Bakonykúti

Bakonykúti (1) Bakonykúti (2)
Bakonykúti adatai:
telefon körzetszám:
22
lakosság:
111 fő
terület:
1245 km2
Leírás


Község.
Megye: Fejér megye.
Közép-Dunántúl régió.
Móri kistérség.
Lakosok száma: 111.
Lakások száma: 68.
Terület: 1245 hektár.
Telefon körzetszám: 22.
Irányítószám: 8046.

 

A község területe az utolsó jégkorszak után rossz minőségű földdel bíró cserjés-erdős vidék volt. Az első telepesek a bronzkorban kerültek ide. Faluhelyük a forrás melletti dombokon volt.

Az i.e. 1800-1300 között itt élt kis csoport temetője a mai falu felé eső dombon volt. A későbbi korokból az avarok (i.sz. 6-8. század) temetőjét ismerjük a forrás melletti dombon.

A falu középkori elődjét 1424-ben említik először az írásos források. Ez után 1497-ben írnak róla újfent. Akkoriban egy része a Veszprém megyei Bátorkő várához tartozott, más része köznemesi birtok volt. 1541-ben a palotai (Várpalota) várhoz tartozott.

A török kori feljegyzések szerint 1559-ben lakatlan puszta volt a végvárak vidékén. A török idők után 1696-tól a Zichy-család birtokaként szerepelt. A pusztát a földbirtokos használta birkalegeltetésre, nagyobb részét bérbe adta. Zichy János és István csak 1750-ben adott betelepedési engedélyt a Veszprém megyei Bánkról és Teszérről jött jobbágyoknak. Ez a terv meghiúsult, így 1758-ban Nyitra megyéből kívánták megvalósítani a falu újjáélesztést. Füstbe ment terv volt ez is. 1759-ben német ajkú telepesekkel jött létre az új falu. 1762-ben 23 egész- és 7 féltelkes jobbágyot, valamint 12 zsellért írtak össze. A falu újkori története itt vette kezdetét.

Az új telepesek a környékbeli, korábban betelepült sváb falvakból érkeztek: Sály, Isztimér, Bánhida, Tarján, Oszlop, Csór. Egy részük Schrődről, Neuheyslből jött. Róluk írta Bél Mátyás Fejér megye leírásában, hogy a sváb és a frank telepesek megtartották hazai szokásaikat, és asszonyaik szorgalmasabbak a mezei munkában, mint a magyarok.

Az 1848-ban megalakult megyei forradalmi bizottmánynak a kúti bíró és a jegyző is tagja lett. 1869-ben a patakon 3 vízimalom működött, téglagyára volt a községnek. Az állandó lakosok lélekszáma 1870-ben 557 fő, 1930-ban 346 fő, 1970-ben 256 fő, manapság 104 fő. A népességcsökkenés a mindenkori gazdasági folyamatok tükörképe. Az iparosodás: Székesfehérvár, Várpalota, a bányák elvitték a lakosságot.

1987-től a község egy része üdülő falu lett.