
  • Szent Orbán szobor a Föveny dűlő bejáratánál lett felállítva, a szőlősgazdák és szőlők védőszentje. A Strázsa hegy oldalában, a Föveny-dűlőben és Öreghegyen a mai pincesorok első pincéit az 1700-as évek közepe felé kezdték el építeni.
  • A Strázsa hegy folytatása keleti irányban a Temető hegy. A hegy széles tetején még láthatók azok a földhányások, amelyek feltételezhetően a középkori Szent Margit templom romjait, kerítőfalát, és a körülötte keletkezet falusi temetőt jelölik. A dombtető közepén egy fakereszt emlékezik az itt állt templomra és temetőre.
  • A falu rk. templomában, amely 1765-ben épült, figyelemreméltó barokk oltárkép található. A templommal szemben található a falu legjelentősebb műemléke, a klasszicista stílusban épült plébánia. A plébánia építését az 1767-ben kezdte el a Pannonhalmi apátság és az 1847-ben jelentősen kibővítették. Az épület főapáti nyaralóként is szolgált.
  • A faluhoz tartozó Pervát pusztán 1907-ben, századfordulós stílusban épült szép kastély látható. (Ma idősek szociális otthonaként üzemel.)
  • A terület természeti értékeit, az érintetlen természeti környezeten, a szép tájon kívül néhány különleges élőlény is gazdagítja.
Ezeket 1997-ben kezdte részletesen feltárni Az MME Komárom-Esztergom megyei Csoportja. Jelentésükből idézek:„A korábban botanikailag és zoológiailag teljesen feltáratlan, földrajzilaga Dunántúli-középhegységhez tartozó Bársonyos tájegység természetvédelmiszempontú feltárását 1997-ben kezdődött el. A kutatás jelenleg, mintegy 26000 hektár kiterjedésű területen folyik. A herpetológiai felmérések során fogtunk egy érdekes zöld színezetű vöröshasú unkát. A botanikai vizsgálatok eredmény listáján eddig 39 védett növényfajt találhatunk, melyek között néhány florisztikai érdekesség is szerepel. Ilyen például a tarka sáfrány, a balti szegfű, a karéjos vesepáfrány, vagy a macskahere.”A tájat a szántókon, kerteken, szőlőkön és gyümölcsösökön kívül, kellemes dombok, rétek ligetes facsoportok kisebb erdők jellemzik, itt-ott források, szép vizes élőhelyek tavacskák (Tápió tó) patakok (Nyéki ér, Tápió, Bakony ér) jellemzik.

Források

  • Magyar Középkor: összeállította Nagy Gábor TKK Debrecen é.n.
  • Anonymus, Kézai Simon: A magyarok cselekedetei Osiris Bp. 2001.
  • A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története I.-VI. kötetének Oklevéltárai.
  • Képes krónika Ford.: Bellus Ibolya Bp.: 1986

Irodalom

  • Régészeti barangolások Magyarországon Szerkesztette Szombathy - Viktor Panoráma 1983
  • A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története I.-VI. kötet
  • Vedress D. Csaba: A Győri Vár Zrínyi kiadó Bp.: 1993
  • Veszprém megye helytörténeti lexikonja
  • Magyarország megyei kézikönyvei Győr-Moson-Sopron megye.((CEBA 1998
  • Magyarország megyei kézikönyvei 11. Kötet Komárom-Esztergom megye
  • Zombori István: lovagok és lovagrendek Kozmosz könyvek 1988
  • Az antik Róma napjai szerk.: Gulyás Istvánné Tankönyvkiadó Bp. 1989
  • Dr. Karácsony János: A magyar nemzetségek a XIV. században. Nap kiadó, 2004.
  • Takáts Sándor: Bajvívó magyarok
  • Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok Osiris Bp. 2002
A jegyzeteket lásd a vita lapján vitalap

Külső hivatkozások

<!--* Bársonyos Önkormányzatának honlapja-->