Bakonybánk

Község.
Megye: Komárom-Esztergom megye.
Közép-Dunántúl régió.
Kisbéri kistérség.
Lakosok száma: 496.
Lakások száma: 218.
Terület: 1507 hektár.
Telefon körzetszám: 34.
Irányítószám: 2885.

Bakonybánk a Bakonyalja és a Kisalföld, valamint Komárom-Esztergom megye, Veszprém megye, Győr-Moson-Sopron megye hármas megyehatárán helyezkedik el. Mint a Bakony északi kapuja, mindig fontos volt a történelem során hadat viselők számára. A többutcás úti falu alatt folyik a cuhai Bakony-ér, a Bakony egyik jelentős vízfolyása. Bakonybánkot túrázásra alkalmas, tiszta, egészséges környezet övezi, halastava a horgászoknak nyújt kellemes kikapcsolódást.

Bakonybánk területén római kori leletek is előkerültek, köztük egy rézből készült Bacchus-fej, mely most a pannonhalmi apátság gyűjteményében látható. Első írásos említése 1340-ből származik. A nevének alapjául szolgáló személynév a bán méltóságnévből származik. A környékbeli falvakhoz hasonlóan a törökök 1541-ben és 1635-ben is elpusztították. Később katolikus és evangélikus magyarok telepedtek le területén. Az 1784-87-es népszámlálás idején már 103 család lakott a településen.

A kor forrásai szerint lakói a mezőgazdasági termelés mellett fuvarozással is foglalkoztak. A 19. században jelentősebb birtokosai az Esterházy, a Hunkár, a Stróbel, a Potyondi és a Dombay családok voltak. A 19. század végére a helyiérdekű vasút megépítése, a posta és a távírda tette lehetővé a gazdasági fejlődést. A II. világháború után, az 1949-ben megalakult helyi termelőszövetkezet jelentette a legfőbb munkalehetőséget a helyieknek.

Az 1990-es évektől a hagyományos mezőgazdasági termelés mellett egyéni vállalkozói tevékenységet is folytatnak a község lakói. A települést 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komárom megyéhez.