Leírás

A községi pecsét címeralakja: ekevas, három búzakalász; körirata: E.P.D (Egri Püspöki Dominium), Demind a. 1772. ötágú korona.
A falu a 19. század közepéig ólas-kertes település volt. Jelenleg a telkek többségét magában foglaló Fő utcához két régi falurész, a Berga és a Bendom csatlakozik. A falu közepén emelkedő templom a falut két részre osztja, alvégre és felvégre. 1920 után a falu északnyugat felé a Pást nevű területen, 1945 után a déli végen terjeszkedett. A lakóházak uralkodó típusa nyeregtetős, szarufás-torokgerendás és háromosztatú ház, gazdag vakolatdíszes oromzattal. Demjén népi építkezésének emlékeit leginkább Kerecsend és Egerszalók, a két szomszédos község iparosai készítették.
A népi építészeti hagyományokat napjainkban több fennmaradt demjéni lakóház őrzi. Például a Petőfi u. 31. számú lakóház, az ún. "Dézsmaház" a 19. század első feléből; a Széchenyi u. 42. szám alatti lakóház (1870).
A demjéni kőfejtőről 1701-ben történt először említés, amikor Pezti János kőfaragó az egri Szent Mihály templom helyreállításához 48 db ablakkövet szállított. Az 1730-as években a Szőlőhegy aljában is volt kőfejtő, melyet Steyer János egri kőfejtő üzemeltetett, mint bérlő. Az "alsó" kőfejtő az úgynevezett Eresztvényi bányával azonosítható, míg a felső a Pünkösdhegyi bányaként volt ismert. 1859-ben Szabó József geológus felkereste és megvizsgálta a környéket, s leírása szerint a riolit legnevezetesebb lelőhelye Demjénben a Pünkösd hegyi bánya, ahol a kőzetet útépítéshez fejtették; a Hideg-völgyben ugyanez a kőzet található. Az Eresztvényi bánya köveit igen jól faraghatónak találta, mely ellenálló a tűzzel, vízzel, faggyal szemben. Az itt kitermelt köveket útépítéshez, faragottan határjelző vagy kútfalazati, illetve fedőkövek, lépcsők, sírkeresztek és oszlopok készítésére használták fel. 1943-ban még mindig szobrászati felhasználásra alkalmas kőként volt ismert. Az 1940-es évek végén a bányát a kitermelt kő szállítási nehézségei miatt bezárták. Több évszázados működése alatt a megye több nevezetes épülete, szobra készült az itt kitermelt kövekből, pl. az egri barokk székesegyház, a kápolnai serház, Haller Sámuel gyöngyösi építkezése; az egri székesegyház előtti szobrokat szintén az eresztvényi bánya köveiből faragták. Felhasználták abban az időben vashámorok, gőzmalmok, kemencék építéséhez is. A bányászat eredményeként az idők folyamán létrejött a 100×400 méteres bányaudvar, melyet 15-18 méter magas bányafal határol.
Egerszalóktól délre, a demjéni határban, a barlanglakások felett, valamint a Remete-völgyben, a Gyalogosok kútja fölé emelkedő riolittufa falon kaptárkövek láthatóak. A fal keleti részén riolittufába vágott borospincék húzódnak. A határában, a Pince-völgyben egy tufába vágott barlang látható, melyet a hagyomány remetebarlangnak tart.
A község Szent Antal titulusú templomát az egri Káptalan Magánlevéltár már 1363. április 12-én kelt levelében említette. Az 1732. évi bejegyzés szerint Demjénnek újonnan épült temploma volt. A templomban ma is található felszerelések közül az úrmutató, a cibórium és az örökmécses Erdődy püspök donációs feliratát az 1732. évszámmal megőrizte, és ez hitelesíti a templom építési idejét. A templom kőműves munkáját Giovanni Battista Carlone egri építőmester 4-5 kőművessel végezte. 1767-ben, mint fatornyos templomot említették. A ma álló templom építése Eszterházy püspök idejére esik. Francz József 1777-ben kezdte meg az új templom építését és 1779-ben fejezte be. A templom egyhajós barokk jellegű.
A Vass család kúriája az egerszalóki országút mentén a 19. század első harmadában épült, szabadon álló földszintes klasszicista épület.

Demjénben az ország egyik legújabb forróvizes szabadtéri gyógyfürdője mellett az ország egyik elismert kaktuszgyűjteménye is megtalálható és látogatható a Rebutialand.

Itt a kaktuszok, kavicsnövények és más szukkulens valamint húsevő növények többezer idősebb és fiatal példányait lehet az év minden napján megtekinteni.